Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • EQMontoya
    veterán

    Nope, csak egy csomó minden változik, új problémák, új kihívások. Azért nem kívánkozok vissza abba az időbe, amikor a soproni osztálykiránduláson felszállt a géppuskás határőr a kirándulóbuszra, mert túl közel mentünk a határhoz, és a kis köcsög negyedikesekben nem lehet ugye megbízni, még a végén dobbantanak a zöldhatáron. A szépen gereblyézett határsávon, a többszörös szögesdrótakadályokon, a tornyokban figyelő őröket kijátszva, és az aknamezőn keresztül, ugye. Persze én öreg vagyok, én még voltam Csehszlovákiában (!) is úttörőtáborban. Emlékszem, akkor egy világ omlott össze bennem. Mindig azt hittem, hogy a számháború valami hihetetlenül izgalmas dolog, de életemben olyan unalmas és eseménytelen órákat nem éltem át, mint akkor, valahol Prága környékén, az erdőben. A saját két társamon kívül embert nem láttam, olyan volt az egész, mint egy nyolc hektáron játszott bújócska. Szerencsére néhány óra múlva lefújták, de arra máig nem emlékszem, hogy szedtek minket össze a végén, vagy hogy ki győzött...

    p

    Osztán ha már itthon lesz kend, nem volna-é kedve a budapesti kömény maggal innia egy sört?

  • Nope, csak egy csomó minden változik, új problémák, új kihívások. Azért nem kívánkozok vissza abba az időbe, amikor a soproni osztálykiránduláson felszállt a géppuskás határőr a kirándulóbuszra, mert túl közel mentünk a határhoz, és a kis köcsög negyedikesekben nem lehet ugye megbízni, még a végén dobbantanak a zöldhatáron. A szépen gereblyézett határsávon, a többszörös szögesdrótakadályokon, a tornyokban figyelő őröket kijátszva, és az aknamezőn keresztül, ugye. Persze én öreg vagyok, én még voltam Csehszlovákiában (!) is úttörőtáborban. Emlékszem, akkor egy világ omlott össze bennem. Mindig azt hittem, hogy a számháború valami hihetetlenül izgalmas dolog, de életemben olyan unalmas és eseménytelen órákat nem éltem át, mint akkor, valahol Prága környékén, az erdőben. A saját két társamon kívül embert nem láttam, olyan volt az egész, mint egy nyolc hektáron játszott bújócska. Szerencsére néhány óra múlva lefújták, de arra máig nem emlékszem, hogy szedtek minket össze a végén, vagy hogy ki győzött...

    p

    Nekünk NDK-s kirándulásból hazafelé a magyar határőrök még a fogkrémet is kinyomták a tubusból nehogy csempésszünk bármit is. De azért csak akkor nőttem fel, és szép volt annak ellenére, h mai fejjel látom a bajokat.

  • fokukac
    nagyúr

    Nope, csak egy csomó minden változik, új problémák, új kihívások. Azért nem kívánkozok vissza abba az időbe, amikor a soproni osztálykiránduláson felszállt a géppuskás határőr a kirándulóbuszra, mert túl közel mentünk a határhoz, és a kis köcsög negyedikesekben nem lehet ugye megbízni, még a végén dobbantanak a zöldhatáron. A szépen gereblyézett határsávon, a többszörös szögesdrótakadályokon, a tornyokban figyelő őröket kijátszva, és az aknamezőn keresztül, ugye. Persze én öreg vagyok, én még voltam Csehszlovákiában (!) is úttörőtáborban. Emlékszem, akkor egy világ omlott össze bennem. Mindig azt hittem, hogy a számháború valami hihetetlenül izgalmas dolog, de életemben olyan unalmas és eseménytelen órákat nem éltem át, mint akkor, valahol Prága környékén, az erdőben. A saját két társamon kívül embert nem láttam, olyan volt az egész, mint egy nyolc hektáron játszott bújócska. Szerencsére néhány óra múlva lefújták, de arra máig nem emlékszem, hogy szedtek minket össze a végén, vagy hogy ki győzött...

    p

    én is sokszor jártam még Csehszlovákiában, és ami élénken él az emlékezetemben, hogy nem engedtek vissza a határőrök, mert _árut akartunk kivinni az országból_
    (értsd: vettünk banánt és csaptelepet Kassán, és haza akartuk hozni).

    Háromszor fordítottak vissza...

    A vége az lett, hogy visszatolattunk, elrejtettük a cseptelepet az én kabátujjamba (9 éves gyerek, ki nézi ki belőle, hogy csempészik?) és úgy jöttünk át a határon.
    És persze tudtuk mindannyian, hogy nincs értelme, de mégis.

Új hozzászólás Aktív témák