Új hozzászólás Aktív témák

  • totron

    addikt

    Kezdő edényszett témájához: nem jó, ha a Tefal-féle piros pont jelzi a megfelelő hőfokot mindent is segg alá rakós megoldással indít a konyhatündér (gendersemleges korunknak köszönhetően univerzálisan használható a kifejezés), mivel ilyen mankókkal nem fejlődnek ki a szükséges képességek, rutinok, ráérzések, nagyobb eséllyel maradnak el serpenyőn kívüli műveleteknél is a sikerélmények. El lehet veszni a technológiák közti különbségekben, bizonyos fokig érdemes is, de mindig áll az, hogy fél kiló zsírral semmiben nem égetsz le semmit, ahogy ha a cselekvő nem pallérozza érdemben saját magát, nincs az a high tech újítás, ami megvédené a széngyártástól.

    A teflonnak félelmetes kultúrája van egyébként, még elit helyeken is rendre összekarcolt serpenyőpéldányokkal találkozni, szörnyű. Javult a mérgező faktora, de még mindig nagyon odafigyelős (fémmel véletlenül sem érintős), 1 szezon után kidobós, a fogyasztói társadalom logója is lehetne. Árnyalatnyival jobb, de még mindig egynyári szar a kerámiabevonatos, aztán jöhet a gránittal hintett, ami már ajánlható - igazából én ezt jelölném meg best buy-nak (I), ha valaki nem akar sokat évődni a beszerzésen.

    A natúr vas, illetve a bonyhádi klasszikus zománcos (szürke-tarka belsejű, tradicionálisan piros külsővel) és az acélserpenyő (krómacél-orvosi acél) valóban a tapadósabb vonalat képviselik, igaz, utóbbiból nem mindegyik szériára áll egyformán e tulajdonság. Ezek sem vészesek, csak tudni kell mivel állunk szemben, meg ugye a megszokás. Extra tapadást biztosít az ezer forintos-vékonypléhlemezes zománcos szeletsütő, amire senkinek semmi szüksége.

    Összefut valamelyikben az abszolút igazság? A fekete, matt belsejű, bonyhádi érából származó szeletsütő ötvözi az elvárt előnyöket a felsorolt hátrányok nélkül. Ez nem a mai értelemben vett zománc, de valamilyen van neki (aki tudja, írja meg). Vastartalma miatt indukcióson is jól megy, ahogy a piros is, a többihez jelenkori alkalmatossághoz talp kell az induktív hatás begyűjtése miatt - ami az edény része, csak erőltetettnek, idétlennek érzem.

    Ami önmagában működik még és bejáratva - ezzel patinát, mint tapadásgátló felületet téve rá - a hús-krumpli-tükörtojás-zöldségpirítás-palacsinta/tócsni tengelyen használva legkevesebb eséllyel ég le a teflon veszélyei nélkül, az mégis csak a natúr öntöttvas. Cserébe a felsoroltakon kívül másra nem jó. Lehet játszani a savakkal kicsit, ami viszont oldja a munkával (szorgos használattal) összeeszkábált, tapadásgátló patinát, mely többszöri használat után épül vissza rá megint. A lényeg, hogy pirításra nem is használok mást, világbajnok kápia paprikákat lehet vele kreálni, érdemben más, mint a többi pirítóképessége. A belerakott savtartalom függvényében megvan a maga zamata a végeredménynek, van aki, szereti, van, aki nem, van, amelyik ételnek kiemelkedően jól áll ez a hozzáadottság. Gyakorlatilag az említett tengelyről letérve ez bárminél elkezdődik, a vöröshagyma is savasnak számít már. A rántott húst félelmetes mértékben fel tudja dobni (nem árt az sem azért, ha eleve nem rossz az alapanyag). A paradicsomszószt, boros mártásokat ebben kerüljük azért. Mindent összevetve előnyösebb ebbe szocializálódni, ami "nehezebb", de csak első pillantásra.

    Tárolás/magas-tartós hő biztonság szempontból:
    Best buy II: zománcozott öntöttvas/zománcozott akármi, minőségi kiadásban. Az krómacélénál is kevesebb a nem kívánatos ételbe oldódás, akár hosszabb tárolás - savas ételek esetén főleg - is könnyebb szívvel történhet ilyenben.
    Best buy III (safest mode): mázas agyagtál/jénai tál. Ebben bátran, mindent.

    Mindenki döntsön hozott rögzültségei, cáljai, esetleg újkeletű kattanásai szerint.

Új hozzászólás Aktív témák