Aktív témák

• #49898 Xantomas őstag Stalker-2572 #49887

  2011-09-12 18:12:32 #49898

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Xantomas

  őstag

  válasz Stalker-2572 #49887 üzenetére

  Részleteket? Több évnyi részletet nem lehet tömören leírni.

  Nagyjából annyi, hogy anno kész tények elé állítottam, mit érzek, mit szeretnék tőle bla-bla... Ő erre fogta magát, és sírva lelépett. Párszor találkoztunk utána, úgy akart tenni, mintha semmi sem történt, én meg gondoltam, hogy azért szeretne találkozni, mert meg akarja beszélni a dolgot, de mindig elterelte a témát. Megkértem, hogy ne keressen, nem akarom látni, szeretnék rajta túl lenni, mindenhonnan töröl+letilt, telefonból letilt, ő pedig egy egy idő után tiszteletben is tartotta, tényleg nem keresett.
  A közös baráti társaság itta meg ennek a levét, mert ők meg egyszerre akartak 2 helyen lenni.
  Éltem az életemet, suliba, munkába temetkeztem, edzettem, lefogytam majd szép lassan, ahogy jött vissza az önbizalmam, elkezdtem csajozni, egyre több sikerrel.
  Az évek során a kilók egy része visszajött, főként a vizsgaidőszakokban, agyilag is kezdtem komolyodni, néha néha hallottam róla, de személyesen nem találkoztunk. Névnap, születésnap, karácsonykor felköszöntött, udvariasan megköszöntem de nem akartam vele találkozni, se nagyon kommunikálni.

  Eltelt 3 év, a közös barti kör miatt, elkerülhetetlen volt, hogy találkozzunk, mikor a többiek úgy érezték, hogy elférünk egymás mellett, meg mindkettőnknek van valakije, de nem nagyon beszélgettünk.
  Pár hónappal később vizsgák után találkoztunk, jól felöltöttünk a garatra, igazán aljas módon lerészegedett az egész banda, végig ölegetett, puszilgatott, mondogatta, hogy hiányoztam, és jó újra látni, de egy tajrészeg nőtől ez valahogy nem váratlan fordulat egy rég nem látott barát esetében. Amit viszont utána nem tudtam hova tenni, az az sms, amit a távozásom után kaptam tőle, hogy hiányzok neki, kedvel, és valójában nem is tudom mennyire, persze ez némi elírással. Pár héttel később, az egész nyárra elutazott nyelvet tanulni, és dolgozni külföldre, előtte kérte, hogy fussunk össze, de nem tudtam úgy alakítani az időmet, hogy az sikerüljön is.

  Majd hazajött, összefutott a brancs, meglátott egy képet az éppen akkori barátnőmről, (akivel amúgy másnap akartunk találkozni és szakítani, mert szépen elhidegültünk, totál barátokként kezeltük már a másikat, és el is váltunk), rájött, hogy nem vagyok foglalt. Ellenben egy teljesen új ember állt előttem, valahogy az egész gondolkodási módja felnőttesebbé vált, ugyanakkor maradt teljesen őrült, amiért anno megszerettem. Kiderült, hogy meghalt egy jó barátja, akit én csak látásból ismerek.
  Csomót beszélgettünk, egészen addig, míg nem kezdett a fél szórakozóhely rányomulni, valahogy nem akartam végignézni, ahogy felszedik, aztán mi meg haverommal szépen leléptünk máshova.

  Neki meg leesett a tantusz, hogy részemről még mindig van ott valami, egy közös barátnak mesélt, hogy mi is van benne, mit érez, mit érzett anno, a közös barát meg már annyira unta, hogy mit művelünk egymással, hogy ezt el is mondta pár nappal később, mikor kifaggattam, mert előző nap nagyon furán viselkedett.
  Találkoztunk, mondta, ha kérem, hogy hagyjon békén örökre, akkor megteszi, bele fog pusztulni, de tiszteletben tartja, mondta hogy nincs még egy ilyen barátja, és nagyon furán lelkizett, mesélt, és egyértelműen lehetett látni, hogy valami baja van a barát iránti gyászon kívül.
  Két nappal később elmentünk sétálni, kirándulni, elvoltunk mint barátok, tartotta a távolságot, tiszteletben tartotta, hogy van valakim, mert a szakításról még nem tudott, nem volt semmi probléma, jól éreztük magunk, de azért érezni lehetett, hogy itt valami készül.
  Pár nap múlva házbuli, elmondtam, hogy amúgy egy ideje szabad vagyok, onnantól kb elszabadult a pokol. Simogatások, incselkedés, határok feszegetése, hosszú összenézések, majd józanodó séta végén a nagy kérdés, hogy a köv alkalommal, mikor úgyis barlangászni mentünk volna, az legyen egy randi, és a végén mit szólna egy csókhoz. Erre a válasz egy pirulás, és egy igen volt.
  Azóta pedig a dolgok alakulnak, randizgatunk, kb úgy ahogy anno kellett volna, ha nem vagyunk mindketten gyávák, határozatlanok, és gyerekek.
  Elmondta, hogy régen sem voltam neki közömbös, sőt..., de jobban félt attól, hogy örökre elveszít, de az utóbbi hónapokban rájött, hogyha nem megy a dolog, és szakítunk is, még mindig ott lesz az, hogy a barátságot helyrehozzuk, mint hogy túl késő legyen.

Aktív témák