Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz mdk01 #8248 üzenetére

    Volt nekem egy fél szemére vak kollégám.
    Autószerelő volt. Simán csavart húzott meg USAG (magyarul minőségi) keresztkulccsal. A kulcs eltört a kezében, és a szemébe ment kicsipici vasdarabka. Soha többé nem látott azzal a szemével.

    A felsőmaróban vídialapka van. Erős, de rideg anyag. Épp úgy, mint a keresztkulcs anyaga. És a lapka leválhat (nekem már több foghíjas fűrésztárcsa is járt a kezemben), ill kicsorbulhat, mert érzékeny a hirtelen terhelésre.
    Ha elkezdünk matekozni, a kombinatorika megnyugtat minket, milyen kicsi az esélye, hogy épp mifelénk, szemünk fele, halántékunk fele fog tartani egy spontán nagy sebességű éles mütyürke.
    De nem jó ezzel nyugtatni magunkat, mert ha mégis épp arrafele, hát nincs visszaút, utólag azon már nem fogunk bosszankodni, hogy milyen kicsi valószínűsége volt, hanem átkozzuk a pillanatot, hogy nem védtük ki ott, ahol még kivédhető lett volna.

    Néhol én is túlzónak érzem Márton munkavédelmét.
    De! Elismerem, hogy neki van igaza. Elismerem, hogy ha egy alkalmazottamat ilyen baj éri, akkor engem jogosan rángatnak elő, hogy nem tettem meg minden megtehetőt.

    És amikor egy marógép veszélyeiről van szó, nincs ilyen, h kis veszély, meg nagy veszély. Veszély, és kész. Addig kell ügyeskedni, míg elébe nem megyünk.

    (Most statisztikázhatunk, hogy Magyarországon ötezer évben hány halálos tömegpánikba hány ember halt bele. Kurvajó lesz a statisztikai átlag. De annak westbalkános három kislánynak a mamája, papája, tesója menten baltát ragadna, ha elkezdenénk matematikázni nekik, hogy a kislányuk esetében tulajdonképpen csak peches ritka véletlenről van szó...)

    Tudom, ez nem hangzik jól pont az én számból, mikor megírtam, miként autópályáztam tavaly kétszer is.

Új hozzászólás Aktív témák