Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • hunspikey

    őstag

    válasz Nagy_Gábor #108440 üzenetére

    Ez a téma lehet egy nagyon jó és informatív beszélgetés alapja, de sajnos nem lehet benne és nem is kell elvárnunk magunktól, hogy lehessen benne igazságot tenni, mert nincs igazság az ügyben, illetve a végére majd kiderül, hogy féligazság azért van :)

    Vannak ipari alapelvek, tehát van a szakma.

    Én fotósként dolgoztam, sőt oktattam és stúdióm is volt sok sok éven át. Dolgoztam magazinoknak, egészen neveseknek is pl NG, de Nők Lapja, Marie Claire stb mind ügyfél volt. Amikor ilyen munkákat adtunk le, menni kellett nyomdába gépindulásra hiszen ott lehetett még picit a terheléssel mókolni, de alapvetően régen csakis expozicióval és hívással, aztán expozicióval és sok sok digitális fényeléssel álltak elő az anyagok.

    Az egy teljesen hipotetikus kérdés, hogy mit nevezünk "helyes" anyagnak.

    Azért indítottam az elejét a szakmával mert alapvetően vannak szakmai elvárások és standardok pl arra vonatkozólag, hogy mit nevezünk helyes expoziciónak - de mivel ez alapvetően egy kreatív iparág a tartalom gyártója mondhat amit akar, és fel is rúghatja az összes írott / íratlan szabályt az ügyben - hiszen ő a kreátor, ő mondhatja azt, hogy ez azért ilyen mert ilyennek szántam és kész.

    Csak amíg annak idején volt egy főszekesztő akinek ha nem tetszett elhajtott a faszba és nem adott előbb utóbb több munkát, úgy most a végleges fogyasztó nem hat vissza a tartalomkészítő láncra, ebből fakadóan vannak anyagok melyek kiverik a biztosítékot sok embernél.

    Én erre az egészre mindig azt mondom, hogy az a jó séf akinek megeszik a kajáját. Lehetsz te akárhány Michelin csillagos sztár ha már annyira kreatívra képezted magad, hogy plazma deflukciós csillagszél fújta hínárspektrográfiás szublimált gilisztafitymát árulsz konfitáltan, és szerinted ez a szakma csúcsa, de ezt élő ember nem tudja jóízűen megenni, akkor értelmetlen a létezésed és értelmetlen a magas szakmai felkészültséged, hiszen elmentél már rég a lényeg mellett: kiszolgálni a fogyasztókat és élményt nyújtani a fizető közönségnek.

    És sajnos azt látom, hogy a mai világban a HDR / DV anyagok esetén kezd idáig fajulni a dolog. Igen én vállalom, hogy kimondottan megvetem egy-két anyag esetén a mögöttes "kreatív" döntéseket, illetve elítélem azt amilyenre készült, sőt hibásnak is titulálok bármit ami az általam tanultak / gyakoroltak / okítottak alapján ordenáré szakmai hibának számítanak. Pl ne ábrázoljunk már verőfényes kültéri jeleneteket úgy, hogy az égbolton a felhő 60 nites fehér, mindemellett még okosan ki is szedjük a meleg árnyalatokat, hidegre húzva a wb-t - mert az egy másik bolygó másik nappal, vagy kikúrt módon beállt napfogyatkozás ahol a égbolt reflex fények világítanak meg mindent... ugye..

    Félreértés ne essék: nem a kreatív képi világ zavar, pl pont az említett BladeRunner 2049 szerintem egy mestermunka - egyszerűen hibátlan. Bele vagyok szeretve a darkos, cyber punk világba, imádom a lassú snitteket, a zenét, a képi hangulatot, a full low-key deszaturált képeket - ennek így kell kinéznie anno ködös tájképet se Fuji Velviára fotóztunk mert szarvashiba. De sajnos kevés ilyen anyag van. Van aki csak ilyet akart de nem ment. Tudod ez olyan mint a fing: ha sokat erölteted beszarás lesz a vége. Hát ezt látom a mai anyagok zömén. Becsokkentett a colorist meg a stáb, nem tudtak újat csinálni, jót csinálni ezért csináltak egy szart, hogy legalább különböző legyen.

    Szóval a féligazság: a féligazság a fogyasztónál van, neki kell tetszenie az anyagnak. Ha mindenki azt mondja sötét akkor az sötét - ez sajnos ilyen egyszerű. Director's intent?!?! lófaszt :D

Új hozzászólás Aktív témák