Hirdetés

  2. Fórumok
  3. Processzorok, tuning
  4. AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning

Új hozzászólás Aktív témák

  • #72127 KROK640 nagyúr DarthSun #72124
    Új Válasz #72127
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    KROK640

    nagyúr

    válasz DarthSun #72124 üzenetére

    Hát az biztos, hogy nekem a PC-s időszak első kb 3 éve nem arról szólt, hogy nyugodtan használom a gépet, hanem folyamatosan versenyt futottam a fejlődéssel, és a vékony pénztárcámmal, na meg a gyatra minőséggel.
    nem nehéz visszaemlékeznem, egyrészt akkoriban ezek a gépek mérföldkövek voltak az életemben, másrészt más családi / egyéni eseményekhez tudom kötni.

    - Nekem is volt olyan, hogy kinyírtam RAMot, igaz az már később egy Abit BD7 beta volt, és egy 128-as DDR1-es modul, mentségemre legyen mondva, hogy a sajátom volt, és nagy sietségben és izgatottságban történt.

    - a winyó hibára viszonylag hamar rájöttem, de sajnos a bolt ahonnan vettem a gépet (és már adott új lapot, meg elvett egy hibás RAMot) hallani sem nagyon akart róla, ezért rendszerint scandisk futtatás / formázás volt a "hiba javítása" nekik. Rendszeres adatvesztéseim voltak, nem csoda, hogy vagyonokat kezdtem el költeni CD-re kiiratásával a winyómnak mielőtt visszakerült bármiért is a gép garanciába.

    - A soronként kirajzolás egyébként főleg 32MB RAMmal volt gyakori, ott láttam is, hogy kevés lesz ennyi RAM, nem véletlenül lett 2000 tavaszán 96MB (32 + 64MB új ) RAM a gépembe.

    - ezek olcsó filléres tápok voltak, plusz szerintem a házban az elektromos rendszer sem volt már az igazi, de tény, 3-6 havonta tápot is kellett cserélni. persze vékonypénztárácás diákként, pláne h a teljesítményen sem lökött semmit, a legolcsóbbat kerestem mindig. Néha olyan hulladékokat vettem, amiket mam ár csak kesztyűvel fognék meg, hogy messzebb tegyem a gépem közeléből.

    Hát a gépem mellett előbb utóbb szakemberré avanzsáltam magam, aztán ahogy kezdtem kettőnél többet látni, mentem (eleinte csak tapasztalat szerzés miatt) más gépeket is megjavítani, sokat olvastam a témában (pc újságok, 1-2 könyv), és egyszercsak azt vettem észre, hogy sokkal többet tudok az átlag embertől, és mindig engem hívnak, én meg hamar meg is találom a hiba forrást. Eléggé belemásztam ebbe.

    Egyébként akkoriban (főképp az osztályban) három féle ember létezett :

    1. A koca gépes aki nemrég vett gépet : ezek általában az enyémnél jobb gépek voltak, nagyon olcsó alkatrészekből (főképp az osztály lányai és első gépük, vagy 1-2 menő srác akik nem értettek a géphez csak vettek mert akkoriban kezdett ez terjedni) ők nemigazán használták ki, de egyfajta státusz is volt.

    2. A kocka, de olcsó János kategória : ide tartoztam én is, sokaknak Matcsonic, Tomato és egyéb alaplapja volt, a legolcsóbb RAM, tápegység, HDD és egyebek körítésével, általában CPU húzási igénnyel (ide tartoztam én is), a legtöbb játékot minimumon futtatva, csúcs gépről álmodozva. Mi szinte kizárólag a gépről tudtunk egymással beszélni (tuning, mit kéne venni, ki melyik játékkal hol jár), ez töltötte ki szinte minden gondolatunkat (meg néhányunknak a nők, de eléggé kezdő szinten)

    3. A módosabb osztálytársak, akik úgy ahogy értettek hozzá. Ők általában BX-es lapokkal tolták, jellemzően egész sok RAMmal (64-128, akár 256) tuningolt CPU, jobbfajta VGA. Őket irigyeltem mikor az FCPGA bejövetelekkor ők csak egyszerűen CPU-t cseréltek (pl 566-os Celeronra és feltolták 850MHZ-re) és volt egy sokszor gyorsabb rendszerük, miközben nekem alaplapot is kellett (volna) venni, meg RAMmal is lemaradtam, meg olykor még VGA-val is (az általában nem volt vészes), csak épp nekem nem volt elég pénzem ehhhez. Sokszor dolgoztam nyári szünetben azért, hogy ehhez a réteghez kerüljek. Végül 12edikre az Abit BD7-el, meg az 1700-as Celeronnal és GeF3 majd GeF3-al be is kerültem ebbe a körbe, az Athlon XP-mmel meg egyenesen az egyik legjelentősebb karakter lettem a leggyorsabb géppel. (és ugye akkor már ment a CPU számolgatás is, plusz elismert gépjavító lettem).
    Később ezekből 1-2 emberrel összejártunk CPU tunning versenyekre, és ezekből lettek a komolyabb összecsapások is, mások bevonásával. (de ez már egy másik story).

    Érdekes, hogy akkoriban az, hogy milyen géped van otthon, eléggé státusz szimbólum is volt. (levetítve ma milyen telefonod van, milyen kocsid van)

Új hozzászólás Aktív témák