Új hozzászólás Aktív témák

• #105696 Dißnäëß nagyúr fererencz89 #105670

  Új Válasz 2021-09-29 16:20:37 #105696

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dißnäëß

  nagyúr

  válasz fererencz89 #105670 üzenetére

  Az abszolút nem fontos, ha mindegyik hangszóró a rendszerben konzisztensen ugyanazon felállást követi. A relatív (egymáshoz képesti bekötés) már nagyon is, hiszen ez hat ki arra, hogy együtt hogy szólnak.

  Váltószűrő, doboz design stb. hozhat olyat, hogy szándékosan fordítva köt az ember néha egy hangszórót, kioltást elérve mondjuk keresztezési tartományban (ahol együtt szólnak) ahhoz, hogy ezáltal hozza egyenesbe a frekvenciaátvitelben tapasztalható anomáliát. Lásd Butterworth másodfokú háromutas közepének fordított polaritású bekötése (vagy sem), ahol a +3dB keresztezési frekin kiemelést inkább -3dB-re cseréli le az ember egyéb okok miatt, de ez lényegében bármivel bárhogy eljátszható, viszont akár baffle step kompenzációra is kiváló.

  A témához széljegyzetben kapcsolódik még a Large Signal paraméterek és a Klippel test-ek, amivel egy hangszóró linearitását ellenőrzik, azaz mennyire "könnyen" és egyenletesen lendül kifele a hangszóró membránja adott feszültségváltozásra, ahhoz képest, mint mikor ennek inverzét kapja és befele megteszi ugyanezt - a nyugalmi állapotához képest.

  Tehát egy elektronikusan még tökéletes szinuszra illik nem olyan szinuszt produkálnia a membránnak, aminek felső oldala nyomottabb-laposabb, mint az alsó, vagy fordítva.

  Ha jobban lendül ki, mint be, vagy fordítva, ugyanazon erősségű jelre (csak ellentétes polaritásúra), mindkettő rossz dolog. Van ennek persze gyártási szórásból adódó "belefér" tartománya, de ha nagyon kilóg a lóláb, akkor az baj.

  Sajnos nagyon kevés hangszóróhoz adnak Klippel-t, gyakran a Thiele-Small is már ha van és hiteles-közeli, dicséretes, Large Signal paraméterek meg ilyen Klippelek megléte pedig egyenesen mennyország.

  [link] Mágneses tér egyenletessége, membrán feszesség (rugóerő), és induktivitás, a két kilengő tartományban, lehetőleg nem free-air hanem már ládába szerelve. Kis membránmozgásnál értelemszerűen az ebből adódó torzítás is kicsi, magyarul egy baszó tányérnak kisebb lehetősége van hibázni azonos hangnyomáson, mint egy kicsinek, ami ugyanakkora légtömeg megmozgatásához jobban kell, hogy kilendüljön, ez eddig működik is, de több esélye is van komolyabb nonlinearitásokba belemenni, ha nem túl jó hangszóró. (És ez még nem a doppler, az a másik, kicsiket érintő hatás).

  A többit a doktor úr elmondta.

  Köthettek akárhogy, de aki esetleg elemmel szeretné tesztelni a hangszóróinak polaritását, hogy a gyár hogy kötötte mondjuk, az ne 9V-ossal tegye. Ezt csak egy tegnapi youtube-os video miatt, ahol 9V-al tesztelgette a srác .... egy sima, jó állapotú 1.5V ceruza tök elég, hangszórókábel egyike az elem plusszára, másik az elem minuszára. Ha kifele lendül hozzáérintésre a membrán, majd visszafele nyugalmi állapotba, amikor elengeded a kontaktot, a "helyes" bekötésben vagy, azaz az elem (+) pólusához menő kábel a hangszóró (+) pólusán van.

  Ha az elem kábelekhez érintésére a membrán befele moccan, szív, akkor az elem (+) pólusához érintett kábel a hangszóró (-) pólusán van (és vice-versa), ergo póluscsere vagy egyik, vagy másik oldalon, szükséges.

  Ha a relatív pólusok (egymáshogy képest ugye) rendben vannak, ahogy az általában lenni szokott, akkor bevett szokás az, hogy elem (+) pólusra kifele lendül a membrán, és ezt tekintjük helyes bekötésnek, holott igazából technikailag az ellenkezője is áll és működik - csak akkor az összes hangszórót így kell kötni, így abszolútnál a konzisztencia a fontos.

  ---------------------------------------------------------------------------------------

  A felvételtől függ, hogy egy induló lábdobra a mikrofon mit vett fel. Mivel időbeli lefolyású hullámfrontról beszélünk, ami eléri a mikrofont, nézzük:
  - lábdob megüti a membránt hátulról
  - ez a túloldalán a membránnak egy légsűrűséget képez először előtte.., torlódnak a levegő molekulák egymásra, nem pedig ritkulnak. Az majd csak ezután, illetve az ütő oldalán történik a túloldalt most azonnal
  - elöl ez a tömött hullámfront megindul a mikrofon fele
  - a mikrofont eléri a többlet levegősűrűség hullámfrontja és nyomást gyakorol annak membránjára, ami meg elektromos jellé alakítja ezt, vagy negatívvá, vagy pozitívvá, bekötésétől függően
  - ettől függően fog a hullámfront a nullához képest plussz, vagy minusz feszültségértéket generálni
  - de ha ugyanezen polaritású mikrofon nem a dob előtt van, hanem mögötte mondjuk, az első hullám, ami eléri, nem púp (torlódás) lesz, hanem a ritkulás, azaz ebben a mikrofonban a feszültség a nulláról az első milliszekundumokban az előzővel ellenétes polaritás irányába fog változni.

  Tekintsük ezt egy vegytiszta "dobhangnak", ami így a tőle megszabadított extra komponensek, felhangok stb. nélkül már nem is dob, hanem bíp mondjuk. Tehát ami szinuszt ad. (Ezt mindig csak az egyszerűség kedvéért, de amúgy összetett hullám érkezik természetesen). Mikrofon pozíciótól és bekötéstől függ, hogy pozitív tartományba nő a feszültség először, vagy negatívba, ergo normál, vagy inverz szinuszt kapunk jelszinten, ADC után pedig digitálisan leképezve és otthon megkapva ugyanezt, milyen irányba fog a mi kis membránunk kilendülni.

  Én annak a híve vagyok, hogy ami felvételkor megszületett, azt adja vissza az otthoni motyóm is, így bár szinte nüansznyi elhanyagolható dolog technikailag az abszolút polaritás, ha minden konzisztensen ugyanúgy van bekötve, mégis jó a nagykönyvet követni, lásd fentebb, és csak jól megtervezett okból fordítani polaritást, 1-1 hangszórón.

  Értelemszerűen - ismét csak ... - mikrofonnál is konzisztensnek kell lenni, ha többet használunk egyszerre, hogy mind ugyanolyan polaritással vegyen fel. [link] Jó kis iromány a témában.

  Lényegében, amit a mikrofon felvesz, azt fogja lemozogni a membránunk, és ha a stúdióban ügyeltek a polaritásra, mondjuk egy lábdobnál, akkor nálunk is ahhoz, hogy ugyanolyan hullámfrontunk legyen az első milliszekundumokban, jó bekötés kell, holott - ismét csak - abszolút értékben tök8, relatív már nem.

  Én viszont szeretném, hogy ha a lábdob membránja felvételkor a hallgatóság fele KIFELE mozdul az ütésre, akkor otthon a szobámban is a membránom, amikor ezt reprodukálja a hifim, KIFELE iránnyal kezdjen.

  Itt van lényegében az is, hogy a polaritás felcserélődése nem egyenlő 180°-os fáziseltéréssel, mert mihez képest ugye. Önmagában ugyanolyan audiovizuális hatást kelt egyik polaritás is, másik polaritás is, míg a fáziseltérés a hullámforma eltolódást jelenti egy teljes, azaz 360°-os ciklust tekintve két hangreprodukciós eszköz között, ami már nemkívánt anomáliákhoz vezethet.

  Végülis lehet így is magyarázni, meg úgyis, lényegében ugyanazt.

  Kössétek jól, a ceruazelem megmondja. Halkan jegyzem meg, dómokra sem jelent veszélyt, pici feszültség és szemmel látni finoman, odafigyelve.. ahogy mocorog érintésre-elengedésre.

  Ez a módszer főleg jelölés nélküli hangfalak esetén jó, ahol az embernek fogalma sincs, melyik terminál vagy melyik "drót" a hangszórókon belül hova van kötve, melyiknek kéne pozitívnak és melyiknek negatívnak lennie. Vagy ha már a hangszóró a helyén van és nagy és nehéz és nem akarjuk megmozdítani, csak a bekötött kábelén keresztül szeretnénk tudni, melyik ág éppen a (+) és melyik a (-), hogy erősítő oldalon is jól kössük. Jelöletlen (színkód, egyéb) nélküli kábellel hányszor jártam így .....

  ... jó öreg ceruzaelem trükk.

Új hozzászólás Aktív témák