Aktív témák

• #7 t3m1nat0r csendes tag

  2009-12-22 09:41:44 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  t3m1nat0r

  csendes tag

  Most kezd érdekes lenni a probléma.
  Az már sejthető, hogy a programkód és az adatok a memóriában vannak.

  De mit jelent az, hogy fut a program?
  Ehhez először is a regisztereket kell megismerni.

  Program Counter
  Stack Pointer
  Accumulator
  Index Register X
  Index Register Y
  Processor Status

  Az elsőnél már meg is állhatunk. Ez az a 16 bites címregiszter, ami arra a memória byte-ra mutat, ami éppen "végrehajtódik".
  Ez annyit jelent, hogy a processzor kiküldi a memória fele ezt a címet /rákapcsolja a regisztert a címbuszra/ , az pedig beállítja az adatvezetékeket az adott című memória byte kondenzátorainak megfelelő értékre.
  Ezeket a folyamatokat időziteni kell, mivel az elektronok nem végtelen sebességgel haladnak.

  A behozott byte lesz az utasítás. Ez az adott processzortól függően megmondja, hogy mi lesz a következő lépés.
  Lehet, hogy az utasítás utáni byte-ot be kell hozni, és hozzáadni az akkuhoz /Accumulator/, vagy az utasítás után egy cím található, ahova el kell ugrani.
  Ha elvégezte a műveletet, akkor a Program Counter értékét növeli automatikusan a processzor, és elhozza a következő byte-ot, a következő utasítást.

  Már fut is a program.

  Látszik, hogy igazából a memóriában bármilyen byte-kombináció lehet. Akár képi információ vagy valamilyen szöveg. A gépet ezt nem érdekli, neki az a feladata, hogy ezt utasítások sorozataként értelmezze, mivel a Program Counter értékét valaki erre a memória területre állította.
  Ha a program eltéved /hibás, vagy a memória sérül, stb/ akkor "megfagy" a program, vagy jön a "kékhalál".
  A commodore egyszerűen csak újraindult. Nem bonyolította túl a témát.

  Mostmár az is érthető, hogy hogyan ágazik el egy program.
  A Program Counter értékét néhány utasítás képes módosítani. Ezek a Jumps & Calls és a Branches utasítások.
  A jump és a "jump to a subrutine2 mindig elugranak, míg a Branches tipusúk csak akkor, ha a megadott feltétel teljesül. A szubrutin hívás még annyiban különleges, hogy a veremben eltárolja a visszatérési értéket, amit majd a "return from subrutine" újra elő fog venni. A magasabb szintű nyelvek ezt használják a procedurák és függvényhívásokhoz. Nem pont ezt, csak ha c64-en fug a progi.

  Eddig igazából semmi más nem törént, csak byte-ok mozogtak a memóriából a processzor valamelyik regiszterébe. Ez a lényege a gép működésének. Magasabb szinten a memória nem címekkel érhető el, hanem változók neveivel. De ezek mindig ilyen memória-címeket rejtenek.

Aktív témák