Új hozzászólás Aktív témák

• pvt.peter őstag

  #7976

  #7954 Sk8erPeter

  2015-12-08 14:11:55

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  pvt.peter

  őstag

  #7954 Sk8erPeter

  #7954 Sk8erPeter

  Szerintem egyáltalán nem csúnya, hogy külön sorba rakod, hogy mit művelsz azzal a listával, amit majd be szeretnél rakni a HashMapbe. Sőt, gyorsan olvasható, egyértelmű, tiszta, és elkerülsz vele egy tök felesleges plusz metódushívást. A második is jól olvasható, de tény, hogy pazarlóbb. Így egy elemnél aztán tényleg totál mindegy teljesítmény szempontjából, meg láthatóság szempontjából is, de én meg attól kaparom az arcom, amikor olyan kódot kell olvasnom, amikor láthatóan a fejlesztő célja az volt, hogy vagányan mindent minél rövidebbre tömörítsen. Az sem számít, hogy hányszor ismétel azonos metódushívásokat, hány plusz műveletet igényel, de milyen jól mutat, hogy legalább tömör. Hát nem, nem lesz feltétlenül gyorsabban olvasható a kód (persze nyilván bőven vannak kivételek, de ne fossuk már le ennyire a teljesítményt). Tényleg valakinek attól lesz olvashatatlan a kód, mert külön sorban ki van fejtve, hogy mi történik? Az már régen rossz. Magasszintű nyelveknél egyébként nagyon divat(tá vált?) az is, hogy a metódushívásokat egymás után is ismételgetjük, mondván, "nem kell túlpörögni optimalizáció szempontjából", mint a kolléga mondta, ez itt abszolút igaz, de általában ezzel nagyon nem értek egyet. Egyrészt ha ennyire leszarjuk, hányszor történik meg egy-egy metódushívás, akkor az már zsigeri szintű igénytelenséghez vezethet hosszabb távon a teljesítmény rovására, meg azért szépen lehet halmozgatni az ilyen tök felesleges overheadeket, na de minek. (Persze ebben az is szerepet játszik, hogy ebből a szempontból mai napig bennem van a C, C++ tanulásának korszaka, amikor az ilyesmi nem volt menő.)
  Pl. ilyesmi:
  whatever.doStuff().veryCool().blahblah();
  whatever.doStuff().veryCool().wow().great();
  whatever.doStuff().veryCool().notCool();
  Na itt pl. a whatever.doStuff().veryCool() eredményét el lehetett volna tárolni egy változóba. De nem, ez így tök menő. Ja várjunk csak, mégsem.

  Szerk.:
  Persze simán lehet, hogy az ilyeneket a fordító úgyis optimalizálja. Mindegy, bennem az van, hogy abból baj nincs, ha egyértelműen láthatóvá teszem, mi történik, nekem a pár sorral bővebben hablatyolós kód nem lesz olvashatatlanabb, az agyontömörített kód viszont annál inkább. (Meg a debuggolást is nehezebbé teheti. )

  Köszönöm a részletes válaszodat.

• Aethelstone addikt

  #7956

  #7954 Sk8erPeter

  2015-12-06 19:02:23

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Aethelstone

  addikt

  #7954 Sk8erPeter

  #7954 Sk8erPeter

  Szerintem egyáltalán nem csúnya, hogy külön sorba rakod, hogy mit művelsz azzal a listával, amit majd be szeretnél rakni a HashMapbe. Sőt, gyorsan olvasható, egyértelmű, tiszta, és elkerülsz vele egy tök felesleges plusz metódushívást. A második is jól olvasható, de tény, hogy pazarlóbb. Így egy elemnél aztán tényleg totál mindegy teljesítmény szempontjából, meg láthatóság szempontjából is, de én meg attól kaparom az arcom, amikor olyan kódot kell olvasnom, amikor láthatóan a fejlesztő célja az volt, hogy vagányan mindent minél rövidebbre tömörítsen. Az sem számít, hogy hányszor ismétel azonos metódushívásokat, hány plusz műveletet igényel, de milyen jól mutat, hogy legalább tömör. Hát nem, nem lesz feltétlenül gyorsabban olvasható a kód (persze nyilván bőven vannak kivételek, de ne fossuk már le ennyire a teljesítményt). Tényleg valakinek attól lesz olvashatatlan a kód, mert külön sorban ki van fejtve, hogy mi történik? Az már régen rossz. Magasszintű nyelveknél egyébként nagyon divat(tá vált?) az is, hogy a metódushívásokat egymás után is ismételgetjük, mondván, "nem kell túlpörögni optimalizáció szempontjából", mint a kolléga mondta, ez itt abszolút igaz, de általában ezzel nagyon nem értek egyet. Egyrészt ha ennyire leszarjuk, hányszor történik meg egy-egy metódushívás, akkor az már zsigeri szintű igénytelenséghez vezethet hosszabb távon a teljesítmény rovására, meg azért szépen lehet halmozgatni az ilyen tök felesleges overheadeket, na de minek. (Persze ebben az is szerepet játszik, hogy ebből a szempontból mai napig bennem van a C, C++ tanulásának korszaka, amikor az ilyesmi nem volt menő.)
  Pl. ilyesmi:
  whatever.doStuff().veryCool().blahblah();
  whatever.doStuff().veryCool().wow().great();
  whatever.doStuff().veryCool().notCool();
  Na itt pl. a whatever.doStuff().veryCool() eredményét el lehetett volna tárolni egy változóba. De nem, ez így tök menő. Ja várjunk csak, mégsem.

  Szerk.:
  Persze simán lehet, hogy az ilyeneket a fordító úgyis optimalizálja. Mindegy, bennem az van, hogy abból baj nincs, ha egyértelműen láthatóvá teszem, mi történik, nekem a pár sorral bővebben hablatyolós kód nem lesz olvashatatlanabb, az agyontömörített kód viszont annál inkább. (Meg a debuggolást is nehezebbé teheti. )

  Az a buli, hogy a whateveres példád Java-ban egy design pattern

• M_AND_Ms veterán

  #7955

  #7954 Sk8erPeter

  2015-12-06 18:38:19

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  M_AND_Ms

  veterán

  #7954 Sk8erPeter

  #7954 Sk8erPeter

  Szerintem egyáltalán nem csúnya, hogy külön sorba rakod, hogy mit művelsz azzal a listával, amit majd be szeretnél rakni a HashMapbe. Sőt, gyorsan olvasható, egyértelmű, tiszta, és elkerülsz vele egy tök felesleges plusz metódushívást. A második is jól olvasható, de tény, hogy pazarlóbb. Így egy elemnél aztán tényleg totál mindegy teljesítmény szempontjából, meg láthatóság szempontjából is, de én meg attól kaparom az arcom, amikor olyan kódot kell olvasnom, amikor láthatóan a fejlesztő célja az volt, hogy vagányan mindent minél rövidebbre tömörítsen. Az sem számít, hogy hányszor ismétel azonos metódushívásokat, hány plusz műveletet igényel, de milyen jól mutat, hogy legalább tömör. Hát nem, nem lesz feltétlenül gyorsabban olvasható a kód (persze nyilván bőven vannak kivételek, de ne fossuk már le ennyire a teljesítményt). Tényleg valakinek attól lesz olvashatatlan a kód, mert külön sorban ki van fejtve, hogy mi történik? Az már régen rossz. Magasszintű nyelveknél egyébként nagyon divat(tá vált?) az is, hogy a metódushívásokat egymás után is ismételgetjük, mondván, "nem kell túlpörögni optimalizáció szempontjából", mint a kolléga mondta, ez itt abszolút igaz, de általában ezzel nagyon nem értek egyet. Egyrészt ha ennyire leszarjuk, hányszor történik meg egy-egy metódushívás, akkor az már zsigeri szintű igénytelenséghez vezethet hosszabb távon a teljesítmény rovására, meg azért szépen lehet halmozgatni az ilyen tök felesleges overheadeket, na de minek. (Persze ebben az is szerepet játszik, hogy ebből a szempontból mai napig bennem van a C, C++ tanulásának korszaka, amikor az ilyesmi nem volt menő.)
  Pl. ilyesmi:
  whatever.doStuff().veryCool().blahblah();
  whatever.doStuff().veryCool().wow().great();
  whatever.doStuff().veryCool().notCool();
  Na itt pl. a whatever.doStuff().veryCool() eredményét el lehetett volna tárolni egy változóba. De nem, ez így tök menő. Ja várjunk csak, mégsem.

  Szerk.:
  Persze simán lehet, hogy az ilyeneket a fordító úgyis optimalizálja. Mindegy, bennem az van, hogy abból baj nincs, ha egyértelműen láthatóvá teszem, mi történik, nekem a pár sorral bővebben hablatyolós kód nem lesz olvashatatlanabb, az agyontömörített kód viszont annál inkább. (Meg a debuggolást is nehezebbé teheti. )

  Egyetértek. A kód valamelyest az emberi gondolkodást is reprezentálja.

Új hozzászólás Aktív témák