Új hozzászólás Aktív témák

• #15351 RoundRobin aktív tag

  Új Válasz 2015-11-04 02:53:17 #15351

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  RoundRobin

  aktív tag

  A szabvány szerint a 2.0-ás USB port feszültségének 4.75 - 5.25 Volt között kell lennie. Ez az un. tűrés, ami ugye azt jelenti, hogy egy szabványos USB töltő kapocsfeszültsége az 5.25 Voltot soha nem haladhatja meg (terhelés nélkül sem!) ugyanakkor terhelés alatt is csak 4.75 Voltra eshet vissza. Ha ez alá esne, akkor a töltőnek a károsodás megelőzése érdekében le (ki) kell(ene) kapcsolnia.
  A terhelhetőség - szintén szabvány szerint - USB 2.0-nál fél amper (500 mA), portonként.

  A jó tápegység ezen kritériumoknak kellene, hogy megfeleljen ha a szabványt nézzük. Azonban az élet (pontosabban a gyakorlati igény) a szabványokat olykor felülírja. Tehát elvárásként jelentkezhet az 500 mA feletti terhelhetőség, vagy a szűkebb tűrés. Persze jó tudni, hogy a raspi tápellátása messze nem USB szabvány szerinti, hiszen mindössze a tápcsatlakozó USB-s, ami egy formai, technikai megoldás, hiszen a terhelhetőség igénye már az "A" verziónál is az USB szabvány szerint megengedett 500 mA másfélszerese (750 mA) volt.

  A raspit tehát USB csatlakozón keresztül, de nem USB szabvány, hanem a saját specifikációja (feszültség- és áramigénye) szerint érdemes, ajánlott meghajtani.

  Ez annyit jelent, hogy a tápegység megválasztásánál figyelembe kell venni a raspi saját fogyasztását. Ez az az érték, amit a raspi önmagában a működése során maximálisan felvehet (ekkor a köv. perifériák fogyasztanak, pontosabban fogyaszthatnak, mert nem biztos, hogy használva is lesznek): SD kártya, Video és audio kimenet, valamint az ethernet csatoló, csatlakoztatott állapotban, 100 m-es UTP kábelt feltételezve (ennél hosszabb nem is lehet)). Ez a raspi saját fogyasztása, saját áramigénye.
  Ezen kívül össze kell adni a raspihoz USB-n, gpio-n, HDMI-n keresztül illesztett perifériák (HDMI-VGA) maximális áramigényét és e két érték együttese határozza meg, hogy milyen terhelhetőségű (magyarul: hány amperes) tápegységre van szükségünk. Ha a gpio-n is van valami, akkor természetesen annak a valaminek a fogyasztását is hozzá kell számolni a teljes fogyasztáshoz.
  A csatlakoztatni kivánt eszközökön, vagy azok adatlapjában szinte kivétel nélkül fel van tüntetve az az érték, amit a készülék felvehet. Ez - jellemzően angolul - a max. current.
  Ha például egy raspi B-t szeretnénk meghajtani a köv. konfigurációban:
  - 1 db raspi B (max. current 1 A (speckó szerint ez csak 750 mA de nem árt vigyázni))
  - 1 db USB illesztésű HDD (max. current 450 mA)
  - 1 db hangkártya (max. current 280 mA)

  Ezeket az értékeket összesítve 1.73 Amper lesz a rendszerünk maximális áramfelvétele, de ez nem jelenti azt, hogy az 1.73 A-es (1730 mA) táp elég volna(!), mivel a tápok megválasztásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy azokat 100 %-osan kiterhelni nem ajánlatos (túlmelegszik, csökken az élettartama, esetleg elfüstöl), tehát a mi max. áramigényünket fel kell szorozzuk 1.15-tel, esetleg, 1.2-vel (ez 15-20 %-os plusz). Ennek az értéknek az alapján mehetünk tápegységet vásárolni, ami ebben a példában: 1.73 A x 1.15 = 1.9895 A, azaz közelítőleg 2 Amper. A példabeli rendszert egy 2 vagy 2.1 A-es tápegység, ha a rajta feltüntetett értékeket valóban tudja, hiba nélkül ki fogja szolgálni.

  A gond az, hogy a tápegységnek a max. current-je, maximális árammal való terhelhetősége csak az egyik paraméter. Ott van még, hogy a névleges feszültséget, ami esetünkben 5 Volt, tartani is tudja-e? Itt kezdődnek a bajok, ugyanis a terhelés hatására a feszültség alapesetben a terhelés függvényében csökken (vagy nő). Ha a terhelés nő a fesz csökken és fordítva.
  Ennek a jelenségnek a kivédésére alkották meg a stabilizált tápegységet, aminek az a jellemzője, hogy ha esik, ha fúj, a tápfeszültség a pillanatnyi terhelés függvényében "utánállítódik", magyarán, bizonyos szűkebb határok között stabil marad.
  Azonban az ilyen tápegységek megalkotása egy adott áramerősség (0-12 Volton kb. 1 A) felett már viszonylag drága (amelyik még túláram védelemmel is bír az meg pláne). Tekintve, hogy a telefonok, tabletek akkumulátora az 5 Voltos USB szabvány szerinti érték alatt van (jellemzően 3.7 V), és tekintve, hogy ezen eszközök saját töltőáramkörrel bírnak, adódik a lehetőség, hogy olcsó "USB"-s töltőket gyártsanak, hol másutt, mint a távol kelet valamelyik szegletében. Ezek a töltők az elkivánt paramétereket nyilván csak igen szűk határok között képesek teljesíteni, ha egyáltalán ..

  Fontos megjegyezni, hogy a raspi sem a táp-bemenetén, sem az USB portjain nem követi a szabványt, hiszen az USB portjainak terhelhetősége is meghaladja az 500 mA-t. Azonban ezt a szabványt nagyon erősen meghágni nem ajánlatos, mert az nem tenne jót a raspi nészerűségének sem, hogy a ráaggatott eszközök mondjuk anomáliákat mutatnak a működés során, horrible dictu, felmondják a szolgálatot. Tehát a raspi fejlesztői feltételezhetően a raspi USB kimenetein a feszültségértékekre vonatkozó szabványt tartják, csak a portok terhelhetőségét emelték meg, nyilván figyelemmel arra, hogy a csatlakozók fizikailag mit bírnak. Tekintve, hogy a raspi a saját mikro-USB csatlakozóján bejövő tápellátást szolgáltatja tovább, az lehetett a kérdés, hogy a mikro-USB milyen maximális terhelést bír el. Úgy tűnik, hogy elég sokat, akár 4 esetleg 5 Ampert is, hiszen mind a négy USB portot és a gpio-t is maximálisan kiterhelve a rendszer a
  raspi saját fogyasztásával együtt bizony elérheti ezt az értéket.

  Előfordulhat, hogy valaki egy adott feladatra használja a raspit 2 A-es táppal, de később bővíteni akar, mondjuk Wifi-t, még egy HDD-t, infra portot illeszt. Ilyenkor lehet baj az olcsó táppal, mert az a plusz áramfelvételt már esetleg nem képes kiszolgálni és esélyes, hogy nincs túláramvédelme és emiatt le (ki) sem képes kapcsolni.
  Bővítés esetén tehát érdemes az áramigényt újraszámolni és a tápegységet ellenőrizni.
  Azt javaslom, hogy a tápegységet, mielőtt a raspira kötjük, mindenképpen teszteljük le. Aggassunk rá olyan fogyasztókat (műterhelés) amelyeknek ismerjük az áramigényét, és figyeljük, hogy a táp melegszik-e? Ha van műszer, akkor mérhetünk áramfelvételt, feszültségesést, ha nincs, akkor érdemes megközelíteni azt az ismerőst, akinek van és nem csak szobadíszként használja.

  USB kábel.

  Szigorúan a magánvéleményem, de szerintem a ma közkézen forgó USB kábelek már nem okozhatnak gondot. Amit Celtis említ, az igaz. Igen, a tápkábel is fogyasztó, még akkor is ha csak 15 cm hosszú. Az áramforrás csatlakozópontjain mért feszültség a kapocsfeszültség. Bármekkora vezeték a táp és a fogyasztó között szintén fogyasztó ami feszültségesést okoz. Azonban én a saját tapasztalataim szerint azt mondhatom, hogy a jellemzően 1-1.2 méteres vagy még ennél is rövidebb kábeleken eső feszültséget könnyebb kiszámolni (a kábel anyagának, keresztmetszetének, terhelésnek ismeretében) mint megmérni. Sokkal számosabb lehet a rossz kontaktus (rosszul, gyengén galvanizált csatlakozók), vagy a tápegység feszültségtartásának hiánya okán bekövetkező gond, baj.
  Az már jó, ha a tápegységnek saját kábele van, mert ugye, egy oldható kontaktussal mindjárt kevesebb. Ha az a kábel esetenként idegesítően rövid is, akkor meg pláne.

  Vékony és vastagabb (felül) USB kábel:

  

  Ha megkerülhetetlen az USB kábel, akkor az a jó, ha minél vastagabb, mert akkor kevésbé esélyes, hogy a réz sodrat helyett egyetlen szál leheletvékony vezeték viszi át a naftát. Mert valóban, régebben ilyen, akár kéteres, kábelek is voltak (az izléses motorola v3-asok kora, ha valaki még emlékszik), jellemzően csak a data plusz-minusz volt bennük, és emiatt CSAK ADATKÁBEL megjelöléssel forgalmazták őket.

  Egy "igazi" 5 Voltos (névleg 3.6 A-es) kapcsolóüzemű, rövidzárvédett tápegység (bár a csatlakozót a túláram (kb. 5.5 A) megbarnította, mégis üzemel):

  

  Vennék: 286-os (esetleg XT) alaplapot.

Új hozzászólás Aktív témák