Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • lajthabalazs

    senior tag

    válasz fehér_ember #70393 üzenetére

    Egy ilyen komplex területen ha valami átfogó és mindenki számára érthetõ, az leginkàbb hibás. Hifihez tényleg jó az eredeti hozzászólás, van benne a területtõl távoli hasonlat, közben ügyesen nélkülöz minden konkrétumot vagy elméleti hátteret. Meg belefért egy placebo-tagadás is. Amiben a kérdezõ megvezette a beszélgetést, és a válaszadó nem korrigált: hogy a minõséget egyetlen dimenziónak tekinti, és ezzel kezelhetetlen maradt a probléma.
    A probléma egyik gyökere, hogy a hallgatózók az élményt, a minöséget kevés és általànos benyomások (részletezõ, telt, csillogó, tág színpadkép, jó térmegjelenítés stb) segítségével próbàljàk leírni. Pedig lehetne helyette akusztkai jelenségekre figyelni és azokat azonosítani (iránykarakterisztika, hiányzó vagy túltengõ frekvenciák, nem kívànt felharmónikusok, nemlinearitás a teljesítményàtvitelben, visszhang, lassú lecsengés, szuperponált zaj stb). Eltūnne a misztikum, könnyebb lenne felderíteni a hiba okát és korrigálni azt. Hangsúlyozom, mūszerek nélkül, csak egy kis edzéssel, megtanulva, hogy hogyan befolyàsolják a hangzàst ezek a jelenségek. Ameddig a láncnak "minõsége" van, meg "karaktere", nem nagyon lehet elõbbre jutni, nem ismerve azegyes eszközök fizikai hatàsát nem lehet anticipálni az egyes beavatkozások hatását. Ehhez hozzáadva a placebo hatàst egy reménytelen optimalizàlási feladat születik, ahol minden módosítás kiértékelése költséges és bizonytalan.

    Az eredeti témára visszatérve vannak olyan hibák, amivel "lõttek" a hangminõségnek. Ahol a jobb rendszer csak annyiban jobb, hogy pontosabban adja vissza a hibát. Triviális eset egy rosszul masterelt felvétel, egy karcos hanglemez, egy torzításba vezérelt erõsítõ vagy egy zajt gyūjtõ kábel, földhurok.

Új hozzászólás Aktív témák