Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • koby11h

    aktív tag

    válasz SZIGMA #83015 üzenetére

    Fenéket!
    Részletre nem adunk, ha az kell akkor felvesz kölcsönt és törleszt annak aki adott... nekem meg egy összegben fizet/utal. Nem én vagyok a Cetelem/Provident/bármi!
    Egy esetben vállalnám be a részletfizetést: addig szívesen megőrzöm és nem adom másnak amíg minden részletet ki nem fizet. Kivéve ha két hónapot késik. Onnantól sztornó az egész, pénzt bukta.

    Ha volna sonkánk, akkor csinálhatnánk sonkás tojást, ha lenne tojásunk!

  • KROK640

    veterán

    válasz SZIGMA #83015 üzenetére

    Ez is egy megoldás :D
    Mondjuk volt olyan aki 2000ft kp-val akart elvinni 90 ezres dolgot. Mondtam neki h jöjjön vissza ha nyert a lottón. Másnap mind a 90-el ott volt.

    Mint írtam, annyiból én is hibás vagyok, hogy már üzleteltem vele régebben, akkor nem voltak komoly gondok (1-2 hetes késések) és úgy voltam vele, hagy vigye. nyilván egy nulla tapasztalatos idegennel sosem csinálnék ilyet.

    Am... erről van egy storym, ami más kárán tanulás :
    1999 vége : Padtársam gépet akart fejleszteni, hát ismertem már 3 hónapja, mondtam neki h figyelj én megoldom ezt okosba, tudok valakit aki olcsón szerzi a cuccokat, plusz ha muszáj talán még egy kevés hitelt is tud adni, mikor nála veszel cuccokat.
    Több sem kellett elmentünk a mesterhez (tőle sok-sok dolgot tanultam informatikáról). Padtársam a Pentium 233-as MMXhez lerendelt vidáman 64MB RAMot, egy 6.4-es winyót, meg egy Voodo 3 2000-es TV outos VGAt. Valami 60-70 ezer lett a vége (akkor mikor kb 25 ezer bruttó volt egy havi fizetés) szóval nem kevés.
    Köv héten vitte a gépet, beszerelte a mester az alkatrészeket, én magam is ott voltam. Hozott még a padtársam : horribilis mennyiségű sültcsirkét, süteményt, pálinkát, talán kolbász és tojás is volt valamennyi, ilyesmiket, "kedvességből". Majd amikor a fizetésre került a sor, akkor elhabogta h nem tud adni semmit, de ő elvinné a gépet, és minden fizetéskor X ezer ft-al itt fog állni az ajtó előtt. Persze anyuka is jött, és kezeskedett, hogy így lesz ez valóban.
    Na, akkor látta mester őket utoljára, mikor kiléptek az ajtaján.
    Később sokat jártam oda, néha rákérdezett, hogy hát a padtársammal mi van? Én rendszeresen szóltam neki, ő meg jó nagy ívben még a környéket is elkerülte.

    Inkább azt kérdezzék miért nincs szobrom, mint azt, hogy miért van...

Új hozzászólás Aktív témák