Hirdetés

Aktív témák

  • csapos2

    addikt

    - Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre.
    Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
    - Mi az a mező, anyukám?
    - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.
    Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
    - Jaj, de megijedtem.
    - Mitől?
    - Furcsát láttam.
    - Mit láttál?
    - Icike-picike kis csacsikat.
    - Mekkorákat?
    - Mint a fülem.
    - Nem lehet az.
    - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
    Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
    - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
    - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
    Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: - Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
    Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Aktív témák