Hirdetés

Aktív témák

  • fpeter07

    veterán

    Az első adandó alkalmat megragadva (pihentség, bár a betegség nyomai még mutatkoztak) mentem egy nagyot. Nem tudtam korán elindulni, ezért sötétben jöttem haza. [link] Egy völgyben lévő utat választottam magamnak. Térkép alapján nem tűnt vészesnek. A valóság azonban most is más. Dombok egymás hegyén-hátán... De a völgy csodaszép, mindkét oldal, amerre a szem ellát. Mondhatni a szenvedés és a gyönyör egyszerre volt meg. A visszaút rendkívül szép kanyonban ment. Szikla-folyó-út-szikla. Sosem láttam még ehhez hasonlót, álomszerű volt. Érezni a folyó "szagát", a hideg fuvallatát, látni a türkisz színét pompás látvány. És az sem utolsó szempont, hogy folyásirányba ment az út, eddig általában mindig én húztam a rövidebbet. Az álom akkor vált rémálommá, amikor át kellett küzdenem magam a hegyen. Hát az erőteljes volt. Sötétben, egyedül, homloktörölgetve. Meg van a maga hangulata, de kicsit extrém egy sima villogóval 50-nel hasítani utána a lejtőn, hideg menetszélben, vakon, a fehér felfestést követve. Na de mindennek van árnyoldala, ezzel együtt kell élni.

    Festményszerű képek következnek:

Aktív témák