Az elmúlt évek egyik leghasznosabb, legtöbb releváns információt kínáló felsőoktatási projektje lett a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR), mely folyamatosan monitorozza a végzett hallgatók pályáját, és igyekszik érvényes visszajelzéseket adni arról, hogy mi történik velük, és ez mennyiben érintheti magát az oktatási rendszert.
A legutóbbi éves jelentés, mely a 2014-es eredményeket tartalmazza, október végén jelent meg, de érdemes egy-két eredményét így év végén is újra megemlíteni, mivel a napokban „forró téma” lett az esélyegyenlőség.
A teljes jelentés már sokadszorra cáfolja meg azt a közkeletű vélekedést, hogy nem érdemes tanulni: a diplomások egyrészt nagyon hamar találnak állást ma Magyarországon – hamarabb, mint a frissen középfokú végzettséggel pályára lépők –, másrészt magasabb kezdő fizetéssel is számolhatnak.
Ugyanakkor a nemek szerinti vizsgálat siralmas képet tár elénk: a magas átlagfizetések úgy jönnek ki, hogy a diplomás férfiak kiemelkedő bérrel indulnak, míg a nők nagyon alacsonnyal: az összevont kezdő átlagfizetés nettó 180 ezer forint a diplomásoknál, ám míg a férfiak átlagosan 213 ezer forintra számíthatnak, ugyanez az összeg a nők esetében csak 158 ezer.
A legdurvább eltérések a „nem humán” területeken, például a gazdasági és az informatikai szegmensben érzékelhetőek. Ezek a pályák a legjobban megfizetettek közé tartoznak, ám itt érvényesül leginkább a diszkrimináció: míg egy kezdő informatikus férfi 262 ezer forint nettóra számíthat, addig ugyanazért a munkáért egy nőnek csak 195 ezer forintot adnak, és hasonló a helyzet a gazdaságtudományt igénylő állásokban is.
