- TCL LCD és LED TV-k
- AMD vs. INTEL vs. NVIDIA
- A GravaStar analóg klaviatúráira nem mondható, hogy konformisták volnának
- iPad topik
- Vélemény: nem úgy tűnik, de Lip-Bu Tan most menti meg az Intelt
- Így nézz tévét 2025-ben: új ajánlások, régi szabályok
- Milyen videókártyát?
- Philips LCD és LED TV-k
- Házimozi haladó szinten
- Vezetékes FEJhallgatók
Aktív témák
-
DcsabaS
senior tag
Melyik PH! tesztből derül ki (link)?
Amúgy a DDR2-533 célszerűen 533 MHz-es átviteli frekin van használva, amihez 133 MHz-es, vagy 266 MHz-es órajel kell. Természetesen 100/200 MHz-es órajellel is használható, de akkor csak DDR2-400-ként működik. A mellékelt teszt szerint az 533 MHz-es átviteli frekin hajtott DDR2-533 adja azt a teljesítményt, mint egy jobb DDR400. Ha DDR2-400-ként hajtjuk, akkor nincs versenyben a DDR400-zal.
**********
''tehát akkor most jelen pillanatban semmi szükségünk a ddr2-re, talán a qddr3? vagy az teljesen más?''
A DDR2 a jelen helyzetben tényleg nem tekinthető egyértelműen jó megoldásnak. Grafikus verzióját (GDDR2) már egy ideje használják, és ott is kiderült, hogy nem eléggé gyors, viszont meglehetősen sokat fogyaszt. A GDDR3 a GDDR2-nek a javítása, és az annak megfelelő közönséges memóriát tényleg lehetne nevezni DDR3-nak (talán majd így is tesznek).
A javítás a hullámellenállással való automatikus lezárást érinti (ODT, On Die Termination). A közönséges DDR-nél a hullámellenállással való lezárás a RAM modulokon kívül történt, azonban hoszabb vezetékek és változatos geometria esetén ez nem ideális megoldás. Ezért is találták ki a DDR2-nél, hogy legyen a lezárás magukban a memória chip-ekben. A lezárást a DDR2-nél úgy csinálják, hogy a hullámellenállás 2-szerese nagyságú ellenállásokat kötnek a kimenetről a pozitív tápfesz, és a föld vezeték felé is. Nagyfrekvenciás szempontból ezek az ellenállások párhuzamosan kötött ellenállásként viselkednek, és így kijön a hullámellenállással való lezárás. Sajnos az ellenállások fogyasztanak is, mégpedig meglehetősen sokat. E DDR2-nek főleg ezen lezárás miatt lett túl nagy a fogyasztása. Röviden szólva, a szép jelalak (reflexió mentesség), vagyis a nagyobb elérhető átviteli frekvencia érdekében bevezetett lezárások jelentősen tovább növelik a fogyasztást, holott az már a magasabb frekvencia miatt is nőtt. Így hiába megy kisebb feszültségen (1.8V) a DDR2, túl sokat fogyaszt.
Na most a GDDR3-nál azt találták ki, hogy a lezáró ellenállásnak elég a pozitív tápfesz felé csatlakoznia, a föld felé nem kell. Ekkor természetesen éppen hullámellenállás nagyságú kell legyen az ellenállás. Ha a kimenet egyforma gyakorisággal venné fel a magas feszültségű és az alacsony feszültségű állapotot, akkor a 2 módszer között nem lehetne számottevő különbség a disszipációban. De érdekes módon a magas feszültségű állapot gyakoribb, így a GDDR3-nak kisebb az átlagos fogyasztása.
Minthogy a RAM modulok disszipációja ma már nem elhanyagolható szempont, szerintem is érdemesebb lenne egyből a DDR3-ra áttérni, vagyis kihagyni a DDR2-őt. Azonban ''hála'' az Intelnek, ez nem fog bekövetkezni, vagyis most bevezetik a DDR2-őt, aztán miután mindenki jó pénzért kicserélte a rendszerét, és a saját szemével látja, hogy nem úgy muzsikál, mint szerette volna (lásd még az RDRAM történetét), akkor majd úgymond kitalálják a DDR3-at, lehetőleg inkompatibilisre, és megint lehet majd lecserélni mindent...
Ki tudja, talán ezúttal tényleg a Rambus-nak van igaza, és az XDR RAM felé kellene lépni. Ennél a lezárás hasonlít a GDDR3-nál alkalmazotthoz, azonban DIFFERENCIÁLIS (avagy szimmetrikus) az interfész. Ez nyilván ismét szaporítja a vezetékek számát, de végre elvileg is helyesen továbbítja a jeleket. (Összehasonlítás: az aszimmetrikus koax kábelt használó 10 Mbps-es hálózat milyen lassú és bizonytalan a sodort érpárt használó (szimmetrikus) 100/1000 Mbps-es hálózatokhos képest. Vicces, hogy gigabiten könnyűszerrel átvidalhatunk akár 300 métert, miközben a drágább koaxon és 10 Mbps-en már a 100 méter is problémás.)
Ha a RAM modulok felé szimmetrikus a jeltovábbítás, akkor bármiféle eredetű külső zavaró jel kevésbé zavar, és árnyékolás sem kell, amit adott esetben igen körülményes volna megvalósítani.
Az XDR-nek még van egy olyan tulajdonsága is, hogy akár 8-szoros is lehet az átviteli frekvencia az órajelhez képest (ODR üzemmód). -
DcsabaS
senior tag
Időközben megjelentek kissé részletesebb infók konkrét DDR2 megvalósításról, illetve azt hasznosító chipset-ről (SiS656).
A főbb adatok áttekinthetők angolul itt:
[L]http://www.sis.com/products/chipsets/oa/pentium4/656.htm[/L]
De érdemes megnézni a kinai(?) leírást is, mert abban táblázatos formában további infók is vannak:
[L]http://www.sis.com.tw/support/learn/techarticle/sis656_ddr2.htm[/L]
Az 1. táblázat szerint a SiS 1.8 V-os DDR2 RAM-okkal számol, szemben a 2.5 V-os hagyományos DDR RAM-okkal.
A táblázatból az is kitűnik, hogy az átviteli frekvencia és az FSB órajele között 4-szeres aránnyal számolnak (QDR üzemmód), hála a 4 bit-es prefetch-nek (szemben a DDR-rel, ahol az arány csak 2-szeres).
A 2. táblázatból látható, hogy mindkét (DDR és DDR2) SDRAM fajta 64 bit-es, de a DDR2 moduloknak 240 db érintkezőjük van a DDR-nél megszokott 184-gyel szemben, ezért nem lehetnek lábkompatibilisek.
Ebben a táblázatban is fel van tüntetve az egyes moduloknál alkalmazott órajel az elérhető adatátviteli sebességgel együtt.
A leglassúbb használható DDR2 SDRAM fajta a DDR2-400. Ez ugyanúgy 3.2 GByte/s átvitelt ad, mint a közönséges DDR400, de a külső órajel nem 200, csak 100 MHz. Az alacsony órajelből fakadóan határozottan nagyobbak a késleltetési idői, ezért eredőben lassúbb, mint a DDR400. Talán akkor lehetne értelme használni, ha a kis fogyasztás a lényeg.
A támogatott közepesen gyors DDR2 SDRAM fajta a DDR2-533, 133 MHz-es külső órajellel. Ennek az átviteli sebessége határozottan nagyobb, mint a DDR400-é, viszont a késleltetési idői csak a DDR266-hoz hasonlítható. Ezért nagy átlagban a DDR400 sebességét produkálhatja.
A leggyorsabb támogatott DDR2 SDRAM fajta a DDR2-667, 166 MHz-es külső órajellel. Ez végre már sebesség szempontjából is jónak tűnik, ugyanis az átviteli sebessége (5.4 GB/s) már lényegesen nagyobb, mint a DDR400-é (3.2 GB/s), a késleltetési idői pedig már nem is olyan rosszak (a DDR333-hoz hasonlíthatók).
Egyúttal jól illeszkedik a P4 famíliához, hiszen a P4 főleg SSE/SSE2-ben jó, ott pedig inkább számít az átvitelis sebesség, mint a késleltetési idők. Kár, hogy a DDR2-800 támogatásról még(?) nincs szó. ugyanis az tökéletesen illeszkedhetne a ''800 MHz FSB''-jű (valójában 200 MHz, négyszerezve) P4-ekhez, vagyis elég lenne 1 db RAM modul a proci sávszélességének teljes kihasználásához. -
DcsabaS
senior tag
''1. Kihagytad a grafikus kártyákon levő memóriákat, egyébként is csak példa volt.''
Millió fajta van belőlük, nem érdemes addig ragozni őket, amíg sokkal alapvetőbb szinten is vannak tisztázatlanságok.
''2. Az elérhető maximális átviteli sebességet a leggyorsabb komponens szabja meg, a többi ehhez igazodik. Ha 200MHz az FSB, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy azért csak 200MHz, mert az interfész ennyit bír.''
A sebességi korlátok szempontjából az FSB nagysága nem kritikus. A 2 kritikus tényező az átviteli frekvencia (az FSB valahányszorosa), illetve RAM-nál még a belső DRAM cellák sebessége.
''5. DDR-nél minden órajelre 2 bitet olvasnak (2 bit prefetch), és az olvasás frekvenciájával megegyező sebességgel, de az órajel mindkét élére továbbítanak 1 bitet.''
Ez így még zavaros. Valójában az van, hogy a 2 bit-es (összesen 128 bit-es) prefetch órajelenként 1-szer olvas (vagy ír) a belső DRAM cellákba, de 2-szer (64 bit-es szélességgel) kifelé, és az órajel mindkét élére.
''6. De ez nem így van. Nem visznek át órajelenként 4 bitet, hanem csak kettőt, az órajel le- és felfutóélére.''
A DDR2-nél a prefetch 4 bit-es (összesen 4*64=256 bit), és ez órajelenként egyszer olvas, vagy ír a belső DRAM cellák felé. Kifelé pedig órajelenkénk 2-szer, vagy 4-szer, a választott üzemmód szerint. Ha csak 2-szer van átvitel (a fel és a lefutó éleknél), akkor ez megfelel a szokásos DDR átvitelnek (ahogyan írtad is). A DDR II-őt kezdetektől úgy tervezték, hogy lehessen így (is) használni. Azóta pedig kiderült, hogy általában éppen ez a fajta átvitel a legkedvezőbb. Ezért a megvalósított DDR2-őt is ilyen üzemmódban használják, még grafikus kártyákon is. (Könnyen előfordulhat, hogy egyes DDR2 modulok már csak ezt az űzemmódot támogatják.)
''Ezért DDR a neve a DDR2-nek is. Az interfész elbírná a nagyobb sebességet, de a DRAM cellák nem.''
A prefetch pont azért van, hogy bármilyenek is a DRAM cellák, az átvitelt lehessen időzíteni, szinkronizálni. Tehát azon az áron, hogy 2-szer annyi belső DRAM cellát használunk, mint a közönséges DDR-nél, és 2-szer akkora a prefetch is, a külső átviteli frekvencia is megduplázódhat, miközben az elemi DRAM cellák semmit sem gyorsulnak. (A DDR is ugyanezt tudja az SDR-rel szemben). Természetesen, ez a duplázási trükk csak az átvitelis sebességet duplázza, a hozzáférési időket nem csökkenti, sőt, növeli.
Éppen ezért, bár eleinte azt remélték, hogy a DDR2 ugyanazon a félvezető technológián (vagyis azonos DRAM cella sebességeknél) is jobb lesz a DDR-nél (hiszen nagyobb az eredő átviteli sebesség), kiderült, hogy mégsem, ugyanis túlzottan megnőnek a késleltetések. Ezért marad a szokásos DRAM üzemmód, mint jobb komprumisszum.
''Ezért egyszerre 4 DRAM tárhelyről olvasnak fele órajel sebességgel a sima DDR-hez képest. ''
Természetesen meg lehet tenni, kihasználva a 4 bit-es prefetch-et, hogy lassabban írjuk/olvassuk az elemi DRAM cellákat, miközben fenntartjuk a külső átviteli frekvenciát. Ez azonban a hozzáférési időket túlzottan megnöveli (mint már írtam). Ezért a DDR2-nél is ugyanolyan gyors belső DRAM cellákat kell használni, ami elvben kifelé is megnövelhetné az átviteli frekvenciát, de kiderült, hogy mégsem, ugyanis túl sokat disszipálna.
Az általad idézett dokumentumok nekem is megvannak, jól nyomon lehet követni, hogy hogyan alakult eddig a DDR II sorsa, és lehet tippeket tenni arra, hogy mivé fajulhat még.
''12. Az interfész disszipációja eddig sem volt téma, elhanyagolható.''
Szó sincs róla!!!
A DDR2 éppen azért NEM bizonyult határozottan jobbnak a DDR-nél, mert véletlenül pont a DDR-nél esik egymás közelébe a belső DRAM cellák és az interfész disszipációja! Ezért hiába akarjuk megnövelni az interfész frekvenciáját (azonos DRAM cellák mellett), az csak a disszipáció csaknem arányos növelésével menne, és hiába akarjuk csökkenteni az eredő fogyasztást (a belső DRAM cellák alacsonyabb frekin járatásával), az csak relatíve kevéssé csökkenne, a hozzáférési idők számottevő megnövekedése mellett!
''Ha viszont nem így van, akkor én néztem félre valamit, de nagyon.De nekem az xbitlabs cikke (is) elég egyértelműnek tűnt a témában.''
Már sokszor leírtam, a DDR II története meglehetősen rögös, a koncepciók többször is változtak. Leginkább talán az RDRAM felemelkedése, majd bukása befolyásolta (ebből a szempontból igaza van a RamBus cégnek), beleértve a vitatott szabadalmi ügyeket is. Sajnos a különféle reklámszövegek a DDR2-nél is keltettek (és keltenek még most is) alaptalan várakozásokat. Ezért a magam részéről nagyon örülök annak, hogy az utóbbi időben nem ugrottak fejest a cégek a DDR2-be, mert az sem csodafegyver.
**********
Kedves (#23) Raymond!
Köszönöm az idézetet, az tényleg elég jól (misztifikálás nélkül) leírja a tudnivalókat.
**********
''Szóval neki van igaza? 6.? 4 bitet visznek át órajelenként? A mag nem alacsonyabb órajelen fut?''
Ha a mag alacsonyabb frekin fut, akkor a fogyasztás kissé tényleg csökken, de a késleltetések túlságosan nagyra nőnek. Ez az üzemmód tehát fiaskó.
Ha a mag továbbra is az órajelen fut, akkor az átviteli freki akár 4-szeres is lehetne, de ez meg túl nagy disszipációt eredményezne, ezért ez az üzemmód is fiaskó.
Marad a szokásos DDR üzemmód.
''Akkor ez mit jelent? Briefly stated, DDR2 runs with a lower internal clock than DDR1. However, since the prefetch is larger than DDR1, the external clock is doubled.''
Ez 2 dolgot jelent:
1.) Az SDRAM-oknál a belső DRAM celláknak NEM KELL az órajelen menniük, hiszen pont azért használjuk a prefetch-et, hogy az működjön az órajel frekijén (befelé), illetve az átviteli frekin (kifelé). A DRAM cellák lehetnek bármilyen lassúak is, legfeljebb majd jó sok várakozási ciklust kell beilleszteni.
2.) A DDR2-nél megtehetjük, hogy az átviteli frekit följebb, a DRAM cellák sebességét pedig lejjebb állítjuk be. De túl sok haszna nem lesz, mert az eredő disszipáció növekedni fog.
*************
''DCsaba azt mondja, hogy a bejövő órajel egy ciklusa alatt 4bitet visznek át, a core pedig az órajellel együtt ketyeg. Remélem jól összegeztem az eltérést.''
Valóban, 4 bit-et is átvihetnének órajelenként (és vezetékenként), ez a DDR II-es üzemmód. Igen ám, de ha megtartják a DDR-nél használt órajelet, akkor ez túl nagy disszipációt eredményez az interfészen. Ha viszont megtartják az átviteli frekit, és felezik az órajelet és vele a belső DRAM cellák frekijét, akkor túlságosan megnőnek a késleltetések. Ezért lehet még azt csinálni, hogy komprumisszumként kissé följebb toljuk az átviteli frekit, és lejjebb a belső DRAM cellák frekijét, vagy maradunk a közönséges DDR üzemmódnál, ami eleve jó komprumisszum.
************
''Mikorra várható, hogy az elemi cellák olyan sebességet érjenek el, amelynél már a külső lezárás illetve az interface jelentené a korlátozó tényezőt?''
Sajnos már DDR400-nál is korlátoz a rossz lezárás, ennek következménye, hogy a 2 RAM-csatornás chipseteknél illik párba válogatni a modulokat, illetve, hogy az Opteron/Athlon 64-hez regiszteres modulokat specifikáltak.
''Ez a kvázi-''DDR800'' miért ''not possible''?''
Lehetséges, de valószínűleg csak akkor, ha a DDR800-ba is beépítik az automatikus lezárást, és ha ezt a chipsetek is jól kezelik.
''A NetBurst várható kihalása mellett vajon továbbra is ennyire szükségünk van-e a sávszélességre, hogy az időzítéseket teljesen eleresztjük?''
Jó kérdés. Csak a felhasználói programok futását vizsgálva lehet megmondani, hogy az átviteli sebesség kontra időzítések terén mi a helyes komprumisszum.
''Ha igen: nem lenne-e okosabb dolog a masszívan tömegtermelt RAM modulok helyett inkább a memóriavezérlőbe rakni a ''bonyolultságot''?''
Én inkább azt mondanám, hogy lassacskán érik az idő arra, hogy megjelenjen a desktop célokra szánt prociknál is az L3 cache. -
DcsabaS
senior tag
Üzenetedben nagyon sok minden kavarog, ezért inkább nem szedem szét, hanem pontokba foglalva leírom a fontosabb tudnivalókat:
1.) Az SDR, a DDR és a DDR2 SDRAM is egyaránt 64 bit-es interfész-szel (=8 Byte) rendelkeznek.
2.) Az elérhető adatátviteli sebességüket a maximális adatátviteli frekvencia határozza meg, amely pl. PC133-as SDR SDRAM-nál 133 MHz, DDR266-os SDRAM-nál 266 MHz, DDR400-as SDRAM-nál pedig 400 MHz. Ennek megfelelően a maximális adatátviteli sebességeik rendre:
PC133: 8 Byte*133 MHz = 1066 MByte/s
DDR266: 8 Byte*266 MHz = 2133 MByte/s
DDR400: 8 Byte*400 MHz = 3200 MByte/s
3.) Az átvitel szinkronizálásához használt órajel csak az SDR SDRAM-nál esik egybe az átviteli frekvenciával. A DDR SDRAM-nál az órajel ennek csak a fele, tehát pl. a DDR266-nál 133 MHz, a DDR400-nál meg 200 MHz. Az, hogy az órajelet továbbító pár vezeték a DDR üzemmód miatt alacsonyabb frekvencián ketyeg, termikus és határfrekvenciát meghatározó okokból nem sok vizet zavar (hiszen az interfész legtöbb vezetékének logikai szintje az átviteli frekvenciával változik, a belső DRAM celláknak meg mindegy, hogy milyen az interfész).
4.) Az SDR SDRAM-nál a prefetch 1 bit-es, ezért a teljes tárolható adatmennyiség 1 bit * 64 = 64 bit, vagyis pont annyi, amennyit az adatbusz órajelenként továbbítani képes.
5.) A DDR SDRAM-nál a prefetch 2 bit-es, ezért összesen 2 bit * 64 = 128 bit-et lehet továbbítani órajelenként. Minthogy azonban az adatbusz csupán 64 bit-es, ez csak úgy lehetséges, hogy órajelenként 2-szer is van átvitel (az órajel fel- és lefutó éleinél is), vagyis az átviteli frekvencia duplája az órajelnek, avagy az órajel fele az átvitelinek.
6.) A DDR2 SDRAM-nál a prefetch már 4 bit-es, ezért összesen akár 4 bit * 64 = 256 bit-et is lehet továbbítani órajelenként (DDR II-es üzemmódban). Minthogy azonban az adatbusz ennél is csak 64 bit-es, e több adatot csak úgy lehet átvinni, ha órajelenként 4-szer is van átvitel (90 fokonként eltolt fázissal), vagyis az átviteli frekvencia 4-szerese az órajelnek, avagy másként fogalmazva, az órajel frekvenciája negyede az átviteli frekvenciának.
7.) A DDR2 SDRAM-ot eleve úgy tervezték, hogy képes legyen működni közönséges DDR üzemmódban is (talán gyanították, hogy ez lesz a nyerő), vagyis amikor az átviteli frekvencia és az órajel között csupán egy 2-es faktor van.
8.) A mai DDR2-es SDRAM-okat úgyszólván mindig DDR üzemmódban használják, talán ez is az egyik oka annak, hogy nem a DDR II, hanem a DDR2 elnevezést használják gyakrabban.
9.) A 4 bit-es prefetch-re így viszont tulajdonképpen nincs is szükség, egyfajta cache-ként használják, amely folyamatosabbá teszi az átvitelt, miközben kissé rontja a hozzáférési időket.
10.) A DDR2 technológia kizárólag annyiból segíti elő a nagyobb működési (azaz átviteli!) frekvenciát, hogy az integrált lezárásokkal nagyobb frekvencián sem olyan csúnyák a jelek a reflexiók miatt. A választható alacsonyabb órajelnek (DDR2-400-nál a 200 MHz helyett 100 MHz) nincs különösebb haszna, legalábbis mostanság.
11.) Tök mindegy, hogy DDR400, vagy DDR2-400 RAM-ról van-e szó, a belső elemi DRAM cellák ugyanolyanok és ugyanazon a frekvencián is vannak hajtva.
12.) Az interfész disszipációja szempontjából is tök mindegy, hogy DDR400, vagy DDR2-400, ugyanis a vezetékek zöme egyaránt 400 MHz-cel változhat. (Ezért annak lesz kisebb a fogyasztása, amely kisebb feszültségen is működni képes, vagyis tipikusan amelyik fejlettebb _félvezető_ technológián lett gyártva.)
13.) Nem tudom honnan veszed, hogy az SDRAM-ok 32 bit-esek lennének. -
DcsabaS
senior tag
''DDR2-400-nál a mag 100MHz-en megy, DDR-nél 200MHz-en, szvsz ez a legnagyobb különbség.''
Milyen mag?!? Mint írtam, az elemi DRAM cellák ugyanolyanok, ezért ugyanazon a frekin is mennek (történetesen a 100 MHz-nek is csak a töredékén).
Az interfészben az adatátviteli frekvencia is egyaránt 400 MHz (a jelzett esetben), a különbség csak annyi, hogy DDR400-nál 200 MHz-es órajelet használnak az időzítések beállításához, DDR2-400-nál pedig a kiválasztott üzemmódtól függően 200 MHz-et, vagy 100 MHz-et. (Ti. a DDR2 RAM tud menni DDR és DDR2 üzemmódban is, másszóval, adott átviteli frekvenciához fel tud használni 1/2 akkora, vagy 1/4 akkora órajel frekvenciát is.)
Amúgy azzal egyetértek, hogy kb. DDR2-667-DDR2-800 a minimum, ami mellett jelenleg érdemes lenne áttérni DDR2-re.
**********
''Pontosan! És egyszerűbb megcsinálni a 100MHz-et bíró cellákat csinálni, mint 200MHz-eseket,''
Lásd ez előbbi válaszomat!
''nem igaz, hogy azoknak a frekijét nehéz felhúzni, ezért nem lehet nagy órajelő buszokra rakni a cuccot:''
Megvan a maga nehézsége az elemi DRAM cellák frekijének a növelésének és az interface áramkör sebessége növelésének is. De adott esetben az a lényeg, hogy semmiféle szempontból sem az órajel értéke a kritikus. Ugyanis az elemi DRAM cellák az órajel töredékén mennek, az interface pedig DDR-nél a 2-szeresén, és nem csupán 1-2 vezetéken, hanem akár az összes adat és címvezetéken. Az órajel csupán egy időzítéseket lehetővé tevő segédeszköz. (Más tehát a helyzet, mint amikor egy eszköznél az órajel frekvenciája megegyezik a tényleges működési frekvenciával.)
***********
''A 3. pontban leírt QDR üzemmód nem létezik. Ahhoz 4 órajelvezeték kellene azonban egyetlen DDR-II-es memória leírásában sem találsz ilyet. ''
Pontosan az a lényeg, hogy nem kell plusz órajel az időzítéshez! Az időzítés egyetlen (bár szimmetrikus) órajelhez történik, QDR üzemmódban az órajel periódusidején belül 90 fokos fázistolásokkal, DDR üzemmódban pedig 180 fokos fázistolásokkal (a le és a felfutó éleknel).
''Nincs külön DDR és DDR-II üzemmód egy DDR-II-es RAM csak DDR-II-es üzemmódban működhet. ''
A leírt szabványok szerint VAN.
''A DDR-II is két adatot visz át órajelenként (DQS, DQS#) az adatbuszon ugyanúgy ahogy a DDR.''
Ez történetesen a DDR kompatibilis üzemmódja. Jelenleg ezt használják (még a grafikus kártyákon is), ugyanis egyszerűen haszontalannak bizonyult a QDR üzemmód.
''Egy lényeges különbséget kihagytál: a DDR-II 4 bites prefetch-et használ szemben a DDR-I 2 bites prefetch-ével ami lehetővé teszi hogy azonos belső késleltetések esetén is 2-szeres adatátvitelt érjen el.''
Önmagában a 2-szeres szélességű prefetch még nem biztosítja a 2-szeres adatátviteli sebességet. (De adatátvitel dolgában elég megnézni a maximális átviteli frekvenciát.) -
DcsabaS
senior tag
A DDR és a DDR2 SDRAM alapjában véve ugyanazokat a DRAM cellákat tartalmazza, vagyis ilyen elemi szinten NEM különböznek (azonos félvezető technológián). CSAK AZ INTERFACE áramkörben van különbség - mégpedig olyan vonatkozásban, hogy az órajelnek és az átviteli frekvenciának mi az aránya. Az interface áramkör pedig mindkét (DDR és DDR2) RAM fajtánál is egyaránt logikai, tehát ugyanúgy lehet nehéz, vagy könnyú egy bizonyos frekvenciára méretezni.
Másszóval, amikor az előállíthatóság nehézségét nézzük, akkor a MAXIMÁLIS ÁTVITELI FREKVENCIA a döntő, tehát a DDR2-800 előállítási nehézsége _NEM_ a DDR400-éhoz, hanem a DDR800-éhoz hasonlítható!!! (Valójában manapság DDR600-nál, illetve DDR2-600-nál járnak.)
Természetesen a RAM modul órajele, illetve átviteli frekvenciája is értelmes viszonyban van az egyes belső DRAM cellák megengedhető maximális működési frekvenciájával. (Ez utóbbiak frekvenciája még a modul órajelének is csak a töredéke!) Mindenesetre nincs akadálya annak, hogy ugyanazon belső DRAM cellákat felhasználva (tehát azok frekvenciáját nem megváltoztatva) növeljük meg a RAM modul órajelét és átviteli frekvenciáját, csak persze akkor több késleltetési ciklust kell beépíteni. Ezért amikor egy RAM modulnál úgy érik el a magasabb órajelet és átviteli frekit, hogy közben növekszik a latencia, az azt mutatja, hogy a belső DRAM cellák nem gyorsultak megfelelő arányban (esetleg egyáltalán nem), ami csöppet sem meglepő, ha egyszer ugyanazt a félvezető technológiát használják, mint korábban.
Az egész nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor a HDD-re gyorsabb interface-t (pl. UDMA100 helyett UDMA133-at) szerelnek, miközben a belseje (a lemezek forgása, a fejek száma és az írás sűrűsége) változatlan marad.
Világos, hogy van valami értelmes határa annak, hogy meddig érdemes gyorsítani az interface áramkört, amíg azt nem követi a belső DRAM cellák gyorsulása. De ez független attól, hogy DDR, vagy DDR2 memóriát használunk-e, mindkét RAM fajtánál ugyanúgy számít. Ha pedig nem csak az interface-t szeretnénk gyorsítani, vagyis ''igazi'' gyorsulást szeretnénk, akkor ahhoz finomabb félvezető technológián gyártott DRAM cellák kellenek (eltekintve a nagyobb bit-szélesség alkalmazásának lehetőségétől), ez viszont egyszerre gyorsítja a DDR-t és a DDR2-őt.
Szóval sem a mostani, sem a későbbi félvezető technológián nincs döntő fölénye a DDR2-nek a DDR fölött - ha a DDR-be is beépítik a hullámellenálással való automatikus lezárást. -
DcsabaS
senior tag
A DDR2 (vagy DDR II) a következőkben tér el a szokásos DDR-től:
1.) A buszára eleve rá van integrálva a lezárás a hullámellenállással, ezért magasabb frekiken kisebb reflexiókkal kell számolni (ezért stabilabb működésű lehet).
2.) Alacsonyabb a szabványban rögzített üzemi feszültsége, ezért alacsonyabb lehet a fogyasztása is, feltéve, hogy azon az alacsonyabb üzemi feszültségen egyáltalán tudja produkálni a kívánt müködési frekvenciát.
3.) A szokásos DDR üzemmódon kívül tudja a DDR II üzemmódot is, amikor is az adatátvitel az időzítő órajelnek nem a 2-szeresével, hanem a 4-szeresével zajlik (másszóval órajel periódusonként 4-szer). Ezen 4-szeres átvitelű üzemmódhoz szükséges néhány további vezeték is, ezért új csatlakozó kell hozzá.
A DDR és a DDR2 belülről gyakorlatilag azonosak, csak az interfész áramkörük eltérő. Az interfész áramkör a DDR-nél az órajel freki dupláján, a DDR2-nél pedig a választott üzemmódtól függően a dupláján, vagy a négyszeresén megy. Azt is mondhatjuk, hogy az órajel a DDR-nél az átviteli frekvencia fele, a DDR2-nél pedig a fele, vagy a negyede.
Hogy mi értelme van a 4-szeres átvitelű (QDR) üzemmódnak? Nem túl sok. Ugyanis ha adott félvezető technológián mondjuk 400 MHz frekit tudunk elérni, akkor ez azt jelenti, hogy csinálhatunk DDR2-400-at (100 MHz-es órajellel), vagy DDR-400-at (200 MHz-es órajellel), vagy SDR-400-at (400 MHz-es órajellel). Vagyis az elérhető maximális átviteli frekvencia mindegyik esetben ugyanakkora, csak éppen nem ugyanolyan időzítő órajelet kell hozzá használnunk. Az alacsonyabb órajel freki lehet kényelmesebb, de alapjában véve mindegy.
Minthogy az interfész áramkör döntő hányada DDR2-400-nál és DDR-400-nál is ugyanúgy 400 MHz-en megy (csak az órajelük különbözik), azonos félvezető technológián a DDR2 _NEM_ tud nagyobb átviteli sebességet biztosítani, sem pedig alacsonyabb feszültségről működni. Végeredményben tehát a DDR2 egyetlen valódi előnye a DDR-rel szemben az, amit az 1.) pontban írtam, vagyis hogy a reflexiókra az integrált lezárások miatt kevésbé hajlamos. Ez viszont egy olyan tulajdonság, amit a közönséges DDR SDRAM-okba is be lehet építeni, ahogyan az üzemi feszültséget is lehet csökkenteni (javított félvezető technológia mellett), vagy az átviteli frekvenciát növelni.
Így tehát erősen kérdéses, hogy van-e értelme áttérni a DDR2-re, pláne, ha az még lassúbb és drágább is, mint az aktuális legjobb DDR. Igazából véve nevetségesek voltak azok a próbálkozások, amikor a DDR2-400-at próbálták meg erőltetni, amikor már a DDR400 tömegtermelésben volt, és voltak DDR433 és DDR466 modulok is. (Ma meg már DDR600 is.)
Aktív témák
Hirdetés
- T14s Gen2i 14" FHD IPS i5-1135G7 16GB 256GB NVMe magyar vbill ujjlolv IR kam gar
- Új Poco F7 Ultra 512/16GB Black 3év garancia!
- Samsung Galaxy Watch Ultra 2év garancia!
- Újszerű Apple MacBook Air 13.6" (2024) - M3 - 68 Ciklus- 8GB/256GB (MRXN3MG/A) Asztroszürke - MAGYAR
- G.SKILL 32GB Trident Z5 DDR5 6400MHz CL32 KIT F5-6400J3239G16GX2-TZ5S
- ÚJ ÁRU, OLCSÓBB!!! Dell Precision Workstation 5550, 5560, 7510, 7520, 7550, 7720, i7, 6-11. gen.
- Apple iPhone 14 Pro 128GB Kártyafüggetlen, 1Év Garanciával
- Új, verhetetlen alaplap sok extrával!
- BESZÁMÍTÁS! Gigabyte A620M R5 7500F 32GB DDR5 500GB SSD RX 6700XT 12GB Cooler Master CMP 520L 750W
- Eredeti Windows 10 / 11 Pro aktiválókulcs AZONNALI SZÁLLÍTÁSSAL!
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest