Az Intel egy ideje gyengélkedik a szerverpiacon, ami különösen nagy gond a cég számára, mert korábban ez volt a húzóágazatuk. Amíg tehát régen a Santa Clara-i vállalat diktálta a világnak a tempót, addig mára odáig jutottak, hogy a kisebbik processzorgyártónak számító AMD több bevételt termel az említett szegmensen belül.
Nem mondható tehát, hogy Lip-Bu Tan egyszerű helyzetben vette át az Intel irányítását, de mostanra körvonalazódik a gyártópartnereknek küldött útitervek alapján, hogy milyen stratégiát alkalmaznak az AMD utolérésére.
Hirdetés
Az új elnök-vezérigazgató egyik kritikus szemlélete az, hogy ha valamiről látszik, hogy egy kicsit sem lesz versenyképes, akkor azt el kell engedni, mert csak az erőforrást viszi el a későbbi, esetlegesen még versenyképesnek készülő generációk elől. Ez nagyon látszik a vállalat szerverpiaci útitervében, mivel 2024-ben, azaz Lip-Bu Tan kinevezése előtt még olyan projektek futottak, mint a gépi tanulás tréning szakaszára tervezett Falcon Shores, tömegpiacnak szánt a Diamond Rapids-SP, illetve az extrém teljesítményre fókuszáló Diamond Rapids-HD. Az Intel az előző év során mindegyiket törölte, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy látványosan versenyképtelennek tűntek már a tervezési szakaszban is.
Az említett fejlesztések közül a Falcon Shores lelövése megmagyarázható volt, míg a Diamond Rapids-HD valójában eléggé rétegpiacot célzott volna, tehát olyan nagy hátrény nem éri a céget amiatt, hogy végül nem készül el. A Diamond Rapids-SP viszont hatalmas érvágás, elvégre a szerverek szegmensének igen nagy részét fedte volna le, ami azt jelenti, hogy Lip-Bu Tan nagyon bátor lépést hozott a törlésével, hiszen ezzel gyakorlatilag kijelentette a partnerek számára, hogy nem fognak majd reagálni az AMD készülő, következő generációs, tömegpiacra szánt szerverdizájnjára. A Granite Rapids-SP persze elérhető marad nagyon sokáig, de ez már most sem versenyképes, emiatt tud az AMD a kisebbik gyártóként is több bevételt termelni ebből a szegmensből.
A termékek törlésével azonban az Intel a visszatérésre fókuszálhatott, és ezt a partnereik szerint két lépcsőben teszik majd meg. Lesz egy bevezető szakasz, ami több előkészítő dizájnt hoz a piacra, és ebből fogják kinőni magukat azok a fejlesztések, amelyek már ténylegesen versenyképesek lesznek a konkurencia kínálatával.
Megtudtuk, hogy ez a stratégia nem annyira új, mivel a hivatalosan már bemutatott, hamarosan ténylegesen elérhetővé váló Clearwater Forrest esetében is ezt alkalmazza a cég, amelynek az előkészítő dizájnja a Sierra Forest volt. A koncepció tehát hamarosan vizsgázik, de készül még hasonló módon új platform. Többek között a törölt Falcon Shores leváltójának számító Jaguar Shores is elsődlegesen egy előkészítés lesz a 2028-ban érkező utód számára, amely hozza a gépi tanulás szempontjából fontos rackskálázhatóságot. A Jaguar Shores tehát idén egyfajta bevezetőnek számít, ami lerakja az alapokat, és erre később érkezik egy Intel reményei szerint versenyképes dizájn.
A klasszikus szerverprocesszoroknál egy kicsit bonyolultabb a helyzet, ugyanis a négy- és nyolcutas konfigurációkba készülő Diamond Rapids túlélte a kaszát, ami azzal magyarázható, hogy az AI-piac túl nagy ahhoz, hogy ne készüljön semmilyen új processzor hozzá, viszont a Hyper-Threading hiánya miatt nagy áttörést nem vár tőle az Intel. Helyette már a 2028-as év után készülő utódok vannak terítéken, elsőként a tömegpiacra szánt Coral Rapids-SP, majd később ennek a nagyobbik verziója. Ezek azok a fejlesztések jelenleg, amelyeknek a versenyképesség biztosítása a céljuk.
A fentiek alapján az Intel 2028-tól kezdődően újra a régi fényében tündökölne, és Lip-Bu Tan ezért hajlandó feláldozni az idei és a következő évet is. Ez az, amit vezetőként nagyon kevesen lépnek meg, hiszen nehéz a részvényesek felé kommunikálni a konkurensekhez mért egyre nagyobb lemaradást. Ugyanakkor volt már hasonló visszatérés a szerverpiacon, elvégre az AMD is ugyanezt csinálta, amikor eltűntek az Intel mögött, majd pár év kihagyás után úgy visszarobbantak az EPYC sorozattal, és azóta is kitart a lendületük. Elképzelhető tehát, hogy az Intel vezetője megél majd pár nagyon nehéz negyedévet a következő időszakban, de felvállalja a szükséges rosszt, hogy később jobb legyen. Ez a stratégia nagyon is működhet, mert nem költ a cég feleslegesen erőforrást olyan platformokra, amelyek már a tervezőasztalnál nagy hátrányban vannak.
