Új hozzászólás Aktív témák
-
Robert Heinlein - Starship troopers / Csillagközi invázió (1959)
Talán Heinlein legismertebb könyve, egyrészt mert nagyköltségvetésű film készült belőle (vagy legalábbis az alapjaira építkezve), másrészt a benne foglalt politikai tartalom igencsak megosztotta az olvasóközönséget és Róbertünk írótársait is. Utóbbiba nem akarok belemenni, úgyhogy koncentráljunk a könyvre egyszerű sci-fi regényként.
Elsősorban - sokkal jobb, mint az eddigi könyvek, amiket olvastam tőle. Egy élvezhető, ha nem is túl izgalmas akciójelenettel indul, majd flashback jelleggel belecsapunk hősünk katonává válásának történetébe. Kevés eseménnyel és rengeteg részlettel mesélget, abban a stílusban, amit remek világépítésnek szoktam titulálni. Aztán a könyv felénél még mindig nem történt semmi, akkor már kezdtem kicsit vakarózni - aztán kissé a la hirtelen jelleggel ellátogatunk Klendathura, a bogarak anyabolygójára, ahol egy nagyszabású harcjelent bontakozik ki... amit 3 oldal után véget is ér. És megy tovább a fejtegetés meg a sztorizgatás
Aztán a végére írónk mégis összepakol egy hosszabb, egészen kompetens harci szituációt... amit aztán hirtelen és valami kapitálisan béna módon zár le. Oszt' vége.
Összességében a regény nagyon szépen bemutatja Heinlein erősségeit és gyengeségeit. Amiről ír, azt nagyon alaposan, majdnem techbuzi szinten mutatja be, de mégis emészthető bír maradni, és a sztorizgatós előadásmód miatt nekem az eseménymentes passzusok (szinte csak olyan van a könyvben) is kifejezetten szórakoztatóak voltak. Ugyanakkor itt is átmegy időnként all-out didaktikusba, csak itt a katonai kontextus miatt ez kevésbé idegen, és jóval kevésbé irritáló. Dramatizációról vszleg hírből sem hallott, és akciót is szívesebben olvasnék párszáz más írótól. Szóval, ahogy kezdtem, sokkal jobb a korábbi Heinlein-élményeimnél - de a kiemelkedőt továbbra sem látom benne. Ellenben a hatását a későbbi SF-írókra igen. -
Hát, azon lehet vitatkozni, hogy a karakterdráma egyik eszköze a felfedezés, vagy a felfedezés mellékvágányán folyik a karakterdráma, de ezen nem fogunk összeveszni
Azönfeláldozás / gyilkosság kapcsán az a brutális, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem történhett úgy a dolog, ahogy Robinette emlékezett, de neki mégis sikerült a szervezetét is leépítő bűntudatba lovallni magát. És akkor még hozzátéve azt, hogy az idődilattáció miatt a sok évvel későbbi pszichológiai sessionök idején még bőven éltek a többiek - ouch. Pohl ezt nagyon összegondolta 
-
#8292
doc
nagyúr
Rigormortiis
#8290
doc
nagyúr
válasz
Rigormortiis
#8290
üzenetére
az a marsos? az elso harmat olvastam, szorakoztato volt, bar sajna maga az alapkoncepcio verzik nekem sok sebbol.
-
#8291
Dinomano
őstag
Rigormortiis
#8290
Dinomano
őstag
válasz
Rigormortiis
#8290
üzenetére
Recenziót néztem neten, nem lehet rossz!
Most elvagyok az Elveszett űrhajóval (Hú, de nehezen haladok vele...), Sötét Édennel. Xenogenezisből elolvastam az elsőt, azt is folytatnom kellene.
-
#8289
Dinomano
őstag
Rigormortiis
#8288
Dinomano
őstag
válasz
Rigormortiis
#8288
üzenetére
Nem olvastam még, de el kellene. Felvettem a listára akkor.
Átjáró-t már megvettem, nemsokára talán majd sorra kerül. -
#8288
Rigormortiis
veterán
Rigormortiis
veterán
Kundera: a lét elviselhetetlen könnyűsége
Tizensok évvel korábban már olvastam, akkor nem éreztem kiemelkedőnek, most azonban jelentősen felértékelődött az újraolvasásnál. Leginkább az emberi kapcsolatokról szól. Tomasban sok minden egyesül, amit divat első hallásra elítélni, és általa kerül bemutatásra jó néhány párkapcsolatokat átszövő probléma. Ám ez csak a jéghegy csúcsa, sokkal jelentősebb a regény filozófiai vonatkozása, mint a cselekmény- vagy karakterábrázolás.
A lét és az emberi kapcsolatok értelmét boncolgatja leginkább, emellett egy korabeli (prágai tavasz) tablót is a szemünk elé tár. Összetett, mély és nehéz gondolatok vannak papírra vetve, nem csoda, hogy 10+ évvel ezelőtt még nem tudtam megfelelően értékelni.
Tetszett, hogy pl a megcsalások közben Kundera tűpontosan leírja, hogy ki-mit érez, mi jár a fejében, mi motiválja. Borzasztó komoly olvasmány, de érettség kell hozzá, hogy megértse és hasznosítani tudja az ember.
-
válasz
csemege86
#8278
üzenetére
(F. Pohl: Átjáró (Gateway, 1977))
Én azt mondanám, hogy a könyvnek több rétege is van, csak az egyik réteg a gbors által említett karakterdráma. A fő szál szerintem a felfedezés: az ember különféle okok miatt nekivág az ismeretlennek, gyakran hiányos tudással vagy felszereléssel, vállalja a veszélyeket, és azt, hogy nagyobb az esélye a kudarcra, mint a sikerre. (Lásdúti jelentések kiszolgáltatottságát Ami a durranást illeti, én sem tudom, hogy mire gondolt az eredeti szerző, de (nagyon durva spoilerek jönnek):
-Egyrészt ott van, hogy a főhős élete bizonyos értelemben pozitív irányt vesz: normális(abb) lesz, megleli magában a bátorságot, sőt eljut az önfeláldozásig, majd az egész egy katasztrófába torkollik (nem megmenti a társait, hanem "megöli").
-Főhősünk nem valami fennkölt célból lesz felfedező, hanem csak szeretne meggazdagodni, kerül amibe kerül. Ezt a célját végül eléri, de olyan árat kell érte fizetnie, amit korábban elképzelni sem tudott. bankszámla értesítővel "A folytatásait mennyire ajánlanád?"
Én kevéssé. Erről már korábban is volt szó, de a folytatásai "tucatregények", messze nem érik el az első kötet színvonalát. Ha valaki válaszokat szeretne az idegenekkel kapcsolatos rejtélyekre (imalegyező és társai), akkor megkapja, de az ismeretlen mindig izgalmasabb, mint a tudás. (Az első kötetnek kritikus komponense az ismeretlennel való szembesülés -- újraolvasni a könyvet, hogy már tudjuk a válaszokat, nem ugyanaz az élmény.) -
válasz
csemege86
#8281
üzenetére
Nehéz ügy, ahogy általában Pohl-t ajánlani is az. Hatalmas ikon az ember, és van néhány olyan regénye, ami nekem abszolút favorit (a Gateway mellett pl. az Eschaton-trilógia első könyve, vagy legalábbis annak az első része), viszont írt rengeteg középszerű dolgot is. A Gateway-univerzum további részei jellemzően ebbe a kategóriába esnek, a páros számúak mindenképpen. Érdekes ötletek és sztorik mindegyikben vannak, érdemes őket elolvasni, de az első könyv után nekem mind csalódás volt - szóval leginkább az elvárásokat érdemes kordában tartani
A 3. könyv sokkal erősebb, mint a többi, az 5. pedig nem regény, hanem egy korábbi (elég ütős) kistegény újrakiadása, meg egy csomó háttérszösszenet az eredeti Gateway-hez - nekem tetszett, de egy ilyen könyv végképp ingoványos talaj. -
Dinomano
őstag
-
Dinomano
őstag
válasz
Apollyon
#8272
üzenetére
Most néztem újra az előzménytrilógiát, és (habár nem szerettem, mikor kijött) de jó. Vannak hibái, de elnézhetőek az apróságok. A végén a Darth Vader-ré válás még mindig olyan hiteltelen illetve gyors nekem. A lényeg: Nagyjából emlékeztem a filmekre, de 20 éve láttam őket. Az új részekből szinte alig emlékszem valamire, pedig azok ugye frissebbek.
Andor nagyon jó. (Lehetne egy sima kémfilm is, csak SW univerzumban játszódik. Úgy a legjobb SW, hogy minimumon vannak bent a Star Wars védjegyek.)
-
Dinomano
őstag
válasz
csemege86
#8270
üzenetére
Az a baj, hogy a nosztalgia faktoron kívül nincs bent semmi eredeti. Az első új Disney film pl. a New Hope újraforgatása női főszereplővel. A karakterek semmilyenek, egy mondatban leírhatóak a jellemeik:
Főszereplő csaj, Rey mindenkit elsőre lealáz, mert badass női karakter. Tökéletes. Jelleme nincs.
Volt rohamosztagos, a szomorú fekete, aki szerelmes Rey-be.
Poe: Han Solo ripoff.
Kylo Ren:Amikor visszahozták Luke-ot, vártam, hogy beinduljon a trilógia, visszajönnek az ikonikus karakterek.. Akikkel kb. nem kezd semmit a film. Luke egy vicceskedő öreg Jedi. Snoke karaktert jónak gondoltam, számítottam egy eredettörténetre a filmeken belül, hogy hátha kiderül, hogy mitől olyan szép szegény... Potenciál lett volna 1-2 szereplőben, de akkor nem egy soros jellemeket kellett volna írni. -
válasz
csemege86
#8278
üzenetére
Az Átjáró alapvetően lélektani karakterdráma, sci-fi köntösben. Én pont azért imádom, mert félelmetesen realisztikus - a prospectorok olyan emberek, akiknek annyira szar élet jutott a szétbányászott Földön, hogy utolsó utáni, kissé mesebeli esélyként nekiállnak orosz rulettezni az ismeretlen technológiával.
Van átlagosan kb. féltucat lövésük - aki peches, annak elsőre game over, aki csak nem szerencsés, annak összejöhet 10-12 küldetés, de a vége mindig az, hogy ha nem jön be a jackpot, akkor előbb-utóbb (inkább előbb) kampó. És ezt tudva folyamatosan rettegésben élnek, van, aki annyira, hogy nem is megy újabb küldetésekre, csak lóg a levegőben és égeti a pénzét.
Az alábbi mission report szerintem tökéletesen összefoglalja a prospector lelkiállapotot:Transit time 41 days 2 hours. Position not identified. Instrument recordings damaged. Transcript of crewman's tape follows: "The planet seems to have a surface gravity in excess of 2.5, but I am going to attempt a landing. Neither visual nor radar scanning penetrates the clouds of dust and vapor. It really is not looking very good, but this is my eleventh launch. I am setting the automatic return for 10 days. If I am not back by then with the lander I think the capsule will return by itself. I wish I knew what the spots and flares on the sun meant." Crewman was not aboard when ship returned. No artifacts or samples. Landing vehicle not secured. Vessel damaged. A nagy durranás a végén: feltételezem, hogy az
ikerhajós küldetésre a főbb szereplőket, aztán belehajította őket az egyik legfőbb prospector-rémálomba (fekete lyuk) Robinette csodálatos megmenekülése totális neurotikus összeomlásba torkollik -
csemege86
tag
válasz
csemege86
#8278
üzenetére
Amúgy nekem kb. a regény felétől kezdett kialakulni egy olyan benyomás, hogy ez egy őrültek házában játszódó történet, és ez lesz a nagy csattanó a végén. Egy Száll a kakukk fészkére, csak sci-fi köntösbe öltöztetve. Nem csak a struktúra miatt (a "robot" pszichológussal történő beszélgetések), hanem mert tele volt számomra szürreális helyzettel, viselkedéssel. Először is, van egy nagy, közös rögeszméjük (keressünk kincseket, egy vadidegen ufó civilizáció nyomait követve és eszközeit használva), amiről minimális konkrétumot kapunk, ugyanígy ők is minimális konkrétumot ismernek, mégis az életüket kockáztatják folyamatosan. Ez a rögeszme közös, és ez hajtja az egész kolónia életét. Vagy pl. mikor a főhős ököllel megüti a nőjét, kiveri a fogát. Aztán később gyereket akar tőle. Vagy az indokolatlan ordibálások. Meg kismillió hasonló szürreális nüansz... Minden egyes szereplőbe bele lehet látni egy bentlakó, gyógykezelés alatt álló mentális beteget. Plusz az egész helynek a bezártsága, klausztrofób hatása. Utólag belegondolva, ahogy ülepedik le bennem a sztori, én igazából tartom ezt az értelmezést. És ez így egy elég vagány megoldás. (Persze a folytatásokat nem olvastam, és ha ott jön valami konkrétum a hícsíkről, akkor ez az értelmezés nyilván nem helytálló.) -
csemege86
tag
Most fejeztem be az Átjárót, és nagyon vártam a nagy durranást a végén, amit itt említettetek (bár már nem találom, hogy ki írta, de rémlik, hogy nagyot szól a befejezés). De nekem nem volt ilyen, és nem értem az egészet. Valaki segítene, hogy talán én nem vettem észre valamit? (Megnéztem a regény magyar és angol wikipédia bejegyzését is, de nem lettem okosabb.)
Szerk.: Megvan, itt volt említve ez:
#3807 S1M0N Vannak egészen beteg, de elgondolkodtató történetek is, egyik kedvencem Az átjáró, főleg a vége miatt, ott azért koppantam egyet -
Apollyon
Korrektor
válasz
Dinomano
#8268
üzenetére
Ha az előzményekre gondolsz, szerintem nem volt olyan rossz, csak a Baljós árnyakban a hajók 60-as éveket idéző stílusától kaptam agyvérzést meg JarJartól, de a Sithek bosszúja nekem kifejezetten tetszik, meg azért elég menő, hogy 30 éven keresztül ugyanaz a színész játssza a Sith nagyurat. A 2015-től kezdődő filmek meg már a hagyjál békén kategória, a Rogue One még elmegy, legalábbis a vége, a többi botrány, a sorozatokat már nem fogom soha megnézni, sőt bottal se piszkálok meg semmit ami SW témában 2005 után jött ki.
-
Apollyon
Korrektor
válasz
elessar
#8267
üzenetére
Ez valóban elég komoly, mondjuk nem értem ha már sci-fi, miért éppen efféle Lovecraft-i, Cthulhu-s szerű nyúlánkságra rögzítették, miért nem inkább valami valóban tudományosabb felületre, mondjuk kiberpank város, számítógép alkatrészek/áramkörök tömkelege, vagy űrhajó stb.
-
-
Dinomano
őstag
válasz
Apollyon
#8265
üzenetére
"A régmúlt időben, egy messzi galaxisban" duma arra is szolgálhat, hogy ne vedd túl komolyan a filmet. Úgy értem, a Dűne is narratívailag azzal játszik, hogy az ottani, hozzánk képest távoli jövő már a múlt. A Star Warsban a robotok is általában vicces fém-mignon-ok; az idegen fajok meg 3 skálán mozognak: Csúnya, vicces-cuki és fura kinézetű.
Amúgy újra néztem Lucas új SW trilógiáját, amit anno nem szerettem. Az új Disney filmek tükrében felértékelődnek...
Egész jó még a CGI is. A második rész végén, mikor jönnek a klónok, mondjuk úgy néz ki, mintha játék átvezető CGI lenne... Meg a fénykard nem világítja meg a karaktereket, max. akkor, ha CGI a karakter (Joda). -
#8266
Mr K
őstag
Anonymusxx
#8264
válasz
Anonymusxx
#8264
üzenetére
Tegyük hozzá, hogy az orkok (tündék, stb.) nem Középföldéről származó migránsok, hanem
emberekből alakultak ki Unexplained Genetic Expression vírusfertőzés törpe->goblin, ember->vámpír fertőzés vérteszttel (Nyilván nem véletlen találták ki az urban fantasy terminológiát, de nem tudom, hogy a Shadowrun oda sorolható-e.)De végül is mindegy, úgyis SF&F néven fut az egész biznisz...
-
#8265
Apollyon
Korrektor
Anonymusxx
#8264
Apollyon
Korrektor
válasz
Anonymusxx
#8264
üzenetére
Nézőpont kérdése is hogy mi a sci-fi.
Petőfinek a Holdra szállás, de még egy Ford T-modell is sci-fi lenne, holott nekünk már a régmúlt.Régen a tv újságban úgy volt a Csillagok háborúja, hogy kalandfilm.
Ellenben az Alien filmek sci-finek számítottak.
Mondjuk a Star Wars nem is a mi idővonalunkon játszódik, hanem egy régmúlt időben, egy másik galaxisban.
Oké, vannak űrhajók, de ettől még nem sci-fi, maximum a Halálcsillag része, az is addig, amíg meg nem építjük a magunkét.![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
De az Erő miatt nekem inkább fantasy marad. -
Dinomano
őstag
Végülis SW is nagyon erősen merít az amerikai '30-40-es évekbeli ifjúsági hősös ős sci-fik-ből... Buck Rogers, Flash Gordon.
Lányszöktetés, varázslás, "koronázás" (kitüntetések átadása és örömködés) a film végén stb.
Ráadásul nem titkoltan mindig inkább ifjúsági cucc volt az SW... (Tisztelet a kivételnek, az Andor személyében.) Próbál minden korosztályhoz szólni, de nagyon ki van tolva lefele a korhatár. -
#8262
Mr K
őstag
Anonymusxx
#8260
válasz
Anonymusxx
#8260
üzenetére
A Shadowrun a jövőben játszódik, vannak benne mesterséges intelligenciák, kiborg beültetések, virtuális világ (mátrix(!)), stb. -- azért ezek eléggé sci-fi toposzok...
DE mondok egy másik példát: China Miéville Perdido pályaudvar, végállomás (Perdido Street Station, 2000), ez hivatalosan(?) weird fiction, mások szerint egy steampunk-fantasy keverék, mindenesetre a könyv elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, ami elvileg egy SF-only díj...
-
#8261
doc
nagyúr
Anonymusxx
#8260
doc
nagyúr
válasz
Anonymusxx
#8260
üzenetére
szerintem a "space fantasy" tokeletes meghatarozas a Star Warsra. Van itt gonosz varazslo, fekete lovag, hosse valo szegenylegeny, hercegno, a host az utjan segito beszelo allat, minden ami kell
-
#8260
Anonymusxx
senior tag
Mr K
#8256
-
Dinomano
őstag
válasz
tibaimp
#8252
üzenetére
Nekem kb. fiction kategória az SW, mivel csak felületes háttér a sci-fi világ. Úgy értem, hogy az összes sci-finek titulált franchise közül a SW-nek van legkevesebb köze a tudományhoz. Vannak anyahajók, de egy kis hajóval is nagy távolságokat lehet megtenni. A hatalmas hajók simán grasszálnak egy bolygó légterében, akármekkorák. Egyéb fizikai törvényszerűségeket is nagyvonalúan kezel a franchise. Meseszerű az egész, amivel nincs baj, így szeretjük.
Nekem azért sci-fi a sci-fi, mivel valamennyire a (keletkezési idejéhez képest persze) próbálja valóságosan vagy hihetően tálalni a dolgokat.(A Star Wars nekem külsőségeiben sci-fi, amúgy meg egy fantasy kb. )
-
A sci-fi elég tág műfaj, sok minden belefér, pl. az űropera feltétlenül (lásd pl. wikipedia). De sci-fi antológiákban gyakran találkozni olyan írásokkal, amiket én inkább sorolnék pl. a horror vagy a weird műfajába. (Aminek nem feltétlen szoktam örülni, de ez mellékszál.) És akkor ott vannak még a kevert műfajok, pl. Shadowrun regények, ahol a hi-tech keveredik a varázslással meg az orkokkal...
-
doc
nagyúr
válasz
tibaimp
#8252
üzenetére
Hat sci-fi semmi esetre sem (a sci-fi az SCIENCE fiction, es a SW-ban fiction van boven, de science az nyomokban sem, meg akkor sem ha utolag azert nagyon erosen probalkoznak retconolni). Leginkabb uroperettkent szokas besorolni, de a sztori az tulajdonkeppen egy klasszikus nepmese, fantasy kontosben, urhajokkal
(BTW en nagyon szeretem a Star Warst, az Andort egyesen imadom) -
Dinomano
őstag
válasz
csemege86
#8241
üzenetére
Én sohasem voltam nagy Crichton fan, nekem nem elég sci-fi, amiket ír. Inkább közeljövőbe jósolós high-tech kalandregények a műfaj. Filmeket láttam a műveiből, azok elég okék voltak. Anno az Átprogramozott embert olvastam tőle, de nem estem hanyatt.
Az 1971-es Andromeda törzs film viszont meglepően egyben van. 54 éves film, és az effektek is jók, komolyak a díszletek stb. -
#8245
Dinomano
őstag
Rigormortiis
#8243
Dinomano
őstag
válasz
Rigormortiis
#8243
üzenetére
Az akkor hűhának számító VR-es zaklatás azért eléggé megmosolyogtató ma már... Kb. annyira öregedett rosszul, mint a Fűnyíróember hasonló jelenetei.
-
Dinomano
őstag
Nem tudom, én nehezen tudtam értelmezni, vagy átsiklottam a felett,
mikor azon filózgatnak, hogy agyilag ledegradálódnak-e ősember szintre. Úgy tűnt, hogy igen; de aztán nem volt egyértelmű teljesen a dolog. Végülis besokalhattak a hőség és a nélkülözések miatt is agyilag.
Nem tudom, hogy én láttam-e bele a könyvbe, de a néger szereplők (az az egy-kettő) állatiasak voltak és többnyire buták. -
#8243
Rigormortiis
veterán
doc
#8242
Rigormortiis
veterán
-
#8242
doc
nagyúr
Rigormortiis
#8240
doc
nagyúr
válasz
Rigormortiis
#8240
üzenetére
Azt pont nagyon régen olvastam, a filmet is lattam, komoly gyerekkori traumám volt
Nagyon hullámzó Chrichton, egy időben nagyon sokat olvastam, vannak nagyon jó könyvei, pl a Jurassic Parkot gyerekként is imádtam, de az Aiframe is nagyon jó, mondjuk abban abszolút 0 a sci-fi content. De vannak nagyon Zs kategóriás regényei is, amik szórakoztatóak, csak nem szabad komolyan venni
-
csemege86
tag
válasz
Rigormortiis
#8240
üzenetére
Én elkezdtem a teljes, magyarul megjelent életművét időrendben, eddig 5 regényt olvastam (leszámítva a két Jurassic Park-ot, amiket még gyerekkoromban olvastam). Azért csak ennyit, mert párhuzamosan másokat is olvasok. Az Androméda-törzs volt az első, és nekem sem jött be annyira. Az Idővonal sem, Az átprogramozott ember igen, a Kongó is, a Zaklatás is.
Crichton-nál nekem az is egy nagy plusz, hogy nagyon sok művét feldolgozták filmen, én pedig mindig szeretem összehasonlítani a kettőt (szigorúan a könyv az első, mindig utána jön a film). Amiket itt felsoroltam, abból szinte mindből készült film.
-
#8240
Rigormortiis
veterán
Rigormortiis
veterán
Michael Crichton: Az androméda törzs
Kedvelem az írót, szinte mindent olvastam már tőle, ez viszont eddig kimaradt. Szerintem a leggyengébb műve. Több ponton kifejezetten untam, és ebben a vírus-járvány témában sokkal jobb alapanyagokkal futhatunk össze. Igazából scifi elem is vdak minimálisan volt benne. A tudományos, biokémiai részek jók voltak. -
Robert Heinlein - Citizen of the galaxy / A galaxis polgára (1957)
Hát, az eddig olvasottak alapján ez is vintage Heinlein, ennek a ténynek minden előnyével és főleg hátrányával. Remek ötletek, remek szituációk, amiket tudományos igényességgel fejt ki a szerző, akár egy egyetemi előadás-sorozatot is lehetne egyes részekből tartani (a trader-kultúra bemutatása különösen tetszett) - ehhez csatolunk egy teljesen szétesett narratívát, jó esetben is megkérdőjelezhető karakterfejlődést, és a már megszokott didaktikus moralizálást. A befejezés meg... hagyjuk.
Ez megint egy olyan könyv, amit nem sikerült igazán megkedvelni, de igen nehéz (és unfair) lenne az értékeit nem kiemelni. Sajnos, egyre inkább úgy fest, Heinlein nem az én íróm. Még a filmben über-szarkasztikus Starship troopers-t elolvasom tőle, aztán meglássuk. -
-
Dinomano
őstag
Én most régi sci-fiket gyűjtök be. Annyiban jók ezek a régi Kuczka "gyűjtötte" regények, hogy a nagyja 100-200 oldalas valami, lehet darálni őket...
Butler Xenogeneziséből elolvastam az elsőt, szerintem el fogom a többit is. Egész jó, elég érdekes a téma.
Pokolkeltőt olvastam el nemrég valamint a "Vízbe fúlt világot" + Sötét édennek álltam még neki."Vízbe fúlt..." nem tetszett, illetve nem teljesen ilyesmi könyvre számítottam a recenzió alapján. Inkább keltette egy régi kalandregény benyomását helyenként, a post-apoc setting ellenére. A "történik-e az embereknél genetikai visszakorcsosulás?" témakör is el lett maszatolva picit. Volt a vége felé akció is, bár utána belassult, a lezárás meg lassú, melankolikus sad ending. Volt még be nem teljesülő szerelem, és ennyi. A post apoc világ ábrázolása menti meg attól, hogy gyenge könyvnek nevezzem. Jó közepes plecsni jár neki.
-
-
Apollyon
Korrektor
Azt nem állítottam hogy nem lesz fejlődés, de a mostani hype kb. a tetőfokára ért, nagy változások egy ideig nem jönnek.
Továbbra is tartom, hogy az emberi munkát nem váltja ki, maximum segíti.
Ha már támogatom a magyar könyvkiadást, azért elvárom a minőséget, és gagyi AI fordításokat nem tűrök el. De ha mégis csökken a színvonal akkor visszatérek az angol nyelvű kiadásokra. -
válasz
Apollyon
#8232
üzenetére
Nem vagyok AI-szakértő, de az meglepne, ha a generatív AI-ból nem lennének kisebb előrelépések a humán stílusú intelligencia irányába, amiket pár éves ciklusokkal az ipar meg bír ugrani. Ha az LLM-alapú megoldás ennyire képes, akkor majd a következő lépcső többet fog tudni. Szerintem 10 év múlva max. lektorként lehet majd a fordításban embereknek tevékenykedni, vagy speciális niche-témákban (azok mindig képesek évtizedekkel túlélni a nagy generál-változásokat). Nem tudományos levezetés, csak az elmúlt 5 év alapján érzés alapú forecast
#8229 doc: nem vagyok képben, nem nézek semmit szinkronnal, de nem lep meg a dolog...
-
Apollyon
Korrektor
Mostanra az összes, elektronikusan elérhető kiadványt (könyveket, magazinokat stb) betrainelték a nagyobb modellekbe, nem véletlen, hogy ha használsz már valamilyen big tech szolgáltatást, akkor garantált, hogy minden egyes inputod szintén menni fog training datába, ha beleegyezel, ha nem. Tehát a kereséseid, emailek, chatek, minden is.
Mivel már nincs mit beadni a modelleknek, csak a user által frissen generált datát. Meg nyilván minden egyes, megjelent új könyv megy automatikusan a training datába.Oké, hogy ezek alapján tanul és jobb lesz, de ez még mindig csak generatív AI (LLM), nem pedig AGI, tehát nem tud mérlegelni, továbbra is sokszor hallucinál, nem fogja kijavítani magát magától stb.
Lehet, hogy tud magyarra fordítani valamennyire egy LLM, de a mögöttes tartalmat nem érti, nem fogja fel. A magyar nyelv nehézségei és különbözőségei miatt ez még nehezebb, nem beszélve arról, hogy magyar nyelven csak töredék kontent érhető el elektronikusan – szemben egy olyan nyelvvel, amit több tíz- vagy százmillióan beszélnek.
Szóval így, hogy eddig már minden data is benne van egy chatgpt, vagy a legfullosabb deepseek modellben és még mindig nem tud rendesen magyarul, pláne fordítani, azért sok mindent elmond.
Kvantumgépeknél a programozás módja is megváltozik, a számítási kapacitás kb. a végtelenjére fordul (qbittól függően), de ez még arrébb van, addig biztos nincs miért aggódnia a fordítóknak. Szerintem inkább örülhet az, aki tudja használni a jelenlegi modelleket, és gyorsabban el tud majd készülni (ha csak nem akadályozza) 1-1 munkával. -
Dinomano
őstag
Folyamatosan fejlődik a dolog. Tényleg, régebben (20-30 éve) komoly technika kellett akár primitívebb kiadványszerkesztős melókhoz is. Most meg kb. otthon megcsinálod egy közepes gépen nyomdakészre a cuccot.
Szerintem már sokan használják mankónak az AI-t, még ha nem is vallják be, nehogy lustának tűnjenek ezért. Vannak olyan melók, ahol kifejezett pozitívum, hogy kulimunkát megcsinálja. (Pl. játékok esetén textúrák, szobabelső, képek a falon stb.)
Egy angol fordításnál már az is előny szerintem, ha 90%-osra lefordít egy szöveget jól, és utána már csak javítani kell az esetleges hibákat. (Mondjuk a hibakeresés tud x@r meló lenni..) -
doc
nagyúr
-
válasz
Apollyon
#8225
üzenetére
Lesz majd következő szintje. Nem hiszem, hogy a számítási kapacitás komoly akadály lenne, már csak azért sem, mert ha hagyod napokig szöszmötölni (ami alatt egy emberi fordító még mindig csak 1-2 fejezetet tud abszolválni), akkor egy házibarkács hardveren is elég messzire juthat, ha elérhetővé tudod neki tenni a modellt, ami meg elsősorban háttértár / memória kérdése.
Ráadásul ebben a sztoriban csak az egyik faktor, hogy mennyire lesz jó az AI fordító - a másik az, hogy a kiadók / fogyasztók mennyire kompromisszumos eredményt tudnak elfogadni. Ez utóbbi ugyanúgy változik időben, és nem az igényesség irányába. Ebből pont az jön, hogy a legfájdalmasabb utolsó %-okat nem kell megugrani.
#8224 Cs1csó: sztem ez elsősorban tréning kérdése.
#8223 elessar: igen, specifikus körülmények között már ma is lehet emészthető eredményeket látni. 10 év meg nagyon sok idő.
-
Bozek
nagyúr
válasz
Apollyon
#8225
üzenetére
Azért én nem mondanám, hogy a kvantum számítógépekig kell várni. Az elmúlt pár évben nagyon sokat fejlődött a technológia.
Régen például órákig szórakozhatott az ember, amíg egy képről eltüntetett valamit, ami nem kellett. Ezt mára már másodpercek alatt meg lehet csinálni. Ha nincs erős videókártyád, akkor is 1-2 perc az egész. Amilyen tempóban fejlődik, akár még a mi életünkben is megtörténhet.
"Főleg, hogy a nyelv folyamatosan változik, mármint nemzeteken belül is,"
És a fordító mikor követi le ezeket a változásokat? Előbb lesz erre képes egy AI, mint egy ember, mert előbbinél nincsenek meg azok a generációs berögződések, mint utóbbinál.
-
Apollyon
Korrektor
Generatív AI hype el fog múlni, eléggé korlátozott, hogy mire lehet használni. Persze klassz, meg minden, én is használom, de van egy limitje, ami a kvantum számítógépekig nem igazán fog változni.
Esetleg el tudom képzelni, hogy a fordítók használják mint segítség.
De kompletten rábízni a munkát, hogy a fordítókat kiváltsa, szerintem a mi életünkben már nem lesz.
Főleg, hogy a nyelv folyamatosan változik, mármint nemzeteken belül is, így nem hiszem, hogy az "AI" ezt le tudná követni.Egyelőre humán fordításból egy dolog fájt nagyon, az pedig a "húsvéti tojás". De kétlem, hogy ezzel egy AI is megbirkózott volna.
-
elessar
tag
Jack Campbell Elveszett flottájából van 2022-es DeepL-fordításom, egészen élvezhető.
Jean Auel Föld gyermekei 6. részt nem adták ki magyarul (kész volt a fordítás). A spanyol nyelvű kiadás DeepL-vel magyarra fordítva eléggé zavarosra sikeredett. (Állatok, növények neve pl, vagy mondaton belül vált tegezésből magázásba, önözésbe). -
Hát, Hamiltont fordíttatni azért kockázatos vállalkozás. Eleve ha odapakolod a Night's Dawn trilógiát 3000+ oldalban egy fordító elé, helyből szívrohamot kap. Aztán elkezdi olvasni, és a 10. oldalon már 30 elemű a "mi a f*** ez" listája. Továbbmegy még 10-zel, és zokogva adja vissza a megbízást
Imádom az ürge stílusát amúgy, de egy-két könyvénél durván magas a küszöb. A Reality Dysfunction 300 oldalnál még mindig a szálakat mutatta be kedélyesen csevegős stílusban. Van némi kockázata egy lokális kiadásnak, sajnos.
Amúgy szerintetek hány évig lesznek még ember által fordított könyvek? Én nem fogadnék rá, hogy 10 év múlva a műfordítás még egy élhető szakma lesz...
-
#8221
Anonymusxx
senior tag
Cs1csó
#8220
-
Peter F Hamilton - Salvation (2018)
A Fallers-duológia után kicsit pihenőre tettem Hamiltont - jók voltak azok a regények is, de a Night's Dawn trilógiával meg az eredeti Commonwealth Sagaval nem összemérhetőek. A kissé fellengzős című Salvation-trilógia (magyarul tudtommal ez sem jelent meg) kompaktabb (a 3 könyv együtt alig hosszabb, mint a Naked God egyedül), és a fülszövegek sem ígérnek annyira nagy relevációkat, szóval nem volt maró hiányérzetem. Aztánl valahogy a kezembe keveredett a könyv, és a korábbi Hamiltonoknál megszokott módon ezt sem bírtam letenniPedig kezdésnek igencsak vegyes a kép. Az egy dolog, hogy a regény szerkezetét tekintve szerzőnk úgy döntött, hogy még 60 éves kora előtt megszüli a saját Canterbury meséit - szerintem az ő stílusához nem igazán passzol ez a fajta ugrabugra történetmesélés, de végső soron ezen túl lehet lendülni. Nagyobb probléma, hogy nem csak ebben hasonlít a sci-fi irodalom legfőbb Canterbury-jéhez, a Hyperionhoz, hanem a világot összefűző technológiát (átsétálható portálok) és annak jópár alkalmazási formáját (pl. portalhomes) is egy az egyben átveszi. Megfejelve ezt azzal, hogy 50--60 oldalnyi bevezetés után jön egy laza 150 oldalas első mese, tudván, hogy az egész regény kb. 550 oldal, valahol 100 oldal környékén felmerült a kérdés, hogy "Peter, wtf are you doing?" Valami hatalmas katyasznak tűnt az egész, egy rakás kölcsönvett, közepesen stílusidegen ötlettel, viszont már láthatóan kezdett Hamilton megszokottan erős világépítése kibontakozni, és a karakterek is kezdtek egyre érdekesebbé válni... szóval haladtam tovább. A többi 450 oldal meg igazából hamisítatlan PFH, nem is tudom pontosan megmondani, hol billentünk át - egyre jobban és gazdagabban kirakottak a szereplők, kitűnőek a technológiai lehetőségek VS emberi hülyeség morálisan szürkezónás helyzetei, kitűnően vannak összevarrva a motivációk és a kényszercselekvések, egyre érdekesebb a részletek mögött felsejlő fő történet - szóval igazából egészen jól hozza azokat az értékeket, mint a Pandóra-duológia, és az erősen kérdőjeles kezdés után színvonalát tekintve is közelít hozzá - nincs annyira egyben, de az Üresség-trilógiánál szerintem jobb.
A regény vége persze egy orbitális cliffhanger, de erre nyilván számítottam - a trilógia igazából egy regény, 3 részre vágva. Aki szeret angolul olvasni, és szereti Peter F Hamilton szűkszavúnak semmiképp sem nevezhető stílusát, annak érdemes a Salvation-trilógiába is belefogni - az első 100-120 oldal kicsit túlélős, utána viszont kitűnő élmény a könyv.
-
-
Starship Troopersnél mindenkinek javaslom a film teljes körű elfelejtését előtte, mert hogy a kettőnek egymáshoz nagyon nagyon távolról van csak érintőlegesen köze.
A szoc-politikai része érdekes, lehet róla vitázni, engem kevésbé kötött le, de ami megfogott anno, az a militarista vonal. 76 évvel ezelőtt írták meg, mikor ilyen technológiákról szerintem álmodni nem lehetett, és oda a kalapom, hogy nem csak az utána készült scifi regények és mai játékok, de konkrétan a világ katonai szervezetei is tőle merítettek ihletet bizonyos dolgokban
-
Dinomano
őstag
Starship Trooperst és Citizen of the Galaxy-t el akarom olvasni én is. Butler: Hajnalt olvasom még mindig. 100 oldal van vissza, lassan haladok vele. 10-ből 5-6 pontot adnék rá. Másik két kötet nem tudom mennyire indul be. Az elsőt mindenképpen kiolvasom, és majd eldől, hogy rászánom-e magam a többire.
-
doc
nagyúr
fene tudja, en ugy veszem eszre hogy rajtam kivul mindenki odavan erte, szoval lehet hogy bennem van a hiba
Star Wars konyvek: anno gyerekkent rengetegszer olvastam az eredeti trilogia regenyeit, imadtam. Ami feltunt, hogy teljesen mashogy kezelik a 'nembeszedet'. Az egyik leirta hogy Chewbakka artikulalatlanul uvolt, vagy R2D2 csipog, a masik probalta hangfesto modon leirni 'bip biiiip chip chip biiip' modon, a harmadik meg nem is tudom, talan azt irta amit mondani akartak?
-
-
rjg
őstag
Én eddig csak magyarul olvastam tőle, de az Angyali üdvözlet, az Élősdiek, a Galaxis Polgára és A fenevad száma is nagyon tetszettek, amikor itthon kiadták őket. Pár évente azóta is újraolvasom őket. Ahol (nekem) egy kis esetlenség érezhető a végén, az ezek közül talán az utolsó.
-
Robert Heinlein - Have space suit, will travel (1958)
Nagyon szeretnék Heinlein prózájával közös hullámhosszra kerülni, de iiiiiiiszonyú nehezen megy. Nem elég, hogy egyike az ős-scifiseknek (hasonló idővonalon mozog, mint Asimov), ráadásként lehet őt tekinteni a hard sci-fi feltalálójának, ami különösen a korai Asimovval összevetve nagy dolog - lenne. Mégis, míg a korai Asimov-okon remekül szórakozom, minimális guilty pleasure faktorral, Heinleint rendszeresen le kell tennem, mert irritál a stílusa, a történetvezetése, a karakterei, a kissé fakezű moralizlása - kb. minden, ami nem a tudományos-fantasztikum.
A Have space suit... egy ifjú űrutazás-rajongó története, aki meglehetősen nyakatekert módon hozzájut egy levitézlett űrruhához, majd amikor azt rengeteg munkával működőképes állapotba hozza, akkor... nos, akkor jön a will travel rész. Egy elég bénácska sztorin kísérjük végig hősünket, miközben időnként meg-megállunk pár oldal erejéig azon merengeni, hogy milyen komplikált dolog is az űrben repülni, a Holdon közlekedni, vagy úgy egyáltalán létezni - és egyébként pont ezek a részek a legjobbak a könyvben. Kicsit szokni kellett a didaktikus stílust, amiben Heinlein az olvasókat okítja, de végső soron elsőrangú egy 17-18 éves fiú szemével annak a bemutatása, hogy mi mindennek kell jól és átgondoltan működni ahhoz, hogy az űrbe kilépés után 3 másodperccel ne haljon meg az ember, vagy esetleg 10 órával később ne haljon meg valami teljesen függetlennek tűnő dolog miatt, vagy esetleg... stb.
Aztán ott van a regény utolsó szakasza, ami pont olyan esetlenül van összerakva, mint a korábbiak, csak éppen szerzőnk nagyvonalúan elszór benne pár olyan ötletet, amik aztán napjaink híres sci-fi-íróinál is felmerülnek. Erre végképp nem számítottam
Van még 1-2 Heinlein-regény a listámon, azokra minden bizonnyal idővel sort kerítek - ezt a konkrét példányt megfelelő kitartással rendelkező hard sci-fi rajongóknak tudom ajánlani, akik könnyen túlteszik magukat a körítés gyengeségein egy kis valódi űr-lore érdekében.
-
Cs1csó
titán
Szerintem az ilyen könyvek olvasása mondhatni "bűnös élvezet" de én szerettem őket, anno a Csillagok háborúja eredeti trilógiát el is olvastam.
Egy apró adalék:
Sok esetben - ahogy írtam - a forgatókönyvből dolgozik az író, DE egy fontos dolgot érdemes kiemelni:
a forgatókönyv sokszor sokkal "bővebb" mint a végül a moziba kerülő film. Egy "nyersebb" forgatókönyvből lehet kijönne mondjuk egy 3 órás film aztán ezt megvágják, hogy 2 órába beleférjen.
Sokszor még az is előfordulhat, hogy nem csak kivágnak részeket (amik esetleg egy "DC" "Extended" "special cut" stb. verzióba még bele is kerülhet) hanem lehet már le sem forgatják.
Tehát az írónak sokkal nagyobb lehet a merítése, és bele tud csempészni olyan adalékokat többlet adatot amit szintén nem ő talált ki csak a filmben nem láthattunk.Persze előfordul, hogy a regényíró a film ötletgazdájával, a forgatókönyvíróval is tud beszélni és egy ilyen beszélgetés is segíthet plusz dolgok tisztázásában stb.
-
-igu-
veterán
arrol en nem igazan tehetek, hogy a kerdes feltevese nem egyertelmu
mindenesetre Star Wars temaban elobb jelent meg konyv (1976. november 12), mint mozifilm (1977. majus 25.), meg ha nem is igy tervezte eredetileg George Lucas.
"de sztori szempontjából a film (forgatókönyve) volt előbb"
ami szinten irott, es nem a filmre forgatott verzio kiadasa, de ez mar csak szorszalhasogatas
A.D. Foster amugy fura joszag, van nehany zsenialis, es jo nehany olvashatatlan konyve
-
Ez így elég homályos. Ha az OP az első filmre gondol (1977), akkor annak a sztoriját George Lucas találta ki, és a film forgatásával párhuzamosan a forgatókönyvet átdolgozták könyvvé is. A könyv is George Lucas nevén jelent meg, de valójában Alan Dean Foster írta). A könyv valóban néhány hónappal a film előtt jelent meg (1976. novemberében). Szóval időrendben valóban a könyv lett előbb publikus, de sztori szempontjából a film (forgatókönyve) volt előbb. (Forrás: wikipedia.)
Aztán a végére írónk mégis összepakol egy hosszabb, egészen kompetens harci szituációt... amit aztán hirtelen és valami kapitálisan béna módon zár le. Oszt' vége.
A 3. könyv sokkal erősebb, mint a többi, az 5. pedig nem regény, hanem egy korábbi (elég ütős) kistegény újrakiadása, meg egy csomó háttérszösszenet az eredeti Gateway-hez - nekem tetszett, de egy ilyen könyv végképp ingoványos talaj.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- Frederick Forsythe: Isten ökle (nem olvasott)
- Bomba ár! MacBook PRO 15" M2010 - i7 I 4GB I 500GB I 15,4 I Nvidia I OS X High Sierra I Cam I Gar
- Amazon Echo Studio / Vadonat Új / Számlával / 12 hónap jótállással
- Telefon felvásárlás!! Samsung Galaxy S25, Samsung Galaxy S25 Plus, Samsung Galaxy S25 Ultra
- Fujitsu USB Port Replicator PR09 docking station (1x5K vagy 2x4K felbontás) (DisplayLink)
Állásajánlatok
Cég: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest