Új hozzászólás Aktív témák

• #168035 Bad Pritt félisten

  Új Válasz 2024-08-21 12:05:23 #168035

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bad Pritt

  félisten

  Hosszú hétvégén Alien maraton volt a program, megnéztem az Alient (Theatrical Cut), Prometheust és Covenantot és a végefelé járok az Isolationnek, majd jött a Romulus IMAX újrázás és így ha lehetséges még jobban tetszett.

  Az Alient mindenki ismeri, a theatrical cut néhány helyen kicsit érthetetlen (Brett halála után Parker honnan tudta, hogy néz ki az Alien, Ripleynek miért van egy zúzódás az arcán, ilyesmik), de még mindig egy jól felépített, ügyesen összerakott film, ami a maga idejében nem csodálom, hogy óriási visszhangot váltott ki. Etalon.

  Prometheus már érdekesebb téma, sokan szeretik, sokan utálják, mindkét fél érthető szerintem. Talán a legnagyobb probléma, hogy a látványon kívül ami elsődlegesen a szemünk előtt van max gyenge közepes: a plot rendkívül szegényesen, expozíciók hátán van tálalva, a szereplők egy-két kivételtől eltekintve félelmetesen gyengén vannak a filmben ábrázolva, papírmasé 2D karakter az összes, már aki egyáltalán kapott pár másodpercnél több időt a vásznon. Fizikailag képtelen vagyok felfogni, hogy lehet így eltékozolni egy Charlize Theront és Guy Pearce-t, szóval maxi respect Scott papának, amiért unlockolta ezt az achievementet életében. De ami igazán a legnagyobb gond: tudod, mi lesz a vége és ki fogja túlélni, nem lehet igazán izgulni senkiért. Ezzel szemben a mögöttes tartalom, a filozófiája, egzisztenciális és vallásos kérdései remekek.. a könyvben. Szerintem Scott azt gondolta, hogy ha a forgatókönyvben és az az alapján készült regényben szereplő core elemeket kihagyja a kész filmből akkor majd a nézők nagyban elkezdik elemezni, teóriákat gyártani, összerakják a puzzle darabkáit és ez részben be is jött, de nagyrészt inkább arról ment premier másnapján az online diskurzus, hogy Millburn mekkora egy retard és mi a fuck volt az a Fifield szörny. Nem tudom utálni a butaságai miatt, de nem is tudom úgy utálni, mint pl. az Alien 3-at.

  És akkor jött a Covenant... harmadszor láttam, mozi, majd egy itthoni újrázás nem sokkal később, szóval hét évig hozzá se szagoltam és meg kell követnem magam: egyáltalán nem olyan rossz, ahogy anno megéltem, most kicsit nyitottabb hozzáállással sokkal több értéket fedeztem fel benne, de még így sem tartom igazán jó filmnek. Bár nem volt egy Alien 3 szintű agybaj, de azért elég szaros volt a készítés, az eredeti Paradise Lost script ki tudja, miről szólt volna és jóval nagyobb volt a stúdió nyomás Scotton: kevesebb pénzből (Prometheus: 130M, Covenant: ~100M) látványosabb filmet vártak el tőle, ő pedig visszanyúlt az alienhez. Mára széles körben elterjedt tévhit, hogy a fanok erőszakolták ezt ki, de a valóságban sok változás eredménye volt ez, köztük a legfontosabb Lindelof elutasító válasza, mikor a Fox felkérte az új script írására, illetve az a tény, hogy végül négy ember kellett, hogy megszüljenek valami értelmes sztorit.
  Számomra a Covenant legnagyobb problémája, hogy Scott önmagát szabotálta: egyszerre akart Alien előzményt, Prometheus folytatást és a saját maga által preferált AI fejlődésről szóló filmet készíteni, de mindhárom sztoriszál esetén olyan hibákat vétett, amik erősen csökkentették a film élvezeti értékét. Egy jó Alien filmhez kicsi, érdekes szereplőgárda, klausztrofób környezet és az ismeretlentől való rettegés kötelező lett volna, ehelyett kaptunk egy tucat jellegtelen karaktert, akikért ismét nem lehetett szorítani és over the top szörnyeket egy érdektelen pusztaságban. Prometheus folytatáshoz Shaw doki kellett volna, ehelyett Youtube-ra feltöltöttek egy filmben nem is szereplő epilógot és David fárasztó monológjait kellett hallgatni, ez annak idején emlékszem iszonyatos csalódást okozott a fanoknak. Az AI sztori, David és Walter kapcsolata érdekes volt és ad egyfajta evolúciós látószöget az androidok számára is az engineer-ember és az alien változó életciklus mellett harmadikként, de őszintén: emlékszik bárki arra, miről beszélgettek ezek ketten, miket mondott David Oramnak, vagy csak a furulyázás maradt meg?
  Ezzel együtt sem tudom azt mondani, hogy úgy utálom ezt a filmet, mint moziból jövet: Katherine Waterston szerintem remek a józan főhős Daniels szerepében, talán ő van legközelebb a Ripley archetípushoz, Michael Fassbender fantasztikus a kettős szerepében és felvet érdekes kérdéseket az evolúcióval kapcsolatban. Ha az Alien filmográfia szemszögéből nézem akkor bőven az Alien 3 és Resurrection fölé raknám, nem akkora shitshow, mint az a kettő, de több sebből vérzik.

  A Romulus mindezek után Alien fanként egy chef's kiss. Így másodjára tűnt fel igazán, hogy nem csak tematikailag, de struktúrájában is oldschool: a rendező a film első harmadát teleszórta Chekhov's Gunnal (az állomásra érkezvén a festmény a halott anyja csecsét szopó babáról például homlokra csapós baszki volt így másodjára), amit aztán ügyesen mixel össze, hogy sose tudjuk, pontosan mi fog történni. Alien újrázás után azzal a gondolattal egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy Rain túl badass lett volna, azt a szintet hozza, mint Ripley az első filmben sok szerencsével és leleményességgel. Andy ahogy látom a netes véleményeket fan favorite lett, nem alaptalanul, nekem így másodjára egy kicsit sok volt, hogy a Rook csip beültetése után mindent tud, mindent kiszámol, a másik két karakter csak asszisztál mellé a középső felvonásban. Egy kicsit még a magical negro toposz is eszembe jutott róla.
  Viszont vannak azért olyan dolgok, amik most jobban szemet szúrtak: mikor Kay bujkál a Navarro alien elől, az vajon miért cipel magával hullákat? Józan paraszti ésszel valszeg eszik, de mivel eddig sosem láttuk őket táplálkozni ezt jó lett volna mutatni esetleg. A másik szintén ezt a párost érinti, vajon az alien miért sebezte meg annyira Kayt, hogy ne lehessen embriót ültetni a testébe? Az én magyarázatom, hogy csalinak használták a többiekhez, de ez kicsit far fetched, tekintve, hogy az alien szemszögéből le se szarták szegény lányt az ajtós incidensnél. A facehugger jelenet bár mesterien van összerakva, de belegondolva hülyeség, mert a ruháik miatt a testük nem ugyanolyan hőmérsékletet ad le.
  De ezek igazából apróságok, a nagyobb képet nem zavarták. A film célja az volt, hogy visszatérjenek az alapokhoz, adjanak a franchise-nak egy új lendületet, amit így egy héttel a bemutató után sikerrel meg is tettek. Érdekes amúgy az, hogy habár két totálisan különböző zsáner, de a Deadpool & Wolverine mennyire ugyanezt a célt szolgálta, csak a Marvel fandom számára, mindkettő rendkívül egyszerűen és hatékonyan nyúlt az alapanyagához és így ért el sikert. Remélem érzékeli Hollywood, hogy más franchise-ok számára is ez lehet a megoldás.

  Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák