Hirdetés
- Azonnali alaplapos kérdések órája
- Milyen belső merevlemezt vegyek?
- Minden a maxon: Asztalunkon a ROG Strix Scar 18 notebook
- Milyen monitort vegyek?
- Házimozi belépő szinten
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Milyen notebookot vegyek?
- NVIDIA GeForce RTX 5080 / 5090 (GB203 / 202)
- 3D nyomtatás
Aktív témák
-
tildy
nagyúr
-
Gorneck
legenda
válasz
Cs.Orsolya #21796 üzenetére
Sejtettem, hogy ezt a választ kapom tőled. Tudnék még mit írni...csak az nem épp ide tartozik és nem is nekem kéne elmesélnem, hanem neki a megfelelő személynek...erre rájöttem pár hét alatt.
Régen 19-20 évesen nálam is volt egy törés...nem nőügy...amit hónapokig próbáltam emészteni/feldolgozni, de feladtam bezárkóztam és csak 1-2 ember segítségével tudtam feldogozni...Azon se lepődnék meg, ha ott lenne az akit az élet neki szánt úgy, hogy ezt tudná Ő is és nem merne vele kezdeni...félelemből, bizonytalanságból, önvédelemből...ezért is viselkedik velem annyira össze vissza. Persze ez csak tipp részemről.
Ezzel a szembenézéssel már próbálkoztam...majd következő talikor ismét próbálkozom...otthoni nyugodt közegben talán egyszerűbb dolgom lesz.Kapcsolatfüggő? Az mit takar? Sejtem mire gondolsz egyébként...csak nem biztos egyre gondolunk. Igen, intelligens csaj...sokban hasonlítunk egymásra, csak Én sokkal erősebb személyiségem miatt fel tudtam dolgozni a kudarcokat...Ő mind egy újabb tragédiaként éli meg....
Vhol érzem, hogy kapkodna...legyen vki mellette...görcsössége miatt nem választ gondosan és szépen bele is tenyerel a jóba...
Mikor együtt voltunk látom rajta, hogy boldog és nem máshol jár. A melós ügyét is leplezni próbálta előttem, de elég könnyen átláttam a szitán...próbálta leplezni jókedvvel, kisebb poénokkal...de Én ismerem magam és ez nálam nem működik. -
tibi666
senior tag
a kollegina az még mindig munka ürügyén halogat, ismét 3 hetet, azt mondja addig lemegy egy nagy pályázat, előtte meg dekoncentrált lenne. nekem 8, szerintem úszik el a hajó, de mivel más úgysincs kilátásban, kivárom.
viszont hétvégén üzleti jellegű úton voltam, és szuperül éreztem magam. rájöttem, hogy csak akkor kezdek el agyalni ezen a sok butaságon, ha nincs mit csinálnom. úgyhogy bele akarok fogni valami újba. el fogok kezdeni franciául tanulni, meg biciklizni.
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
Gorneck #21788 üzenetére
Gorneck, abból a kevésből, amit leírtál, ne várd, hogy ez a lány átlagosan fog reagálni. Vele ezek nem fognak működni, és a többiek tanácsaival sem mész most sokra. konkrétan két okból:
A lány első ránézésre enyhén kapcsolat-függő, amely során az önsorsrontó kapcsolatokba mászik bele újra és újra. Mivel Veled nem így működne, nem fogsz kelleni, neki. Pedig tudat alatt tudja, hogy Rád volna szüksége.
A másik, hogy az előző csalódás miatt kikészült. ha annyira, hogy gyógyszerezni kellett, akkor fixre kell neki egy pszichológus is. valószínűleg a kapcsolati függősége, és az ilyen érzékenység a csalódásra összefüggenek nála. S ha igen, akkor ott a háttérben olyan okok rejlnek, amiket érdemesebb előbb tisztázni, s aztán újabb kapcsolatba fogni.Úgy veszem ki a szavaidból, hogy a csaj viszonylag intelligens, és jó énerőkkel rendelkezik ahhoz, hogy szembenézzen az okokkal is. A helyedben én erre buzdítanám. Ezzel elekerülnéd mind a pofáraesést, mind a lelki szemetesláda pozícióját.
Sérült szívű nőkkel óvatosan kell kezdeni.
Olyanok, mint a Csonka kezű lány a mesében... Ami így nem mond semmit, de a lényeg, hogy a mesében a lánynak 7 évet kellett egy erdőben élnie, és boldogulnia, mire visszanőtt a keze, és rálelt a férje...A másik, hogy az anyukája beteg, és a melóhelye sem stabil. Úgy veszem ki, hogy ez a lány kicsit olyan típus, mint én vagyok: a problémákhoz nem segítségre van szüksége, hanem arra van szüksége, hogy egyedül megoldja a problémáit, de ehhez találjon értelmet, ami motiválni tudja. Az értelem pedig a boldogság, ill. az, amiben ezt definiálni tudja. Az a benyomásom, hogy ennek a lánynak arra van szüksége, hogy valaki elterelje a figyelmet a terheiről. Nem társra a bajban, hanem inkább társra az örömben. De amíg nem képes megnyílni arra vonatkozóan, hogy társat keressen a bajra is, addig nem fog tudni lélekben elköteleződni. Ennek a folyamatnak egyébként jelentősen útjába állnak a korábbi férfi-sztorijai.
Én személy szerint nem biztatnálak úgy, mint a többiek. Az ösztöneid szerintem jól működnek ebben a helyzetben. Azért nem tudod megfelelően kezelni, mert nem egy átlagos helyzetű, és problémakezelésű csajjal futottál most össze. Ami problémája vana csajnak, az jelenleg nem a Te asztalod. Legalább is, én így látom jelenleg.
Szerintem, csak anyit akarj tőle, hogy érezzétek jól magatokat, és ne várj semmit, ami hosszútávon, vagy tartósan, esetleg mélyebb kapcsolat felé vinne. Ha ezen a szinten tudsz maradni, csak akkor foglalkozz vele.
A többit illetően meg csak akkor beszélj neki azokról, amiket írtam fentebb, ha te is így észleled a helyzetet.
-
Gorneck
legenda
válasz
orbano #21792 üzenetére
Meglátom, hogy alakul a melós ügye (ha már azon nem kell agyalnia, akkor már csak fejben kell rendet tennie és lezárnia múltat, mert azt Én se akarom, hogy úgy legyünk együtt, hogy még mindig labilis)...utána már nem biztos kell gondolkodni bármilyen talin. Ha nem lesz gondja a melós ügyből, akkor úgyis gyorsan kiderül pár tali után, hogy hogyan tovább...ennyit kibírok és látni fogom, hogy lekoptatás vagy elbeszélgetés (viselkedjen rendesen, mint barát/haver vagy legyen több, mert ez így nem jó) legyen. Ennyi erővel oda is költözhetnék hozzá...amennyit dumálunk. Vhol ez jó nekem is...jó ego növelő tréning, de ugyanakkor terhes is...
Elkísértem héten a raktárba többször is, dumálgatunk közben, majd megköszöni mikor búcsúzunk vagy ott a talis búcsú vagy épp utána mikor már a következő tali után érdeklődött...fura az egész. Mert még nem találkoztam ilyen helyzettel és egyik havercsaj/barátnő se viselkedett velem így, pedig sok van belőlük.
Na mind1...érdekes mindenesetre...Ő tudja, hogy jó és hat a férfiakra...nem kell visszajelzés neki.
-
orbano
félisten
válasz
frame>24 #21786 üzenetére
én mág nem találkoztam olyan nővel, akinek imponálna, ha csak úgy elkezdene egy pasi neki a hosszútávú komoly párkapcsolati szándékairól beszélni úgy, hogy nincs még köztük igazán semmi. ez inkább riasztó, még akkor is, ha a nő erre vágyik. lazán kezelni egy kapcsolat kialakulását nem egyezik a "lekúrni oszt jólvan" mentalitással, még ha kicsit hasonló is.
-
orbano
félisten
válasz
Gorneck #21784 üzenetére
szerintem ha legközelebb elhív talizni, finoman, lazán közöld vele, hogy az ilyen taliknak következményei is lesznek. ha így is belemegy, akkor hajrá. ezen felül mindenféle elutasítás esetén koptasd le. ha ezek után is próbálkozik, akkor is. van, hogy csak azért erőlködik, hogy kapjon egy kis visszajelzést: igenis hatással tud lenni egy pasira. még akkor is, ha előtte ő utasította vissza.
-
Gorneck
legenda
válasz
frame>24 #21786 üzenetére
Az, nem is kicsit...főleg amiket mesélt a kapcsolatairól...az uccsó kezelésbe csapott át...
Én nagyon erős személyiség vagyok, Ő meg sztem gyenge és dominálnak az érzelmek, mint irányítók és mellé most még ezer más problémája is van, mint Én. Nem akarom erőltetni még a dolgot mivel nem érzem, hogy kéne...Én elhiszem, hogy vannak itt olyanok aki le tudják fordítani mire gondolnak a nők, mikor ezt azt mondanak...de jelen esetben Én látom, hogy ezzel az "erőszakos" viselkedéssel nem érnék el semmit...ismét elutasítás lenne.
Pár találka után viszont tényleg el kell vele beszélgetnem a hogyan továbbról, mert ez így nekem lesz később szar.rarri: Egyszer már elutasított, most meg lelkileg nincs olyan állapotban, hogy bízni tudjon bárkiben is...szóval tuti az elutasítás...komoly érzelmi kapcsolatba volt egy sráccal, akit hirtelen bevágtak a börtönbe, ebből belehajszolta magát egy másik kapcsolatba...a srác 2 nőt tartott egyszerre, az uccsó randizgatós gyerek meg kihasználós volt és hagyta a csajt Ő utána futni...ez kb fél év alatt...nem hinném kapcsolatra vágyna, de azt se hiszem, hogy csak egy jó beszélgető partner vagyok, ahogy Ő mondja.
fokukac: Igen akadnak...de csak ritkán vagyok bajban.
Sokszor voltam mankó és sok havercsaj van a környezetembe...de Ők nem viselkednek így...pedig van aki 6-7 éve ismer, de mégse viselkednek így....és most kicsit zavarban vagyok mi is lenne a legjobb döntés.
-
frame>24
addikt
válasz
Gorneck #21776 üzenetére
"Miért ilyen ragaszkodó? Miért viselkedik így, ..."
Eléggé instabilnak tűnik lelkileg. Lehet, hogy alapból ilyen(28 éves), de lehet, hogy csak időlegesen, az utóbbi talán valószínűbb.
Valamikor meg kell majd beszélni vele a közeljövőben, hogy komolyabb szándékaid vannak (ha vannak). Azt' akkor a reakcióiból kiderül, mit is akar. Ha hezitál, hagyjad. ("se-veled-se nélküled"-lányok)
Én nem vagyok a "baszd meg, azt' kész" megoldások híve, de persze lelke rajta mindenkinek.
Just a point of view, of course. -
Gorneck
legenda
válasz
Lirion #21779 üzenetére
Látom nem voltam vmi egyértelmű vagy túl hosszú.
1. Nem vagyok vak, de ha vki foglalt vagy épp mással van Én azt tiszteletbe fogom tartani vmilyen szinten. Mikor randira hívtam mással próbálkozott.
2. Azt azért engedd meg, hogy tudjam mikor léphetek olyat egy csajnál amiért nem nyakas lesz a vége. Puhány lennék? Az erős túlzás.
3. Mivel 60km-re dolgozom az otthonomtól így eléggé necces a hazajutásom egy tali után. Van kb 1-2 órám vele, amiből nem vontam le az odautazást
4. Ha ki lennék éhezve kapcsolatra, akkor nem egyedül mászkálnék fejtisztító sétákra tóparton este. Arról nem is beszélve, hogy tisztes távolságot be is tartja kettőnk közt.Persze ettől még rohadtul igazad is lehet...
Csajok vélemény?
-
Lirion
addikt
válasz
Gorneck #21776 üzenetére
Baszki, állandóan keres és téged akar, te ennyire vak vagy? Már rég meg kellett volna döngetned, ki a f@szt érdekel, hogy állítólag nem te vagy az esete, azzal nem kell foglalkozni. Pláne, hogy ilyen intenzíven keresi a társaságod..
Az meg mi, hogy kocsi nélkül nem tudtok találkozni? Ezt most remélem, nem gondoltad komolyan.. vagy ha igen, akkor nézesd meg magad. Kitalálsz itt idióta baromságokat, mert félsz attól, hogy elveszíted a lányt, így inkább nem közeledsz szexuálisan, csak barátként. Vedd fel a tököd a szekrény mélyéről már, mert egyszer megunja a csaj a puhányságodat és tényleg lelép egy másik faszival!Millió esélyt adott már és még ad is, csak ki kéne nyitni a szemedet.
"2-3 napja folyamat hangoztatja, hogy Ő nem akar kapcsolatot"
Ezt lefordítom neked: igenis ki van már éhezve egy kapcsolatra és minden vágya, hogy te ezt észre vedd már, azért pofázza folyamatosan ezt. Ha nem így lenne, nem mondaná egyszer sem, vagy csak elvétve, ha felmerül ez a téma. -
Gorneck
legenda
válasz
orbano #21777 üzenetére
Ezt így gondolom Én is...csak Ő nem biztos.
Hááát nemtom, de sztem igen.
Nem agyalok csak vhol zavar...napi 8 órába elég necces kommunikálni bárkivel is...foglalkozhatnék mással is...
2-3 napja folyamat hangoztatja, hogy Ő nem akar kapcsolatot, milyen jó egyedül és milyen sokáig tart nála a felépülés. Nem sok kedvem van lelki támasz lenni (lehet hónapokig), majd végignézni, hogy összejön mással...ha barátok vagyunk akkor a ként is kéne kezelnie nem? Ha meg többet szeretne csak nem biztos magában, akkor ne stresszeljen befordulós szövegekkel...nem szeretek lelki szemetes lenni...A talik nekem sem fizikai se anyagi pluszt nem jelentenek, max kevesebbet vagyok otthon így nem problémák...szóval nem állt szándékomba feladni a csajt...csak szeretem magam mostanság védeni minden érzelmi sérüléstől...
-
orbano
félisten
válasz
Gorneck #21776 üzenetére
nem igazán értem mi a bajod. nem volt biztos magában, talán még most sem az. nem akart tőled semmit, de miután látványosan leszartad, keresi a társaságod. maradj ilyen, mert ez bejön neki, aztán gyere vele össze. mit kell ezen még agyalni?
vagy valamit rosszul értelmeztem?
-
Gorneck
legenda
Sziasztok!
Rég jártam, tán mert jó pár évig boldog kapcsolatban éltem...
De mint minden ez is elmúlt...
Azóta voltak próbálkozásaim kisebb nagyobb sikerrel...
Kb 1,5 hónapja ismerkedtem meg egy lánnyal, 28 éves. Arról most nem beszélnék, hogy az első 3 hét mivel is telt...lényegében Én már azt hittem teljesen sínen vagyunk és csak egy randit kell megbeszélnünk. Mint kiderült még csak az esete se vagyok és másik srácot nézett ki magának (aki lassan 2 hete nincs is meg neki, 1 hét randizgatás után dobta). Szóval Én egy csöppet berágtam a dolog miatt, mert úgy gondoltam hülyére lettem véve...szóval aznap még nem, de másnap már nem kommunikáltam vele. Aznap este már jelentkezett skypeon mi a bajom...nem válaszoltam. Ez 4 napig így ment...nem bírtam tovább a folyóson összefutva, hogy alig mer köszönni és rám nézni. Szóval írtam neki és nem kicsit durva szavakkal küldtem Őt el a viselkedése miatt, de ez nem nagyon hatotta meg...írt. Gondoltam, hogy akkor másképp oldom meg a dolgot...átmentem másik szakba. Talán észreveszi magát. Hááát nem jött be...
Amint felkelt már írt nekem...8-12ig és általában, ha nem mindig, de délután is jelentkezett (hogy vagyok; örül, hogy épségben hazaértem; meg fura, hogy nem vagyok vele egy szakba; ha lelépek, mert dolgom van, az nem baj, hiányzom neki).
Sok mindent mesélt magáról és a személyiségéről...olyan témákba is belefogott, amik számomra már nem illenek bele egy csetes beszélgetésbe így múlthét előtti héten leállítottam és közöltem vele, hogy jobb lenne ezt személyesen. Gondolkodás nélkül belement egy személyes találkozóba. Amit a héten keddre be is szerveztünk magunknak, most voltunk délelőttösök és egy szakban.Volt nagy séta a tóparton volt kv és még postán is voltunk...
A nap végállomása a tömbjük előtti parkoló volt, ahol még dumálgattunk, de mivel anyuja már 4dik híváson volt túl így mondtam neki, hogy mars haza. Elkísértem a tömb ajtajáig, de akkor is nehezen búcsúzott. 2 puszi után tudtam szakadni tőle és elindultam haza...10 métert se haladtam...akkor már harmadjára elmondta jó hangosan, hogy nagyon jól érezte magát, köszöni a délután és ha hazaértem mindenképp írjak neki sms-t és vigyázzak hazafele.
Nem egész 1 óra alatt otthon voltam. Gondoltam megnézem a leveleim, szóval elindítottam a gépet és miután bejelentkeztem skype-on, már írt is...örült, hogy egyben hazaértem, megköszönte a napot és 10 perc múlva a következő taliról érdeklődött, hogy mikor hívhat vissza (erre már akkor is utalt mikor kifizettem a KVzós számlát, "Ő fizeti a következőt!").Én elhiszem, hogy kemény dolgon ment keresztül (gyógyszeres kezelésen is volt az uccsó nagy csalódása után) és belehajszolta magát egy kapcsolatba 2 hónapra (ebbe volt benne mikor Én elkezdtem csapni neki a szelet) ami után egy másik kapcsolatba is majdnem belement, de csak pár randiig jutottak (ő volt az akit bejelentett nekem én meg kiborultam)... nem jött be neki a srác. Arról nem is beszélve, hogy most műtötték a napokba anyukáját és a melóban se biztos az állása...
Szóval jelenleg ott tartunk, hogy
1. Jó párszor elmondta, hogy mennyire jó most egyedül és nincs szüksége most kapcsolatra csak barátokra.
2. Csütörtökön mondtam neki, hogy leszedtem egy filmet és nincs e kedve megnézni...és van és pizzát is hozzá csaptuk másnap még a tali programjaihoz. Persze miután neki rendeződik a melós ügye és nekem lesz ismét kocsim...
3. A kocsi az egyetlen akadálya, hogy találkozzunk...amúgy már a héten is lehetett volna tali.
4. Napi szinten beszélünk, hol személyesen, hol cseten...ő keres az esetek többségében...
Tegnap esti példa...elkezdett hisztizni az uccsó 1-2 hetes pasija miatt akivel randizgatott...Én meg mondtam, hogy ne hisztizzen, mert hogy ha ott lennék most mellette kapna egy maflást, majd meginnánk egy üveg bort...erre jött azzal, hogy nem lenne jó vége, mert ittas lenne és kihasználnám a dolgot...persze mondta, hogy nem tart ilyennek (nem volt azé vmi meggyőző). Én annyit mondtam erre, hogy nem vagyok ilyen...szépen lefektetném és hazamennék vagy felhívnám Laci haverom és mennék sörözni vele. Erre mit ír?! Nem hinné, hogy képes lennék otthagyni egyedül, mert sírna. Normális?
Aztán este 9kor elment egyedül egy tóhoz sétálni...Szóval...
Miért ilyen ragaszkodó? Miért viselkedik így, hogy érezteti mennyire fontos vagyok neki mikor csak haverok/barátok vagyunk (kétértelmű utalásokra gondolok)? Mire jó ez?
Azon kívül, ha felépül és beközli, hogy összejött vkivel, akkor Én összeroppanok 1-2 napra és tényleg nem fogok többet jelentkezni nála.
Ha meg ennyire hiányzom neki...akkor miért nem ad egy esélyt? Vagy ezekkel a kis talikkal pont esélyt ad, de csak lassan, és alaposan próbál megismerni addig meg helyreteszi magát fejben?
Vagy most pont erre van szüksége, mármint barátokra és pont a ragaszkodása miatt lépi át a barátság/haverság határát? Mert számomra ez egy kicsit túl van már egy sima barátságon...vagy csak Én vagyok ennyire rossz felfogású maradi férfi?Remélem nem voltam túl hosszú és valamennyire azért érthető...próbáltam a lényeget leírni.
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
Nofret #21772 üzenetére
A durva eszközökhöz való folyamodás valószínűleg tapasztalatlanságból fakadt. Amíg figyeled a fiatalokat, vagy akölyköket, miképpen tanulják meg a világhoz alkalmazkodást, mindig egy nagyon szélsőséges élmény kell ahhoz, hogy rádöbbenjenek a határaikra. Aztán amikor elérik ezt, óvatosan próbálgatják annak tágítási lehetőségeit, vagy rugalmassági fokát. Aztán amikor ezt megtanulták, hasonló elvekkel lépnek bele egy következő tapasztalatba.
Pl. azért érez az ember fájdalmat, mert másból nem tanulja meg, hol vannak a testi határai. A határokra pedig azért van szükségünk, hogy észleljük, mit jelent a testi létezés korlátozottsága, és hogy az emberi léttel milyen képességek járnak. A képességeinket úgy kell fejleszteni, hogy a határainkat tudatosítva elkezdhessünk továbblépni azokon.
Ez mind vonatkozik a fizikai, mind a lélektani, és mind a szellemi határainkra is.Az érzelmek mindig arra kellenek, hogy rögzítsék ezeket a "határosság-élményeket". Sajnos, az a baj, hogy a fejlődés és a változás ellen hatnak ezek a rögzítések. Ezért kell megtanulni feloldani ezeket a blokkokat, és az emlékeinkre alapozott önmeghatározás - itt is a határ a lényeg! - átalakításával tovább lépnünk.
Korábban - ímár sokadjára - szóbakerültek az elvárások, az önbeteljesítő jóslatok. Az önmeghatározásunk gyakorlatilag azon múlik, hogy miben hiszünk. Hogy képesek vagyunk-e ahitünkkel felülírni a tapasztalatainkat, és megtalálni az utat ahhoz, amiben hiszünk, annak dacára, amit megtapasztaltunk már eddig. Az elménk egy nagy lehetőség ehhez, és egy nagy csapda is. Ha ismered magadat, és az emberi lét lehetőségeit, akkor viszont jól iskolázva jó szolgálatot tehet, és ezen keresztül boldogságot tud teremteni. S ha van bennünk és az életünben boldogság, akkor azt tudjuk csak megosztani másokkal úgy, hogy abból újra boldogság legyen a kölcsönhatás eredménye... Egy kapcsolatbana közös jóra való törekvés és együttműködés kellene az elsődleges célnak lennie, nem pedig annak, hogy miképpen legyen az egyéneknek a legjobb...
S bár teljesen jogos igény, de az is egyfajta egyéni érdek, hogy olyan lányt találj, aki nem okoz majd csalódást, aki majd agyerekeid anyja, vagy akivel beteljesítheted az életed álmait. Egyszerűbb volna olyan lányt keresni, akinek értékelni tudod a saját álmait, és hozzájuk tudsz kapcsolódni. Ugyanez igaz a női oldalról is. A nők hamarabb rendelik alá az álmaikat, vágyaikat a férfi szükségleteinek. Ebből fakadnak aztán a komoly női problémák, de ez most egy másik téma. A férfinak is érdemes volna - a mai világban, kicsit egyfajta hagyományrendszerrel szembe indulva -, úgy kialakítani a fejében a párkeresést, hogy ki az a nő, akinek a fejében lévő dolgokért, az életében jelen levő dolgokért tud önmaga is lelkesedni. S ha elveszett és bizonytalan, vagy kérelyek gyötrik a lányt, akkor úgy érzi, hogy képes ebben a helyzetben utat mutatóan, támogatóan fellépni. Ha mindez nem megy, akkor ott két embernek nem igazán van köze egymáshoz...
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
Kokkantas #21762 üzenetére
Koki, nem véletlenül tettem fel ezeket a kérdéseket. A válaszok alapján sok oka lehet annak, hogy valaki miért nem bízik meg egy másik emberben, vagy miért nem tud megnyílni neki. De az, hogy felismered, a csalódások, vagy az attól való félelem miatt vagy zárkózottabb, az csak az első lépés. A következő lépés, hogy rágyere arra, hogy a realitások talaján mégis milyen módszerek, utak vezetnek el ahhoz, hogy újra bízz egy emberben; hogy milyen lépésekből áll ez a folyamat, és mire kell közben odafigyelni, mind magadban, mind a másikban.
Csalódások során sok akadálya van annak, hogy nem bízunk:
Pl. 1.) nem bocsátottunk meg az előzőeknek; 2.) a tapasztalataink alapján a csalódásokozást várjuk el; 3.) képtelenek vagyunk bízni a másikban, ezzel provokáljuk ki a másik csalódásokozását (önbeteljesítő jóslatok) 4.) mivel nem bízunk a másikban, a másik sem fog bízni bennünk, ez egyértelműen provokálja a csalódásokat; 5.) eleve olyasmiket várunk el egy másik embertől, amire képtelen, hogy megtegye, ergo nem ismerjük a másikat, hanem valaki másnak képzeljük, ez szintén csalódást okoz; 6.9 legtöbb ember elvárja, hogy mások tudják, mire van szüksége, és hogy ezeket a szükségleteket a másik gondolatolvasóként azonnal kielégítse, és ha már egyszer sikerült kielégítenie, akkor mint egy jól programozott robot, mindig ismerje fel, hogy ezt a szükségletet mikor kell megint kielégíteni. Ennek köszönhetően olyan elvárásaink vannak, még magunk előtt sem teljesen bevallott formában, aminek képtelenség megfelelni. Már nem csecsemők vagyunk, hogy anyánk a sírásunkból találja ki, mi a bajunk. Azért tanultunk meg beszélni, hogy ezzel segítsük az életünket. Más részről, senkinek sem kötelessége, sem felelőssége a szükségleteinket kielégíteni. Így sem a bizalmi, sem a szeretetéháésibeli, sem egyéb szinteken. Ezek kielégítéséért egyedól mindenki önmaga a felelős.A legtöbb elzárkózás, félelem, és csalódás a fentiekből fakad. Sőt, szerintem az összes...
A kapcsolatban való bezártság élménye is sok okból fakadhat. Az is a kötődéstől való félelmen keresztül a másik tudattalan szükségletkielégítő kizárólagosságáig bármi lehet. Ha ismered magadat, és a másikat, akkor könnyebb rájönni arra, hogy miért érzed így, és hogy mi rá a megoldás.
-
frame>24
addikt
válasz
Cs.Orsolya #21760 üzenetére
Igen, köszönöm.
A 3. bekezd. közepe táján írt változtatási lehetőségek felismerése nem feltétlenül könnyű, az utóbbi pár hónap tapasztalata alapján én pl. sokkal több mindent hittem valódi változtatási lehetőségnek, mint amennyi az is volt. De ezt már messze nem (csak) nőügyekre értem.
-
Nofret
csendes tag
válasz
Cs.Orsolya #21752 üzenetére
Előre csak annyit emelnék ki a meglátásoddal kapcsolatban, hogy valóban sok igazság van, abban, amit leírtál.
Az evidens, hogy a kapcsolatok általában figyelmetlenség miatt futnak zátonyra, ez náluk is megvolt, de nem szándékos formában, a baj az volt, hogy nem tudtak kommunikálni a problémákról, és ebből következett, hogy igazából csak sodródtak az árral.Az egyetlen dolog, ami inkább furcsa volt, mert már érezték mindketten, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy a lány ilyen hülyén reagálta le a dolgot, mindig kedvesnek mutatkozott, és a végén csak "durva" eszközökkel tudta érzékeltetni, hogy mit is akar. Bár ez nyilván abból fakad, hogy nem tudta elmondani, ami bántja.
-
tildy
nagyúr
válasz
fokukac #21759 üzenetére
Nem én mondtam nemet
Bár ugyanazt válaszoltam volna én is. Bakker a történelem megismétli önmagát, mindig aztékok akarnak elvinni? Már mikor megszülettem akkor is majdnem engem vittek másik kölök helyett..De amúgyis , nem vagyok eladó
Nomeg, tudod akkor hova lenne az ingyen szaxi szóló imidzs.
Mindezek mellett pedig kifejezetten zavar, hogy valaki akar engem, és az a valaki != a párommal -
proof88
addikt
válasz
elmoraan (r) #21768 üzenetére
-
Csakénvagyok
őstag
válasz
runner 125 #21765 üzenetére
Az egy dolog hogy elkergeted a konkurenciát, az meg más hogy hogyan tálalod a nőnek.
-
runner 125
nagyúr
válasz
Csakénvagyok #21764 üzenetére
Hát, szvsz ezzel nem mindenki van így, épp' ma néztem rá egy lányra kicsit hosszabban, meg kb. ő is rám, nagyon csúnyán nézett a faxija.
-
Kokkantas
senior tag
válasz
Cs.Orsolya #21761 üzenetére
"Gondold végig, mi a kockázata annak, ha közel engedsz valakit magadhoz, és tiszta szívvel átadod magadat annak, hogy szeresd őt, és megnyílj neki őszintén."
Bocs, hogy beleszólok, nomeg semmi közöm hozzá, s eléggé szélsőséges nézeteim vannak. De mi van azzal, hogyha valaki egyszer valakit közel engedett magához, s az a személy meg tfh szemét volt vele stb... Utána megint közel engedett valaki mást, s ugyanezt kapta. A következő esetekben már óvatosan fog közel engedni magához valakit, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Másik kérdés: Miért van az, hogy valaki egy kapcsolatban azt érzi, hogy be van zárva. (lehet, hogy már volt ezen kérdésre válasz valamikor,de én nem emlékezni rá.)
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
PazsitZ #21758 üzenetére
Gondold végig, mi a kockázata annak, ha közel engedsz valakit magadhoz, és tiszta szívvel átadod magadat annak, hogy szeresd őt, és megnyílj neki őszintén. Aztán figyeld meg, hogy ha elképzeled magadat ebben az állapotban, milyen érzések jelennek meg benned. Így esélyesebb rájönnöd arra, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy ezt az élményt megengedd magadnak.
Aztán, ha megvan, mi hiányzik, gondold végig azt, hogy mi akadályozza meg ennek a hiánynak a pótlását, megszerzését, kitöltését. Ha megleled ezt az akadályt, akkor megtalálod azt is, min kellene változtatnod.Egyelőre ezzel a két lépéssel foglalkozz csak. A többi, ami a neheze, csak eztán jön. .)
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
frame>24 #21757 üzenetére
A cselekvés képessége az, ami boldogít. A félelmek egyik alapoka a tehetetlenség és kiszolgáltatottság élménye. Ezért javarészt mindenki cselekvőképesen érzi jól magát. Sőt, a teremtés is, az isteni létezés is alapvetően cselekvéses. "Kezdetben vala az ige..." Az ige a cselekvést jelöli. A teremtés is cselekvéses, és a cselekvés eredményén való öröm is cselekvéses dolog.
A cselekvéses élményeknek eredményessége azonban attól az élménytől függ, hogy valaki tudott-e konkrétan változtatni, manipulálni a helyzeteken, a környezetén, és kevésbé jelenti azt az élményt, hogy önmagammal, magamon belül értem el egyfajta változást, vagy változtatást. Aki önismeretre törekszik, az arra törekszik, hogy önmaga gyakorlójává váljon, hogy uralni tudja a gondolatait, érzéseit, cselekedeteit, a testét, és ezen keresztül a sorsát is.
A tudatosság bizonyos fokain már nem éled át azt, hogy a körülmények körülötted tőled független, véletlenszerű, sodró természetű dolgok, hanem meglátod magadat bennük. S azt is felismered, hogy a legtöbb történés egy korábbi önmagad indította események következménye. éppen ezért, fontos azt is felismerni, hogy mikor van lehetőséged arra, hogy ezeken fordíts az eredményeken változtass, mikor vagy kénytelen elviselni őket békében, és mikor vannak azok a tiszta pillanatok, amikor nem okozatok közepette történnek az események, hanem tiszta felület áll rendelkezésedre valaminek a megéléséhez, átéléséhez, és a jövőbeni következmények befolyásolásához. Éppen ezért a cselekvés egy ponton túl magát a nem cselekvést, a kivárást, avagy a szemlélődést, esetlegesen a belső működéseid uralását jelentik.
De amíg ide tartasz, addig sem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy vannak olyan megoldások, cselekvések, amik objektíve jobbak, és vannak, amik objektíve rosszabbak. 3 dolog dönti el, hogy mi visz "sikerre". Te, a másik és a kontextus az "itt és most"-ban. Ill. az ezek közötti kölcsönhatások. Ha ezeket jól felismered, és egyenlő mértékben kalkulálsz velük, akkor jó esélyed van arra, hogy jó élményekkel gyere ki egy helyzetből, és a másikban is jó élmények maradnak.
Éppen ezért, ha így vesszük, a környezeti behatásokért is egy múltbeli cselekvésed a felelős, ezen keresztül te magad, és a pillanatnyi cselekvésedért is te vagy a felelős, hogy ezekre miként reagálsz. Így minden helyzetben alapvetően a cselekvésed jelen van, de nem mindegy, hogyan. Ha gyakorlod ezeknek a felismerését, egyre hatékonyabban oldod meg majd a problémáidat.
Éppen ezért igaz is, amit idéztél tőlem, meg nem is. S ha nem igaz verzió van, akkor is igaz, csak másképpen értelmezve a körülményeket és környezetei hatásokat.
Remélem, érthetően írtam le
-
PazsitZ
addikt
válasz
Cs.Orsolya #21756 üzenetére
Feltételezem, hogy idővel, bizalommal képes lennék rá. Ez látod egy jó kérdés. Nem tudom mi hiányzik, hozzá.
-
frame>24
addikt
válasz
Cs.Orsolya #21752 üzenetére
"Statisztikailag nincs különbség a között, hogy a környezeti változások, úgymond a sorshelyzetek, avagy a cselekvő aktív tudatos behatásai visznek-e sikeresebb problémamegoldásokhoz." - Ójaj, hát ez az adat most lesújtott. Valóban nem gondoltam volna. Én a cselekvéstől szoktam amúgy jobban érezni magam.
-
PazsitZ
addikt
válasz
Cs.Orsolya #21751 üzenetére
Hát igen, talán úgy tudnék fogalmazni, hogy szerettem, de nem voltam szerelmes. Neki pedig ez kevés. Idősebb is nálam, tehát, mindenképp komoly, hosszútávú kapcsolatra épít.
Nem akarom, most részletesen taglalni, a lényeg, hogy feltett egy kérdést, amire ha hazudok még mindig együtt vagyunk. Őszinte voltam, így nem. (A kérdés lényege, hogy mennyire fontos ő nekem)
Persze ennek ellenére hiányzik, egy kedves aranyos lány csak részemről is hiányzott valami plusz.
Tehát megoldási út nem sok lett volna, vagy ámítom és hazudok vagy őszinte vagyok.
Tehát az ok elég egyszerű.
Végső soron, ami konklúzió szerintem, hogy tudok-e bízni, szeretek-e valakit annyira, hogy megnyíljak neki. -
tildy
nagyúr
Épp szokás szerint mentem kedvesem elé, majd vártuk együtt a buszt, mire az egyik kocsiból kiszóltak páromnak : Nem eladó?
Hát nem -
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
Nofret #21728 üzenetére
Kapcsolatokat érdekből kötünk. A másokhoz való kapcsolódásnak mindig van hozadéka. Hogy ezekben mennyiben dominálnak materiális érdekek, mennyiben lélektani szükségletek az kapcsolata és egyéne válogatja. Éppen ezért mindig az fog a kapcsolat mellett dönteni, akinek több egyéni érdeke fűződik a kapcsolathoz, több haszna van belőle, többet profitál belőle, több szükségletét elégíti ki. Nehéz ezt elfogadni, de alapvetően így van. Akinek viszont már több terhet jelent a kapcsolat, és az érdekei más irányba mozdítanák, az ki fog lépni belőle. Ebből fakadóan elkerülhetetlenül az fogja kezdeményezni a kapcsolat felbontását, aki több szenvedést él meg tőle. S érzékelheti a másik úgy, hogy ez így jó, működik, vagy ő mindent megtesz érte, hogy jó legyen, amikor ezek nem képeznek egy síkot azzal, amire a másiknak szüksége van.
~
Sokszor a másiknak a saját énképe megőrzése végett olyasmire is szüksége van, ami mondjuk őt felemelheti erkölcsileg a kapcsolat végetvetőjekénti szerepkörben. Van, aki ezzel nyer önmegerősítést, hogy olyan ideálokat kerget, amik úgysem elérhetőek, de ő nem hajlandó a realitások talajára lépni, s bár a kapcsolat egy objektív szemlélő szemében teljesen oké, de az idealizáló szenvedésként éli meg azt, így neki kell felrúgnia azt a kapcsolatot, ezzel egyfajta mártírt csinálva magából. Szubjektíve valóban szenvedhet, de objektív viszonylatban csak ideákat hajszol.
~
Sokan vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy az idő majd mindent megold, és mivel idővel a dolgok valóban változnak, ennek a kvázi igazságnak vannak reális alapjai is. Így, aki esetleg benne marad valamiben, ami nem annyira jó neki, az várhatja a másiktól, vagy az élethelyzetektől a megoldást, ami nem jön. Az ilyen emberek csak sodródnak, és nem kezdeményezik a cselekvést, ami problémamegoldási szempontból pont annyira sikeres, mint a kezdeményezett problémamegoldások. Statisztikailag nincs különbség a között, hogy a környezeti változások, úgymond a sorshelyzetek, avagy a cselekvő aktív tudatos behatásai visznek-e sikeresebb problémamegoldásokhoz. Abban különböznek ezek a dolgok, hogy van, aki az aktív cselekvési helyzettől érzi magát jobban, van, aki a sodródásban megélt jószerencséjének élményétől. Mert a sodródók jobban hisznek a szerencsébe, és a gondviselő sorsfordító hatásokban, mint az aktív cselekvők. A történések eredményei viszont egyiket sem igazolják jobban.Ebből az következik, hogy bármi lehet jó megoldás egy kapcsolatban, ha abban az adott illető jól érzi magát. Ha közben nem felejt el odafigyelni a másik jóllétére sem, akkor kevesebb az esélye annak, hogy olyan váratlan helyzetben találja magát, mikor a másik fogja magát, és kilép a kapcsolatból.
Ergo, egy kapcsolat végét a figyelmetlenség, a másikra való valódi odafigyelés hiánya okozza.
~
A végső szót tapasztalataim szerint a bátrabb fél mondja ki.Ehhez a témához ennyit most így hirtelen.
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
PazsitZ #21703 üzenetére
No, a fiúk már utaltak arra, hogy nem vagyok távgyógyász, és valóban, 20 mondat semmire nem elég. Viszont én itt alapvetően egy mondatodban érzem a kulcsmomentumot:
Sosem nyíltam meg neki teljesen; nem tudom kinek tudnék.Minden egyéb más lényegtelen kérdés. A megszokás, az érzelmi pluszok hiányának megélése, a másik többet fektet bele saját érzetei alapján, vagy a viszonzás elvárásának elmaradása okozta csalódás effektíve tünete csak a kapcsolatok egy bizonyos pillanatnyi állapotainak. Néha együttesen utalnak valamire, néha külön-külön jelölhetnek egy-egy problémát. A Te esetedben ezen tünetekkel kár bajlódni. Azzal is, hogy Ő okként mit jelölt meg. Mindannyian pusztán következményekből, eredményekből ítélkezve döntünk a kapcsolatainkról, nem pedig a valódi oki háttér alapján, ami a valódi állapota annak, ami kettőnk között van. Ahhoz, hogy ne így legyen, sok tapasztalat, és nem kevés emberismeret szükséges. Szóval, ne aggódj azon, hogy elrontottál volna valamit. A kapcsolatokban változnak az érzelmek, változnak a viszonyulások, változik az együttesség, és az összetartozás intenzitásának megélése is. Ez természetes, és nem feltétlenül megszokásból, vagy szeretethiányból fakadó dolgok. Még csak az idő sem számít, mert minden embernek, és minden kapcsolatnak más-más a ritmusa. Éppen ezért egy ilyen pillanatnyi állapot még nem feltétlenül igényelne szakítást, mint amit ti ketten megéltetek... Ő így döntött, mert nem ismert más megoldási utat. Az is lehet, hogy kimerítettetek minden általatok ismert megoldási utat. Ezt igazából csak egyenként Ti tudjátok magatokban ezt megítélni.
Éppen ezért ne csüggedj. Egy részről azért ne, mert ha Ő kiszállt, akkor nem marad más választásod, mint ezt elfogadni, és tiszteletben tartani a döntését. Más részről, ha úgy érzed, megtettél minden tőled telhetőt azért, hogy a kapcsolatotok jobban működjön, de nem ment, akkor nyugodt lelkiismerettel léphetsz tovább. Van, hogy két ember csak egy rövid időre tudja elkísérni egymást az életútjuk egy bizonyos szakaszán.
Amint múlik benned a gyász élménye a veszteségeid miatt, tisztábban fogod látni, hogy mik voltak a valódi okok. Amikor ezekre rálelsz magadban, akkor figyelj oda nagyon, hogy mi történik benned, mert ez lesz a segítség egy következő kapcsolatodban a jó működéshez, többek között ahhoz, hogy időben rágyere, mi az, ami változtatnod kéne, vagy mi az, ami változtatandó a másik részéről is.Egy a fontos, maradj hű magadhoz, és ne veszítsd el a kapcsolatot mindazzal, amire igazából szükséged van. Akkor pontosan tudni fogod, hogy mit vársz el egy kapcsolattól, és hogy mit vagy képes adni egy másik embernek.
Ennél többet csak szóban tudok már mondani Neked...
-
Cs.Orsolya
senior tag
A nagyon sok az annyi volt, hogy a másik adón néztem a kedvenceimet, aztán reklámban átkapcsoltam néha. Vicces, hogy kb. csak azoknak a lányoknak láttam a bemutatkozó filmjét, akik bekerültek az első 7-be. Szóval, valami érdekes párhuzam során, de sikerült azokat a csajokat a döntőbe juttatnia a zsűrinek, akiket a másik adón való reklámok alatt lehetett látni a kisfilmeken. Még elmerengek azon, hogy ez hogyan is jött össze nekik.
A műsort egyébként azért próbáltam megnézni, mert érdekelt, hogy Fássy után hogyan rendezik meg ezt a versenyt.
Molnár Csilla halála óta számomra halott ez a téma. Azóta csak egyre lejjebb süllyednek vele.A szépség egyébként az egyik legfontosabb energiaforrása egy humanoid lénynek. A szépség megélésekor, a kapcsolat létrejötte a szép dolog, és a szépséget felismerő, ezen keresztül igazából létrehozó között, magát a csodálót olyan állapotba hozza, amitől beindulnak benne regeneráló, és gyógyító folyamatok is akár... Csak figyeld meg az emberek arcát, akik a szépséget, mint tényezőt beengedik, és átélik. Nem pedig kritizálják..
a szakmai kíváncsiságon túl számomra a szépség, és azon belül is a női szépség, mint állandóan változó tényező egy örök rejtély marad. Éppen ezért folyton kíváncsivá tesz, és úgy reagálok rá, mint Lara Croft egy kis műkincsrablásra...
-
Goose-T
veterán
válasz
runner 125 #21744 üzenetére
Zalaegerszeg, Gébárti-tó? Két évig Zegen laktam, ennél a tónál is voltam, nem egy frekventált hely, de mégis szép.
-
Integra
titán
válasz
Cs.Orsolya #21726 üzenetére
egy bizonyos nézőpontból ítélve biztos így is van
-
runner 125
nagyúr
Köszi.
..ha pihenni megállunk, akkor is max 2 óra alatt le lehet gurítani.
A ~4 órát kibírom én is , ő is.Első blikkre Mo.-n belül gondoltam, Ausztriába sűrűn járok, kicsit uncsi.
(Meg motorom miatt oda nem szívesen merészkedek ki.)
Valszeg akkor marad a Balaton és környéke.
Csak az most nagyon forgalmas..
..először én valami kis tóra gondoltam, ami nyugis, távol van a világtól, ...értitek na.
zoltanz
Nem vagyok nagy szeszes' , így azok hidegen hagynak.
-
zoltanz
nagyúr
válasz
runner 125 #21740 üzenetére
Ajánlom a balatont Csopakot vagy Tihanyt szép vidék, és gondolom érdekel a borturizmus.
-
Goose-T
veterán
válasz
runner 125 #21740 üzenetére
Graz? EU van, útlevél sem kell, és elég közel van Szombathelyhez, a külföld meg mindig izgalmasabb. Az út is gyönyörű, dimbes-dombos tájon át vezet, biztos, hogy emlékezetes lesz. Útközben megállhattok piknikezni is akár (nekem nagyon bejött legutóbb).
-
frame>24
addikt
válasz
runner 125 #21740 üzenetére
200 km?
Vazz', akkor mehettek akár az Osztrák Alpokba, vagy Bécsbe is...
De pl. Balaton
-
runner 125
nagyúr
Kicsit off leszek de hátha;
Pár héten belül elvinném a jányt' egyet túrázni mocival.
Ki mit ajánlana? Akár lehet romantikus hely.
Szombathelytől számítva max 200-km-ig menné(n)k el.Köszi.
-
zoltanz
nagyúr
válasz
fordfairlane #21734 üzenetére
Az egysejetűek meg a nők ezt, hogy hoztad össze.
A nőkhöz 3 dolog szükségeltetik, türelem, kitartás, erényesség. Persze van mindenféle típusa ennek is, azért mi vagyunk a teremtés koronája.
-
frame>24
addikt
válasz
fordfairlane #21734 üzenetére
mer má' ott megjelent (ott először) a génállomány-átvitel!
:
nézd csak: conjugation
#21736) zoltanz: nyugi, nálam ez szakmai ártalom
-
frame>24
addikt
válasz
zoltanz #21732 üzenetére
Sose becsüld le szépség hatalmát! A Szépség, a gyönyörű ívek, a szimmetria, a hegyek és völgyek, ajkak, szemek, az egész fizikai harmónia (és ennek nem-világi üzenete!!) nélkül értelmetlen lenne minden, amit magad körül látsz.
Ki és mi ihlette volna meg a legnagyobb művészeket? Mi hajtotta volna a legelszántabb utakra a felfedezőket, a legnagyobb hadvezéreket? Stb-stb.Köszönd meg inkább valamelyik világnézetnek megfelelően a Teremtésnek, vagy az első egysejtű élőlényeknek, hogy kitalálták a kétneműséget!
ehh, kicsit patetikus lett, de így látom a dógot...
-
zoltanz
nagyúr
válasz
Cs.Orsolya #21726 üzenetére
Ne próbáljunk minden skatulyázni, nem szeresem. A nők mindig is éhesek voltak a dícséretre a külsőjüket illetően (amúgy pasiként én élvezem, hogy rengeteg tuti csajt láthatok ilyenkor), teljesen rendben van. Mi férfiak inkább valami nemesebbet kerestünk mindig a versengésre
-
Csakénvagyok
őstag
Bocs, most csak ennyi
-
-
Nofret
csendes tag
Ezt azért meg tudnám cáfolni, hogy inkább a nő lép ki, mint a pasi. Bár csak egy ellenpélda, de a testvérem volt menyasszonya már minden módon szenvedett, de a végső szót a bátyámnak kellett kimondania, mert a hölgy csak bunkó eszközökkel tudta kifejezni, hogy nem akarja tovább folytatni. A több éves kapcsolat tisztességére nem volt képes annyit mondani, hogy ez így már nem jó, legyen vége.
-
Nofret
csendes tag
válasz
fordfairlane #21715 üzenetére
Vagy csak ügyesen volt rájuk kenve a leheletnyi smink
Viccet félretéve, én sehogysem szeretem a sminket. A férfiak sem festik magukat, nyilván, mert enyhén szólva b*zis lenne, meg egyébként is, nem kell szégyellni a saját arcunkat.
Egyébként abban is van igazság, amit írtál, hogy sokszor sokkal szebb lányok utazgatnak szerte a világban, mint akik végül megjelennek egy ilyen versenyen - kérdés hol marad az önkritika - . -
Cs.Orsolya
senior tag
Én is sokat gondolkozok az exeimen, s csupa tanmesét csinálok ezekből a történetekből, és ezért imádok róluk beszélni, mert mindig kiderül, hogy nélkülük nem ugyanaz az ember lennék. Sőt, ha összejött volna velük a kapcsolat hosszútávon, akkor pláne nem. Szóval, néha szerencsésebb, ha az embert elhagyják, mintha vele maradnának...
-
Cs.Orsolya
senior tag
válasz
fordfairlane #21721 üzenetére
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
A többieknek most nincs lehetőségem reagálni.
-
tildy
nagyúr
válasz
fokukac #21718 üzenetére
Te beszélsz? Meddig lehetett itt hallgatni a nyavalygásod a volt barátnődről ?
Na.
Bakker 10 évet, életem harmadát azzala pasival húztam le. Ahhoz amnéziásnak kéne lennem, örökre, hogy ezt a 10 évet kitöröljem.
Az meg, hogy beszélek róla, nem a vele való foglalkozást jelent.Vagy a te csjaod nem szokott nyilvánosan a volt pasijairól beszélni?
És beszólsz e neki: Asszony, minek foglalkozol még a volt pasijaiddal?
Lol. -
fordfairlane
veterán
válasz
fordfairlane #21717 üzenetére
Ja igen, nem is ezt akartam linkelni, hanem a távdiagnózisos részt: [link]
-
fokukac
nagyúr
válasz
fordfairlane #21717 üzenetére
csak Neked
[link] -
frame>24
addikt
válasz
fordfairlane #21717 üzenetére
A mögötte lévő szőnyeg használható lenne segítő céltáblának...(csúnya én)
-
tildy
nagyúr
Csak az játszik szerepet.
Én is rákérdeztem volt páromtól, hogy basszus ha évek óta nem vagy szerelmes belém, de még csak nem is kezelsz úgy ,a hogy az ember a párját kezeli , akkor miért nemhagytál el?tudod mi volt a válasz? Mikor megcsaltam még évekkel ezelőtt (igen hülye voltam, elismerem
) , és ő kidobott , akkoris visszakönyörögetem magam. Nomeg ez neki jó volt , kényelmes, hiszen én sokmindent megadtam neki. (azokokat nem firtatnám, legyen az én titkom, igen , nem vagyok tökéletes, én is hiáztam már, és higyjétek el ezta tettem utána nagyon mélyen megbántam.)
Persze jött az aranykalitka szöveggel is, nodehát azért van az emberben büszkeség is , nehogymár én álljak hátula prioritási listán , és olyannők, akikkel mégcsak együtt sem él előbbre.
Szóval ja , volt páromnak kényelmes volt , és az is maradt volna, hogy otthon hazavárják, egyébként meg azt csinál amit akar....
És integrával is egyet kell értsek, nőkkel kapcsolatban is. Hiába mondták nekem sokan, hogy ildi, ébredj már fel, hiába észleltem és próbáltam megbeszélni a problémákat, akármilyen rosszat is tett , kevesebbet nyomott ez a jópár negatív dolog a latban a hozzá fűződő érzéseimhez képest.
Szal nekem is kényelmes volt valakit így szeretnem. -
fordfairlane
veterán
válasz
Nofret #21685 üzenetére
Ma reggel a metrón szebb csajokat láttam. Nem tudom, hova igyekeztek, lehet valami fotózásra, de egy egész falka 19-20 körüli igen szép nő volt. Volt rajtuk smink, de nem ez a vakolatszerű vastag izé, mint amilyen az ilyen versenyeken szokott lenni. Igyekeztem palástolni a nyálcsorgásom, nem tudom, mekkora sikerrel.
-
Sárpac
nagyúr
Szerintem nagyon szép hangja van.
-
fokukac
nagyúr
Az igazi csajozós duma ilyen :
-
Leeza
tag
válasz
PazsitZ #21711 üzenetére
Ha ő úgy érezte, hogy csak kihasználod, hidd el, szenvedett, biztos nehezen hozta meg a döntést... Valószínűleg mégsem törődtél vele eleget, csak mivel neked nem volt olyan fontos, ezt nem úgy veszed, ahogy ő...
Nem baj, már átgondoltad, ez jó! Lépj tovább, minden kapcsolatból tanul az ember valamit, legközelebb okosabb leszel. Legalábbis remélem.
-
PazsitZ
addikt
a másik szenved ettől Nem akarom én teljesen felmenteni magam, de nem hanyagoltam el, törődtem vele úgy érzem.
Kár fecsérelni az idejét, Ebben a részben viszont elismerem igazad lehet, mint írtam is belátom lehet jobb lett volna korábban megmondanom ezt neki és szakítani. -
Leeza
tag
válasz
Integra #21707 üzenetére
Nők is csinálják, persze, de inkább egy nő lép ki, mint a pasi... Nem könnyű, de az "összeszokás" nem fog összetartani egy kapcsolatot és szvsz ne is tartsa össze, minek...? Általában úgyis félrelépés a vége, ami meg odavágja azt, ami esetleg megmaradhatna egy szép emléknek...
Ahhoz meg, hogy van punci, lenne hozzáfűznivalóm: ilyen esetekben azért már az sem tud annyira kielégítő lenni...
De a társas lény dolgot aláírom, pontosan ezért sem változik a helyzet addig, amíg nem lép be egy harmadik... -
Integra
titán
szvsz azért nem lépnek ki, mert lusták, kényelmesek, van punci, nem kell hajtani utána és azért egy bizonyos összeszokás is van adott idő alatt.
az ember társas lény, nem szívesen van egyedül és mivel gyenge is az ember, ezért inkább benne marad, mint lépni merne.
félre értés ne essék, a nők ugyanezt csinálják legalább. -
Leeza
tag
válasz
PazsitZ #21703 üzenetére
Ez elég általános a férfiaknál, hogy nincs meg az a plusz, sőt, mégse lépnek ki, mert minek... Mondjuk azért, mert talán a másik szenved ettől, erőlködik, nem tudja, mit tegyen... Ez nem egészen kihasználás, de nagyon nem fair. Inkább sírjon kicsit, majd talpraáll, és valaki más mellett jobb lehet neki. Kár fecsérelni az idejét, ha úgysem kell és valószínűleg nem is fog...
Tényleg szerepet játszik ebben a hozzáállásban a kényelem. Esetleg akkor hajlandók lépni, ha jön egy másik, aki képes kizökkenteni őket a szürkeségből. Akinek pedig nem inge, ne vegye, de elég gyakori... -
PazsitZ
addikt
Szakítottunk barátnőmmel. Büszkeség
Szóval szakított velem.
Mint kiderült nem szeretem eléggé és neki ilyen kapcsolat nem kell. Megértem és jogos a dolog.
Úgy érzi kihasználtam. Valahol lehet igaza van? Magam sem tudom, hogy csak azért hiányzik, hogy legyen valaki vagy azért mert ő az, aki.
Feltehetőleg tényleg jobbat érdemel nálam, olyat aki tényleg szereti, mert be kell látnom valahol tényleg hiányzott részemről valami plusz érzelem. Igen feltehetőleg már korábban nekem kellett volna véget vetnem a dolognak, de az ő szavaival élve "féltek, hogy nem lesz más és ez így kényelmes volt".Sosem nyíltam meg neki teljesen; nem tudom kinek tudnék. S ha már már úgy is éreztem, kinőttem mégis csak maradtak tüskék és belül egy rosszabb rész a depresszív tinédzserkoromból, amit teljesen még mindig nem tudok megfejteni mitől volt, vagy csak nem merem
.
Fél nap agyalás mennyi érdekes dolgot a felszínre hozhat, meglepő. Úgy tűnik még magam sem ismerem magam eléggé.De kis érzelgős lettem
Nem tudom minek írom ezt le hisz' még majdnem nekem is zavaros, de jól esik leírni.
Hátha Cs.Orsolya tud valamiféle diagnózist felállítani, tanácsot adni.Mondjuk 20 mondatból úgyis lehetetlen tudom.
-
Integra
titán
válasz
Wolverine #21699 üzenetére
de ezek a lányok, akik ilyenben vesznek részt (tisztelet a kívételnek, ismerek pár ilyet) tulajdonképpen genegikailag életképtelenek (ahogy a pálcika lábú táska ölebük is amit hurcolásznak magukkal), szóval beléjük van kódolva, hogy másra nem jók. ezért itt kell nyomulni, hogy a bőrkabátos zsidó csávót felszedjék, hogy aztán majd beszüljenek egy gyereket és háziasszonyok legyenek, bocs, főállású anyák. ez jutott nekik osztályrészül.
csak ők még ezt nem tudják, mert azt hiszik hogy a bed bícses vájt parti a menő...
Aktív témák
Hirdetés
- Azonnali alaplapos kérdések órája
- Milyen belső merevlemezt vegyek?
- Minden a maxon: Asztalunkon a ROG Strix Scar 18 notebook
- One mobilszolgáltatások
- Milyen monitort vegyek?
- Házimozi belépő szinten
- Energiaital topic
- LEGO klub
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- További aktív témák...
- Canon EOS 200D gépek, objektívekkel, kiegészítőkkel. (3870 vagy 42200 expoval)
- Xbox 360 E 500 GB Konzol Fekete
- OH Lenovo Yoga 9i x360 Érintős Hajtogatós Laptop Tab 14" -60% i7-1260P 16/512 Iris Xe 2,8K OLED 90Hz
- Xbox 360 E 500 GB Konzol Fekete
- 27% számlával! Ryzen 5900X / RTX 3080 / B550i / 32GB 3600MHz / 1TB NVMe / 750w GOLD! BeszámítOK
- Xiaomi Redmi 9AT 32GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Beszámítás! Apple Mac Mini 2018 i7 32GB 256GB SSD számítógép garanciával, hibátlan működéssel
- Csere-Beszámítás! RTX Számítógép játékra! R5 5600X / RTX 3080 / 32GB DDR4 / 1TB SSD
- BESZÁMÍTÁS! MSI B450M R5 5500 16GB DDR4 512GB SSD RX 6650XT 8GB Zalman I3 Edge EVGA 550W
- BESZÁMÍTÁS! ASRock B550M R5 4500 16GB DDR4 512GB SSD RX 5700XT 8GB AeroCool Aero 800 kék Zalman 600W
Állásajánlatok
Cég: Laptopszaki Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest