Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • TommyGun

    őstag

    HWSW :B

    A DDR jelene és jövője

    A saga folytatódik. A JEDEC által jóváhagyott leggyorsabb DDR szabvány a DDR400. A sebesség további erőből való növelésével szemben ismét célszerűbbnek látszott az eddig jól sikerült mutatvány tovább fokozása. Az órajelarányos sávszélesség megduplázásához a feladat most az, hogy egy órajelre a chipek sávonként 4 bitet préseljenek ki magukból.

    Jelenleg a négyszeresen pumpált adatátvitel (a Pentiumok és Celeronok buszrendszere ilyen) kivitelezése elektronikailag túlságosan drága a memóriák szempontjából, ezért a DDR adatbusznak maradnia kellett. Így ehhez a megoldáshoz 256 bitesre kellett szélesíteni belül a modulokat, a kommunikációs buffer sebességét pedig a chipek órajelének kétszeresére kellett emelni, hogy az egy (busz)sávra egyszerre érkező 4 bitnyi adatot kétszer kettes blokkokba rendezve képes legyen az adatbusz jelének fel- illetve leszálló ágában továbbítani.

    Innen a DDR3 koncepciója már kézenfekvő. Órajelenként 8 bitet kell továbbítania egy buszsávhoz a chipeknek, azaz a belső szélesség már 512 bit. Az I/O buffer órajele ekkor már négyszerese a chipekének, feladatához mérten szinkronban az adatbusz valódi órajelével, amely a chipekhez képest azonban már nyolcszoros effektív frekvencián fut ekkor. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a Samsung által demózott DDR3 prototípusokon található chipek 133,33 MHz valódi órajelen futottak, amely kétharmada a DDR400 valós órajelének, miközben sávszélessége ennek ellenére is 2,67-szerese. Azonos órajel esetén a fölény elméletileg négyszeres a papírforma alapján.

    Mielőtt csettintenénk egy jóízűt, sajnos ismét fel kell hívnunk a figyelmet a sávszélesség ilyetén fokozásának legnagyobb hátrányára: a késleltetés abszolút és relatív növekedésére. Hogy szemléltessük a kérdést, egy elméleti konstrukcióban vegyünk egy-egy DDR-400, DDR2-400 illetve DDR3-400 chipekkel szerelt modult. A memóriachipek valód órajelei sorrendben ekkor 200, 100 és 50 MHz -- azaz a DDR3 késleltetése időben (nanosecundum) és a processzor órajelében mérve több mint négyszeresére fog növekedni.

    Erőteljesen véletlenszerű memóriahozzáférés esetén ez rengeteg processzoridő elpazarlásához vezet. A DDR2 és DDR3 modulok magasabb késleltetése várhatóan az AMD Opteron és Athlon 64 processzoraira lesz rosszabb hatással, mivel integrált memóriavezérlő révén sokkal nagyobb arányban romlik a hozzáférés késleltetése, mint a Pentium 4 és Celeronok esetében.

    Miközben sávszélességük azonos, a késleltetés drasztikusan növekszik. Tehát a DDR2 kétszeres, a DDR3 négyszeres sávszélesség mellett is csak megközelíteni fogja a DDR modulok késleltetését, ez pedig nem igazán jó hír, hiszen így a memória processzorhoz viszonyított reakcióképessége úgy néz ki, nem javul a jövőben, legalábbis az évtized végéig számottevően nem -- a Rambus által propagált XDR memória (a PlayStation 3 is ilyet fog használni) sem alacsony késleltetéséről, mint inkább brutális átviteléről ismert.

    Az Intelnek, úgy néz ki, mégiscsak igaza volt abban, hogy a számítástechnika a folyamszerű memóriaátvitel felé mozdul, amihez a magas processzorórajel alkalmasabb. Szerencsétlenségére viszont közbeszólt a mikroelektronika, vagy méginkább a kvantummechanika törvényszerűségeinek egyre erősebb működése, így a szivárgási áram elharapózódása bojkottálta egy időre a frekvencia egekig való srófolását. Addig is a hamarosan érkező kétmagos processzorok száját sem lesz könnyű feladat betömni.

Új hozzászólás Aktív témák