Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BlacKSouL

    addikt

    válasz ladybug #80655 üzenetére

    Noshát ahogy NLF kolléga írja nem vagyunk egyformák. Én nem emlékszem hogy 41 év alatt valaha gondom vagy diszkomfortérzetem, bizonytalanságom lett volna az állítás miatt, de persze ez adódhat több dologból is. Olyan dolgokból akár, hogy egy gyereket mennyire nevelnek tudatosan ilyen szigorú napirend szerint, azt ő mennyire igényli, stb. Hogy valakit fel kell-e cipelni a tengerpartról 11:45 és 11:55 között, hogy 15:30 és 15:40 közötti programozott ébredésig aludjon, különben teljesen kezelhetetlenné válik este 11-ig. Vagy amikor elálmosodik leteszik 'oszt' elalszik egy bányászzenekar koncertje közepén az utcán, vagy a strand közepén is.
    Nem tudom van-e ilyesmiben összefüggés.
    De ahogy olvastam a napokban van aki 20 fok alattt van életben, 21 fokban már halálán van, van aki igényli a 24 fokot, mindenkinek más a tűrése, tartománya; azért ahogy elhangzott, egy annyira durván percpontos napirend szerint élő, azt igénylő szervezetnek egy éjjeli kimaradás, egy bulis este, neadjisten egy kelet-nyugati többórás repülőút akkor is nagyobb stresszt jelenthet, mint 1 óra változás. Akkor az olyan ember ilyesmikben soha nem vesz részt, vagy azt is mindig sokként éli meg? Én az erre toleráns alkat azt gondolom hogy éjjel 2-3-2 váltás kirugózhatóbb, mintha mondjuk hétfő délután 4-3-4 váltást kéne abszolválni.
    Az ennyire szigorú napirend akkor nemhogy az órás, de a perces devianciákat se igazán tűri, szóval ha 18:00-kor vacsora van, akkor 17:50-kor teljes értetlenség, de 18:10-kor teljes kétségbeesés fogadja a vacsora érkezését? Jó, ez nálam olyan hogy van amikor délután reggelizek. Ma pl. 4:30-as ébredés, 6:30-as tejeskávézás, 11:35-ös teázás után 15:30-as reggelizést(!) jelentett. Nem mindennap ilyen, de elviselem, ahogy Scooter meg Paffendorf mellett éppen Bon Jovit, meg Queent hallgatok, úgy azt gondolom valamennyi kis toleranciasáv mindenhez kell legyen az embernek, hogy a világot zökkenőmentesebben túlélje.

    De ez csak amolyan gondolatfosás volt részemről a mai nap vége felé. Én ha semmi dolgom, feladatom, stb., akkor kb 8-8:30 között ébredek/kelek magamtól. Kipihenten, felfrissülten. Ehhez képest a 7, a 6, de a 4:30 is korán van, álmos vagyok. A fentiek közül bármikor kelek, 9-11 között vagyok csúcson, 15:30 a holtpont. Magamtól 23:00-23:30 körül feküdnék ha! semmi dolgom. Ehhez képest minden hétköznap 4:30-kor kelni, szar. 9 előtt nem vagyok topon, 15:30-kor ugyanúgy kóma vagyok, de 21:00-kor le kell feküdnöm, hogy 4:30-kor képes legyek felkelni. Ez is ritmus, a két végpontja kényszerű, de nem ideális. Mégis teljesíthető, túlélhető. Ehhez képest 1 óra eltolás félévente az én szemszögemből lfsz, de persze mások szemszögére is kíváncsi vagyok,

Új hozzászólás Aktív témák