Új hozzászólás Aktív témák

• #22814 Intelligencs őstag MK VII #22745

  Új Válasz 2016-09-21 01:47:34 #22814

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Intelligencs

  őstag

  válasz MK VII #22745 üzenetére

  Álljon meg a menet! Miért lenne dolga az eladónak kiszolgálni a vevőt? Neki nem ez a szakmája, magánemberként hirdet. Pont annyira dolga kiszolgálni a vevőt, mint amennyire a vevő dolga kiszolgálni az eladót. A cipőbolt rossz példa, mert ott az eladónak ez a szakmája, ezért kap fizetést, ez a dolga.

  Én például ha eladok valamit szinte soha nem viszem messzebb a Móricz Zsigmond körtérnél, ehhez közel lakom ugyanis. De leginkább csak a ház elé szoktam levinni. Tudod miért? Mert nekem nagyjából tök mindegy, hogy eladom-e a régi cuccaimat, vagy kidobom lomtalanításnál, egyszerűen nem tétel. Ezért mindig kellően olcsón kínálom, hogy a vevő eljöjjön érte. És eljönnek, mert kell nekik. Viszont cserébe én mindig lehetőséget biztosítok, hogy kipróbálják a cuccot a lakásomon.

  Én nem rettegek, ha megtudják hol lakom, mert nem adok el szart. De persze volt már olyan, hogy nem működött az alaplap, amit eladtam, másnap vissza is adtam a pénzt. Akkor például elmentem érte az Örsre, mert úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom a vevőnek, ha már vissza kellett csinálni a bizniszt. (Az már más kérdés, hogy utána én legaranciáztattam a lapot, és 12 ezres eladási ár helyett visszakaptam a teljes eredeti vételárat az üzlettől, közel 40e-et. Jobban járt volna az arc, ha legaranciáztatja ő, de mindegy.)

  Pont így állok hozzá az egyedi kérésekhez is. Ha kedvem van megcsinálom, ha nincs kedvem / nem érek rá, akkor nem. Maximum nem veszi meg, akkor megveszi más. Vagy kidobom / elajándékozom. Postázni sem postázok, túl macerás. De persze erre is van ellenpélda, egyszer nagyon kért az vevő, hogy adjam fel neki postán a hűtőmet. Szimpatikus volt, megcsináltam, pedig az egész cuccért hat ezer forintot adott, és még a postát is én fizettem, szóval nem volt nagy biznisz, de épp ráértem, megtettem. (Gyűlölök postára menni.)

  Ha vevő vagyok, akkor pedig szeretek elmenni a cuccért, hogy ki tudjam próbálni. De ha felajánlják, hogy elhozzák hozzám, persze nem utasítom el. De nagyon ritkán veszek bármit is használtan, kivéve ha már nem lehet kapni boltban.

  Szóval magánemberek közötti adásvételnél ilyenről nyilatkozni, hogy valami kötelesség, vagy ez meg az a dolga valakinek, enyhén dőreség szerintem. Mindenkinek jogában áll - ha nem tetszik a másik stílusa, modora - elállni az üzlettől. Nem sértődöm meg, ha nem vesznek meg tőlem valamit, mert épp nem szereltem ki a gépből a processzort és fényképeztem le neki a modellszámot vagy bárakármit. És akkor sem sértődöm meg, ha a másik nem hajtja végre az én kérésemet. Az ő ideje, úgy osztja be, ahogy akarja.

  A fentiektől eltérek, ha nem a saját cuccomat adom el, nem saját részre vásárolok. Mivel nem a saját pénzemmel sáfárkodom, ezért jobban ügyelek, hogy a lehető legtöbbért tudjam eladni a cuccot, illetve sokkal messzebbre megyek, több mindent megteszek. Vevőként elmegyek például az eladó munkahelyére, vagy eladóként kiviszem a vevő lakására, és be is üzemelem. (Mindkettőre volt példa.) Ami valahol furcsa, mert ezeken aztán hasznom egyáltalán nincs, hacsak nem a barátaim/rokonaim szeretete...

Új hozzászólás Aktív témák