Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    Szép estét!

    Eddig "read only" követtem a topikot, de pár filmet ajánlanék, rövid, személyes ítélkezés keretében.

    Élősködők (Parasite)
    Sok szó esett erről a filmről, és minden esetben hangsúlyozva voltak a „megdöbbentő”, „váratlan fordulatok”címkék. E mellett pedig általában kiemelték, hogy társadalmi látlelet, kritika, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mindemellett az év egyik legjobbjaként utalnak rá.
    Megtekintés után, sajnos nem tudom azt állítani, hogy valóban „sokkolóan meglepő” fordulatokkal bírna, egyedül a pince titka lepett meg. A forgatókönyv többi része számomra kiszámíthatónak bizonyult. Ettől persze még nem rossz, csak beleestem a szokásos hibámba: hittem a „kritikusoknak”/”filmkedvelőknek”, akik talán túlfűtötten nyilatkozva félrevezettek, amikor belelkesítettek a filmmel kapcsolatban.
    Annyi baj legyen, mert, habár nem volt kiemelkedően újszerű, vagy letaglózó erejű, mégis szép, minőségi, profi alkotás. Jók a színészek, az általuk játszott karakterek markánsak, amennyire kell, szép a zene és a látvány is.
    Szerencsére nem volt túlzott/öncélú az erőszak (szemben a - rendező másik általam látott filmjével – Snowpiercerrel), itt-ott kicsit kirántott a forgatókönyv néhány hibája (pl. a barackos túladagolás hatásmentessége a verekedést követően, szemben a korábbi méregadag/tünetek aránnyal, stb.), de ezt leszámítva jól felépített, szépen végigvitt történet, melynek a lezárása is kellemesre (nem happy end, hihető) sikerült.
    Összehasonlítva egy másik filmmel, a Bolti tolvajokkal (ázsiai, hasonló tematikájú, idei darab), nekem e koreai film szórakoztatóbbnak tűnt, jobb keretbe ágyazta a mondandóját, befogadhatóbb lett (a japán film sokkal vontatottabb volt).
    Szintén összehasonlítva egy másik társadalomkritikus, idei filmmel, a Jokerrel, szembetűnően izgalmas, hogy az amerikai film mennyire individualista módon (Fleck „egyszemélyes kamaradrámája”) közelít ugyanahhoz a témához, amit ez az ázsiai film (is, lásd Bolti tolvajok, stb.) közösség, család vonatkozásban tárgyal.
    Egyszer érdemes megnézni, de fájt, hogy a hype ellenére semmi újat nem tett hozzá a témához. Igazából úgy érzem, Dél-Korea most jutott el oda a kapitalizmus, s ugyanígy a filmkészítés szintjén, ahol pl. a „Nyugati államok” már bő évtizedekkel korábban szembesültek ugyanezekkel a problémákkal, melyekre így már korábban meg is születtek a reflexióik.
    Itt ajánlok egy másik koreai filmet, nekem az jobban bejött: Isten hozott Dongmakgolban!

    Joker
    Nagy elvárásokat támasztottam felé, egyrészt Joaquin Phoenix színészi kvalitása, másrészt a filmkritikák, elemzések, vélemények infói alapján.
    Phoenixben nem csalódtam, fantasztikusan átéli a szerepét, ezt pedig szépen támogatja a film zenéje, és a látvány is. A filmnek van hangulata, képes beszippantani. A fő karakter pedig leköt és eléri, hogy érdekeljen a sorsa.
    Ami viszont csalódást keltett, az a „mély társadalomkritika” felskiccelt, vázlatos volta. Gyakorlatilag három mondat alapján (1. szemétsztrájk; 2. Thomas Wayne lebohócozza a szegényeket; 3. Arthur műsorbeli lövése előtti találós kérdése) kell kipótolnom, azt, amit a film nem hajlandó bemutatni: a komplett szakadékot a két réteg (szegény, lecsúszott, nyomorgó, kilátástalan, és a jómódúaké) közt.
    Ehhez képest viszont Arthur szűk optikájú személyes drámáját nézzük, pár bemondott helyzetjelentéssel megtoldva (szemét, egészségügy, politikai kampány). A hangsúly nagyon eltolódott a fő karakter irányába. Ennek viszont egy hibája van: végül nem lépi át Arthur a Jokerség határát. A mentő-rendőrautó karambol utáni jelentben vártam, hogy megtörténjen, jöjjön a katarzis… de nem. E helyett egy utalást kaptunk a végső (börtönpszichiátria/Arkham?) jelenetben. (Egyébként felmerült bennem a kérdés, hogy amennyiben Arthur konkrétan őrült, aki már gyógyszert sem szed, hogy lehet tudatában annak, hogy őrült…?)
    Összegzés: egyrészt nagyon tetszett, mint dráma, másrészt sem a Joker beteljesedését, sem a (számomra kedves) társadalomkritikát nem hozta, ami miatt kicsit csalódásként éltem meg. Végülis önmagában jó film.

    Fehér éjszakák
    A rendező előző filmje számomra katasztrofálisan, botrányosan rossz, zagyva élmény volt. A horror hangulattal, feszültségkeltéssel mesterien játszik. A „családi dráma”-része hatalmas potenciált rejtett, erre egy gagyi, aránytalan, kidolgozatlan horror klisét tákolt belőle.
    Tehát félve néztem meg a második művét, de reméltem, hogy (kollégájához, Peele-hez hasonlóan) a második film bejön majd. Így lett. A látványt istenítették, én nem találtam ilyen kiemelkedőnek, de szép. A zene nem maradt meg bennem, egyszóval a támogató elemek nem hozták a hangulati faktort. Viszont a történet, a cselekmény lekötött. Nem mondanám kiemelkedő, zseniális alkotásnak, de érdekes, gondolatébresztő tartalommal bír. Ez pedig mindig kellemes élmény, jó egy filmen (mondandóján, ötletein) hosszasan töprengeni.
    A színészek jók voltak, tetszett az alakításuk, de a karakterek kissé együgyűek voltak. Hozták a szokásos, számomra fárasztóan klisés forgatókönyvi/karakterbéli hibát, miszerint egyik szereplő sem elég tanult/filmb.zi/életképes ahhoz, hogy összeálljon benne valami gondolatfoszlány a várható történésekkel kapcsolatban. Itt különösen fájó, hogy a diákok célzottan vonatkozó tanulmányokat hallgattak, szóval nincs mentség. :)
    Izgalmas hibája a filmnek továbbá, hogy az utolsó „ismeretlen” bennszülött törzs is főműsoridőben integet a kameráknak/műholdaknak, de Svédországban „bújkálva” élhet egy komplett „ősközösség”. Ezen mondjuk mosolyogva túlléphetünk, mert másképp nem lenne film sem.
    Mindazonáltal furcsa volt megtapasztalni, hogy mennyire kikopott a „köztudatból” egy csomó történelmi/irodalmi tudás. Rengeteg élmény jellemezte a filmet (vagy rendezőjét) „betegnek”, „sokkolónak”, „hihetetlennek”, szóval olyan ledöbbent vélemények jöttek szembe, mintha sosem lettek volna tananyag részei ókori bacchanáliák, vagy más természet- és termékenység kultuszok, -ünnepek, melyek érdekessége volt kis nebulók számára, hogy nem egyszer őrjöngésbe, öldöklésbe (hisztériába) csaptak. Ehhez képest, itt teljesen kontrolláltan vezették végig a cselekményt a közösség tagjai. Talán ez az élmény, hogy ti. ennyire eltávolodtunk a múltunktól, a régi hagyományoktól, a természettől, kicsit emel is a film megítélésén a szememben, mert jó látni, hogy ehhez a témához nyúl valaki.
    Maga a film nem ad semmi újat a történet szempontjából (Vesszőből font ember, stb. elődök), vagy horrorként a műfajhoz, de olyan „eltemetett” gondolatokat kezel, amik miatt számomra fontossá válik, hiába középszerű, mint horrorfilm. Ilyen az idősek helye, szerepe a közösségben. Meddig, miként, hogyan… Manapság az abortusz vitatéma, az eutanázia is, de az új társadalmi-gazdasági-technikai rendben az idősek léte/helye komoly hangnemben nincs tárgyalva. A politika is mismásol csak, amikor pl. a nyugdíj kérdése merül fel. Ennél fogva bátor húzásnak tartom, hogy explicit módon vitatémaként veti fel e kérdéskört. Önmagában ez még tán kevés lenne, de kontrasztot állít a titkos svéd kisközösség és a nagyvilági civilizáció között. Előbbi az egyensúlyra törekszik, a felelős fennmaradásra, utóbbiból tán nem is hiányoznak az el-eltűnő tagok, annyira nemtörődöm, pazarló és elidegenedett.
    Mindenképp érdemes megnézni, feltételezve, hogy másnál más gondolatokat generál, tehát értékes időtöltést jelenthet.

    US
    Peele első filmje nekem nem jött be, értem mit akart, de nem tudott meggyőzni, mint film. Második filmjének előzetese viszont magával ragadóan hangulatos lett, mágnesként vonzott, így kíváncsivá tett.
    A film egy nagy hibával küzd, ez pedig a "horror történet/ötlet/forgatókönyv" maga. Olyan köntösbe ágyazta a mondandóját, amely Titanic méretű lyukakat generált a sztoriban. Amire gondolok: a klónok eredete, fennmaradása, stb. kidolgozatlan, vázlatos. A klónok mindenkire charge-olnak, de a főhösökkel cicóznak, tökölnek, mert különben max. negyed órás lenne a film. Fájó hibák, amik kizökkentenek a filmből.
    Máskülönben viszont ennél jobban bevonzani képes, hangulatos film idén más nem volt. A látvány, a zene fantasztikusan profi, tetszetős, maradandó. Az összes (!) színész nagyon jól játszik. A karakterek is érdekesek. Leköt a történet – a hibák ellenére is tudni akartam, hová vezet. Úgy vélem, a rendező feláldozta a sztori belső logikáját a „köntös” javára, de az összhatást tekintve, nem haragszok rá.
    Valaki mondta vagy írta a filmről, hogy neki az nem tetszett, hogy nagyon amerikai/színesbőrű a mondandója, ezért nem tud vele mit kezdeni. Ez részben igaz, de szerintem így is tudott egyetemesen szimbolikus (gondolatébresztő) lenni. Mindenképpen ajánlom megtekintésre. Nem mondanám feszült horrornak, inkább szórakoztatóan nyomasztó.

    Mother!
    Ez a film az allegória maga. MINDEN szimbolikus benne. Ha megvan a megoldókulcs, akkor könnyen (?) érthető, megfeleltethető. Annak híján viszont katyvasznak hathat.
    Ritmusát tekintve lassan indul, majd a végére - egyre gyorsulva - teljesen felpörög. Fantasztikusan lenyűgöző jeleneteket láthatunk. A rendezés mesterfoka (nyilván érzelmi megihletettséggel jellemezve, nem objektív szakmaisággal ítélve), ahogy olyan jelentéstartalmakat képes olyan módon láttatni, amik a fotelbe szegeznek, és áthatnak (gondolatcunami).
    Vallás, történelem, és ezek permutációi ajánlottak előismeretként, hiszen Aronofsky e filmjében tetőzte be korábbi próbálkozásait. Személyes véleményem, hogy amíg a esetében még „fiatal”, kíváncsi, kutató lélekként nyúlt az őt foglalkoztató kérdésekhez, később érettebb, elemző módon boncolgatta a részleteket (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú), hogy végül eljusson egy „felnőtt”, kinyilatkoztatott konklúzióhoz (Noé: a prototípus, Mother!: a kiforrott tétel).
    Bardem, Lawrence (a hölgy nekem kifejezetten túlsztárolt, nem kedves színész, de itt jó volt látni) és a mellékszereplők is jól játszanak. Nagyon tetszik a film nyitó és záró jelenete is. ;)
    Mindenképp ajánlom megtekintésre: akit a film, mint film (izgalmas megoldások), vagy akit a gondolattartalom (üdvtörténeti összefoglaló a szekuláris történet mögött) érdekel, az nem veszíthet vele.

    #értékelés

    Ui.: Bocsánat, kicsit hosszú lett ;)

Új hozzászólás Aktív témák