Új hozzászólás Aktív témák

  • wolfman

    veterán

    válasz #96349952 #54 üzenetére

    Na most ezzel az írásoddal szinte tökéletesen egyet értek, végig bólogattam és még meg is mosolyogtam a szöveget, mert jól leírtad. Semmi gonoszság nincs bennem, tisztelem a nőket, csak az amit minden nap látok a munkahelyemen is, az megerősíti ezt. Emellett az a nő aki nincs vezető pozícióban, előfordul, hogy kendőzetlenül is már mondja, hogy mit tenne a másik nő munkatársával, ha tehetné.
    Itt a női kollégák szemrebbenés nélkül kibeszélik a másikat ha az nincs a közelben, de ha az aki nem volt itt, majd egy másik nő/lány nincs itt, akkor azt fogják kibeszélni. Mindig látnak a másikban rosszat, mindig a negatív dolgokat látják, egymásnak sosem lesznek feltétel nélküli támaszai (persze munkatársilag értem).

    Régebben jóbarátommal tettünk egy megállapítást, ami mind a mai napig megállja a helyét. Miszerint ha egy vezető vagy főnök valahol egy (nyersen fogalmazva) kövér, elhízott nő, aki nem most lett az, hanem teszem azt kislány kora óta az, akkor ott az alatta dolgozók mind szét lesznek szívatva, az szinte biztos (mindig van kivétel). Van bennük egyfajta utálat a világ felé és visszaadja mindazt amit az iskolában kapott csúfolódás által. Esetenként pökhendik, utálatosak, fenhélyázóak és a többi nőnek 10x-es erővel tud odacsapni és mivel főnök nem is kell kendőzetlenül. Ellenben, a kövér nagymamák kedvesebbek és jobbakat is sütnek. :D

    Tudnék mit írni, de inkább nem.

    Viszont, hogy a másik nem is kapjon, igaz, hogy a nők érzelmi lények és mindig így döntenek, a férfiak meg logika alapján, ösztönösen, nyersen, így mi férfiak sokkal hamarabb tönkre tudunk tenni egy családot és tudjuk elhagyni a gyereket az anyjával a szabadulás reményében a megoldás keresése helyett.

Új hozzászólás Aktív témák