Hirdetés

Aktív témák

  • Wolverine
    félisten

    Kész. Most tartok ott, hogy IRL-ben senkim (a senki alatt tényleg senkit értek) nincs. Szüleimmel most vesztem úgy össze, mint az állat, anyám már azzal jött, hogy ''HOGY MERED SZÓVÁ TENNI...'' (persze ordítva, hogy kiszakadjon a fülem). Barátaim száma IRL-ben egyelő a nullával, barátnőm meg olyan régóta nincs, hogy két évnél abbahagytam a számolást. Amiatt meg hogy mindenki csak cseszegessen, meg leszarja a fejem teljesen feleslegesen vagyok. Az lett volna a legjobb, ha nem születek meg, mert egy ilyen rakás szerencsétlenséggel kevesebb lenne.

    Hát igen, sajna egyszer minden kártyavár összedől, és újraépítésükkor sosem lesz ugyanolyan. És akkor amit Hiper mondott, az most mind illik rám:

    <HiperG> barcikai depihullám
    <HiperG> nekem ilyen életelfogással jövőm van, bazsesznek olyannal nincs
    <HiperG> luzer vagy és kész
    <HiperG> bazsesz bolond vagy?
    <HiperG> tipikus barcikai egyenéség (tisztelet a kivételnek)

    Gyűlölök élni. :O

    Nyugi. Az ilyen időszakok mindig el szoktak múlni. Mondjuk én már 3 éve úgy vagyok minimum, hogy addig emlékszem szeretettel a szüleim lakására, míg haza nem megyek, de velük nem nagyon van bajom. (ami van, azt nem mondanám a szemükbe, túl nagy lenne nekik a sokk, nekem a szégyenérzet utána)
    Barátnőm nekem sincs, de jó barátaim vannak, habár ritkán futunk össze. Az ok? Baromira nem járok társaságba... Tudom, hogy bennem van a hiba.
    Ja, és sokat segít, amikor az ember először költözik el otthonról. Én az egyetem miatt ezt 6 éve megtettem, azóta sokat változtam (nem feltétlenül előnyömre :P), és ez kellett ahhoz, hogy nyugodtan merjek szembenézni a (magam által irányított, remélem...) sorsommal - vár ez nem a jó szó.
    Szóval nyugi. El fog múlni. Kezdetnek éjjel sétálj egy nagyot és szellőztesd ki a fejed.

Aktív témák