Aktív témák

• Racecam nagyúr

  #61

  #60 BlacKSouL

  2007-01-24 00:09:37

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Racecam

  nagyúr

  #60 BlacKSouL

  #60 BlacKSouL

  Ovodában mindig néztük a kerítésen át a nagy iskolásokat, és el sem tudtuk képzelni hogy milyen nagy dolog is ott tanulni. Megtanultuk a számokat 1-től 10-ig. Az ovodások meg kis pisisek voltak, és utáltuk hogy nekik még semmi gondjuk, mi meg szorozhatunk meg oszthatunk. Általánosban a középsuli nagy misztikumnak tűnt, és az oda való felvétel mindennél fontosabb volt, nagyon féltünk tőle, de aztán végülis egész lazán meglett. Középsuliban kinyílik az ember csipája, de azért fosik a dogáktól, főleg ha nem előre bejelentett röpdoga. Felelni meg kész rettegés szóban. Hogy visszakívántuk az általánost, ahol a matekban még csak számokkal dolgoztunk, itt meg fele szám, fele betű. Aztán jött az érettségi, meg a felvételi, és a pontokat számolgattuk, meg nem tudtuk hova kapjuk a fejünket, dogák, érettségi, szalagavató, félévzáró dogák, még szerelmesek is voltunk tán. A tanárokat már kiismertük, de nem szerettük meg őket. Az érettségitől úgy féltünk mint ördög a szenteltvíztől, és el sem tudtuk képzelni, hogy majd a nagy egyetemen mi lesz, ahol nem tanítanak, hanem előadnak. Aztán megvolt az érettségi, úgy elment mint a sicc, már az eredményhirdetésen röhögtünk az egészen. Felvételin izzadtunk ezerrel. Meglett. Elkezdtük, aztán 3-4 hónap után nagyon izzadtunk egy-egy ZH-nál, pedig jó előre tudtuk hogy lesz, készülni is volt rá idő, de hát annyi buli van mindenhol, hogy nehogymá'. Aztán a második pót-ZH-n jutott eszünkbe, hogy hogy fostunk az általánosba menésnél, meg a gimibe felvételinél, meg érettséginél, ahol még számok is voltak a matekban, itt meg csupa betűből áll az egész, és az egész nevetségesen gyerekesnek tűnik visszafelé nézve. Aztán megkapjuk a diplománkat, és a jobb fej tanárokkal egy kellemes kiskocsmában sztorizgatunk az eltelt évekről, és hogy mennyit görcsöltünk a piti kis dolgainkon. Aztán elkezdünk állásinterjúkra rohangálni; diplomával a zsebében az ember nagy mellénnyel megy oda, de kiszórják jópárszor. És akkor jön rá az ember, hogy ha nem a Kovács Józsival járt volna ovodába, akkor a büdös életben nem kerülhetett volna be a céghez a faterjához a Pista bácsihoz asszisztensnek havi 320 bruttó kezdővel. És az embert megelégedettség tölti el, hogy megérte.
  
  Részben kitalált történet!

  Hmm...
  
  Ezt kicsit bővebb, kifejtettebb, kikozmetikázott formában máshol is el tudtam volna képzelni.

Aktív témák