Új hozzászólás Aktív témák

• #106020 decoati aktív tag stellaz #106016

  Új Válasz 2024-03-23 08:50:12 #106020

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  decoati

  aktív tag

  válasz stellaz #106016 üzenetére

  Igen, pedig egy művésztanár egy egyszerű skálagyakorlat mögé olyan tartalmat be tud pakolni, hogy tátva marad a szád.
  Még egy példa, hogyan támogatja a hangminőség a tartalom megértését: Bach I. Brandenburgi verseny. Egy alap cuccon hallgatva oké, elnyünnyögnek a gyerekek, rendben van. Egy közepesen ilyen fura disszonanciák kezdenek jelentkezni a kürt játékában. Egy normálisabb cuccon viszont azt hallani, hogy alapvetően kétféle előadásmódja hallható a darabnak: az egyik tempós, pontos, de valahogy jellegtelen kürtjátékkal, a másik viszont karakteres, határozott, gazdag, gyönyörű kürt hangzással, de valahogy tele van disszinanciával, és a kürtös jól hallhatóan küzd, mint malac a jégen.
  Mi történik?
  A mű keletkezésének időpontjában (172x) még csak ú.n. natúrkürtök léteztek, amin sem ventilek, sem cúgok, gyak. egy karikába tekert rézcső. A hangmagasságoknál csak a természetes felharmonikusokra lehetett hagyatkozni, így brutál nehéz rajta játszani. Megnézve egy különösen disszonáns részt (pl. Allegro tétel 1. kürt 32. ütem), láthatjuk, hogy a májsztró beírt egy pár #F-t (F kürtön hangzó H), ami az alaphanghoz (F) egy szűkített kvint (11. felhang), ami natúrkürtön soha a büdös életbe' nem lesz pontos.
  Tehát: ha modern hangszeren játszák, akkor lesz tempós, pontos, de jellegtelen, ha natúrkürtön (korhű előadás), akkor ragyogó, de melós, és itt-ott disszonáns.
  Mi vitt nyomra? A hangminőség.
  (Hint: és innentől hangolási módok, jóltemperált és kirgyenlített hangolás, Wreckmeister hangolások, harmóniakarakterek a régizenében, stb.)

Új hozzászólás Aktív témák