Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • totálkezdő

    tag

    Két történet a paranoiáról. Tudom, hogy az alábbi felvetések nem teljesen újak.

    Ma egy parkon mentem keresztül, ahol egy nagyon szép lombú fa állt. Elővettem a kis zsebgépemet és készítettem róla egy emlékképet. A fával szemben, nekem háttal, egy négyemeletes ház van. Miközben eltettem a gépet, a házból kiszólt egy hölgy és azt kérdezte, hogy mit fotózok. Mondom, hogy a fát, mert nagyon szép. Mire ő: csak azért kérdezte, hogy nem az ablakokat fényképezem-e és mi érdekel. Persze otthagytam.

    Erről eszembe jut egy korábbi paranoia. A házunkkal szemben lévő épületen egy darabon omladozni kezdett a vakolat, ami kitűnő alkalmat kínált nekem arra, hogy a teléim élességét ellenőrizgessem és gyakoroljak velük. Egyszer csak új lakó költözött valahová a szemközti házba, aki rám ordított, hogy mit fényképezek én be a lakásokba. Mivel semmi szükségem arra, hogy valami őrült miatt kijöjjön a rendőrség és megnézze készítettem-e "kukkoló" fotókat a szemközti lakásokról, már több mint egy éve felhagytam a vakolat fotózással.

    Ezek az esetek elgondolkodtattak. Mindenképpen tiszteletbe tartom mások személyiségi jogait. De vajon meddig lehet ezen az alapon korlátozni a fotózást? Mi lesz akkor, ha a fenti alapon valaki feljelent, amint éppen egy kedvenc pesti épületemet fotózom, ő pedig azt állítja, hogy direkt befotóztam az ablakán?

Új hozzászólás Aktív témák