Új hozzászólás Aktív témák

• #153561 Zó aktív tag Crus #153557

  Új Válasz 2025-05-22 23:39:06 #153561

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Zó

  aktív tag

  válasz Crus #153557 üzenetére

  Pár évvel fiatalabb is vagyok, illetve itthon viszonylag idős koromig kimaradt kimaradtak a videojátékok, mert 11 éves koromig legfeljebb kvarcjáték és úgy-ahogy tetris akadt. C64-et 88-89-ben próbáltam először, aztán 90-91-től másokhoz átjárva. Akkor már nyilván nem az volt csúcs, pláne fekete-fehér kijelzőre kötve, de jobbhoz nem nagyon volt szerencsém.

  A fő gond persze az volt, hogy sok klasszikus egy jó része nem volt kéznél, így nem jött össze a csodára lelés. Nem volt Pirates!, Maniac Mansion vagy Pool of Radiance (csak valami önjátszó demó), az egyetlen, ami RPG-nek volt nevezhető valamennyire, az az Elvira volt. Nyilván a Wizard of Wor, a Test Drive, a Sim City és a Creatures 1-2 nagy élmény volt (és a Street Fighter 2 vagy a Golden Axe is, de a Sim Cityhez vagy a Commandóhoz hasonlóan a C64-es verzió volt a leggyengébb/leginkább megvágott), de csonkaként éltem meg a platformot. A vágyott stratégiai/taktikai csodákat később kaptam meg (X-COM, Panzer General, HoMM, Blizzard/Westwood-RTS-ek, Dungeon Keeper stb.), de a Doom és más FPS-ek sem szóltak kicsit. De a - nyilván jóval későbbi - FIFA 96 is más dimenzió volt az amúgy sokatt nyúzott International Soccerhez képest, szinte valóságnak tűnt

  Rajzfilmeknél én sem a Cartoon Networkre gondoltam, valóban egy ideig nekem jutott sok, hiszen csak köztévé volt, így valóban a filmek és régi sorozatok is csúsztak mellette, ugyanonnan (meg persze emsejátékok, gyerekműsorok, Keménykalap és krumpliorr stb., azért ilyenek voltak). Viszont volt más. Nagymamám is sokat mesélt, voltak diafilmek, voltak mesekönyvek (felolvastak belőle, majd még óvodásként megtanultam olvasni, hogy önellátó legyek). Úgy 6-7 éves koromtól 11 éves koromig amúgy volt videónk, az megdobta a kínálatot a Tom és Jerrytől az Aliensen át a Péntek 13-ig. És persze képregények a Füles-évkönyvek regényadaptációitól (Ivanhoe, Vesztegzár a Grand Hotelben) a Rózsaszín párducom át a Kalán néniig (később másik ágról örököltem Góliátot és Alfot is). Mire saját nagygépem lett egyáltalán, már hordtam ki a könyveket a könyvtárból, nem mintha itthon ne lett volna sok. (Például A linkostowni csapdát én is olvastam anyám Delfin könyvei közül, na az pont ifjúsági volt.)

  Legókészlet nekem sem jutott túl sok, de pont a C64-es cimborának volt sok ömlesztett legója, azzal lehetett kreatívkodni.

  Nyilván az internet elterjedése óta más az ingerszint, de volt mit csinálni. És ugye a kert se magát kapálta meg, a jószág se magát etette meg, és az utcán vagy a sportpályán is lehetett játszani a többi gyerekkel. Volt altenratívája az unatkozásnak, és mintha kevésbé is tűrték volna a szülők, hogy egész nap a szobában képernyőt bámuljanak a gyerekek. Ha sokat C64-eztünk, ránk szóltak, hogy csináljunk mást. Az idő akkor is véges volt, ha kevésbé is éreztük. De inkább a 14-15 éves kortól indult be nyilván az élet (akkor már koncertekre jártunk, sőt 15 évesen felnőtt nélkül mentünk a Balatonra egy hétre), most is inkább számukra lehet érdekes az AC vagy a Cyberpunk, semmint az 5 éveseknek

Új hozzászólás Aktív témák