Aktív témák

• #3151 BlacKSouL addikt Racecam #3144

  2007-05-11 23:30:55 #3151

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BlacKSouL

  addikt

  válasz Racecam #3144 üzenetére

  Ott? Nem mindig. Én suliból '94-ben voltam ápr. 18-tól máj.1-ig, és Londonból úgy jöttünk el, hogy 31 fok volt a belvárosban, éjszaka is vagy 24, nem tudtunk aludni a melegtől. Meg hát a csajok is átszöktek a szobánkba. Aztán az ifjúsági szállás 180 biztonsági kamerájának egyike rögzítete ahogy a csajok mászkálnak át hozzánk, és bejöttek a biztonságiak a tanárnőnkkel együtt, és azzal fenyegettek hogy kidobnak.
  De egyébként sem volt rossz idő 2 hét alatt. Devon, Barnstaple-ben volt a szállásunk, tehát a nyugati széle, de kb fele időben napos, szép, meleg tavaszias idő volt, a másik felében valóban esegetett, pontosabban felváltva esett és sütött. De milyen is lenne az a környék eső nélkül...
  Így utólag egész sok élmény eszembe jut. Emlékszem az is egy nagy emlék marad, mikor egyik délután a családdal akiknél laktam, pontosabban az apuka nem, kimentünk a közeli tengerpartra kocsival, szép napos de szeles délután volt, nagyon hangulatos volt akkor ott a környék, a kocsiban meg szólt az Erasure - Always. Arról a számról azóta is ez ugrik be. A parton sárkányt eregettek vagymit, azt a nagy izét, ami olyan mint az ejtőernyő.
  Meg az is jó volt, mikor egy szórakoztató farmra mentünk el, és vadászsólymot röptettek nekünk, és beállítottak minket 4-ünket 50-50 centire, és közöttünk repült el a madár, aztán meg a faszi mondta hogy álljak terpeszbe, szorítsam magamhoz a kezem, és átröptette a sólymot a lábam között. De ugye ezek nem éppen lassan repülnek, a faszi szerint ilyenkor, a bemutatókon kb 90-110 km/h-val, de tudnak 140-160-at is.
  Aztán rugdostunk galambokat is a Trafalgar téren, meg álltam úgy is Greenwichben, hogy a bal felem nyugaton, a jobb meg keleten állt. És ott(Barnstaple) láttam először pár méterről manőverező SeaHarrier-eket, mert ott volt a kiképzőbázis, ahonnan a Falkland-szigetekre mentek a csapatok. Stonehenge is tényleg megmagyarázhatatlan, tényleg földöntúli, pláne a borongós időben. Plymouthben láttunk kiszuperált cirkálókat meg rombolókat, Tintagelben láttuk Arthur várát, pontosabban a szülőhelyét, és az apálykor szárazra kerülő barlangban átmentünk a vár alatt, ahol néha szoktak fókát is látni.
  
  Ezek fényében furcsa számomra is, hogy nem vágyom Angliába. De ugyanezt a két hetet szívesen megélném mégegyszer.

  Aláírás (nem kötelező megadni)

Aktív témák