Új hozzászólás Aktív témák

• #81751 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2025-04-19 10:26:43 #81751

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Adolescence (Kamaszok)

  Felületes, főleg érzelmi hatásvadászattal operáló minisorozat, aminek egy nagy és jelentős érdeme, hogy konkrétan megfogalmazza a még nem 'digitális bennszülött' generációba tartozó szülők és az ő 'digitális bennszülött' gyermekeik közti - látszólag áthidalhatatlannak tűnő - ténylegesen megragadható szakadékot.

  Az első epizód számomra csak egy túlírt prológusnak hat, aminek lényegi tartalma annyiban kimerül, hogy pozicionál egy gyanútlan, átlagos családot, szembesítve őket - és általuk az átlag nézőt - azzal, hogy mekkora a baj, amire soha nem is gyanakodtunk volna.

  A második epizód a legtöményebb: szülő-gyermek viszony, tanár-diák viszony, gyerekek/fiatalok egymás közti viszonyai, a digitális létmód szülte új jelenségek és kihívásai - mind felsorakoztatva rámutatnak arra, hogy teljesen letolt gatyával sodródunk bele sok-sok megoldandó problémába. "Jó reggelt, ideje volna már hozzálátni!" - sugallja.
  Abszolút szimpatikus számomra, hogy konkrétan nevén nevezték a misztikus homályba vesző "betyárt": a mai felnőtteknek halvány segédlila gőze nincs arról, hogy mi módon, milyen tartalommal kommunikálnak a mai gyerekek (ld. az insta- és facebook-, stb. emojik jelentései). "Az idegenek köztünk járnak."

  A harmadik epizód az egyén révén általánosítva igyekezne - de szerintem nem túl jól - ábrázolni a "pácienst". Annyit találunk itt, hogy egy (a laikus átlag által) meg nem értett, megdöbbentő, neveletlen-fegyelmezetlennek tetsző, a világra rászabadított (hiszen a világot rászabadították: internet-hatás) ketyegő bomba (aki a sorozatban éppenséggel már robbant) a szakértő szemében feltérképezhető-definiálható, tehát megérthető és hosszú távon ezért tulajdonképpen kezelhető jelenség mutatkozik be - szerintem csupán eléggé elnagyolt-utalásjelleggel megvalósítva ezt.
  A háttérben bújtatott pozitív felhang (ld. kezelhetőség) leginkább a pozitívuma tartalmilag.

  A negyedik epizód "az élet megy tovább" kérdéskörrel, és a szülők önreflexív kérdésfelvetéseivel foglalkozik. Kiemelendő pozitívum az a megfogalmazott pár gondolat, amiben tettenérhető az alapvetően dolgos, gyanútlan, jó szándékú, de mégiscsak elbukott szülők tulajdonképpeni bukása: "De hát folyton bent volt a szobájában, ugyan mi baj történhetne ott vele?", illetve "Láttam, hogy hajnali 1-kor is ég a szobájában a lámpa (...) De hát mindig csukva volt az ajtó.". A ráhagyás, a nem-törődés, a felelős, következetesen tudatos nevelés hiánya mint pozitív nevelési mozzanat jelenik-fogalmazódik meg.
  Aztán persze "kezdődik" a sorozat: megdöbbentő és váratlan szembesülés mindennel...
  Én ehelyütt amúgy jó szívvel ajánlom a Mass c. filmet.

  Azt gondolom, roppant aktuális tartalmú (ez érdekessé teszi az elévülési idejét), ezért fontos alkotás, de számomra kissé zajos (túlírt, illetve egyszerre felületes).
  A színészek jók, a hangulat működik.

  Észlelek egy nem túl sikeres diskurzust a sorozat kapcsán.
  Vannak, akik egy szimpla - ezért kerek, lezárt, hagyományosan írt - krimit vártak volna, így csalódottak amiatt, hogy pl. nem láttuk a bűnös elítélését, felelősségre vonását, stb., ami egy megnyugtató véget jelentett volna.
  Mások dühösek, mert számukra egy tágabb aktuálpolitikai-kulturális kontextusban értelmezett dezinformációs műként csapódik le a széria (és főleg annak pl. közpolitikai utóélete).
  Sokan megértik azt - és én hajlok arra, hogy ez lehet a jó nyomvonal -, hogy ez csupán egy ébresztő vészjelzést közlő művészeti (fiktív, nem dokumentarista szándékú) alkotás.
  Furcsa, milyen viták zajlanak a sorozat apropóján, mindenesetre szerintem megéri megnézni és beszélni róla: legfőképp szülőknek gyerekeikkel, illetve jó anyag lehet osztályfőnöki órákra is.

Új hozzászólás Aktív témák