Aktív témák

  • DcsabaS

    senior tag

    válasz fLeSs #35 üzenetére

    Melyik PH! tesztből derül ki (link)?

    Amúgy a DDR2-533 célszerűen 533 MHz-es átviteli frekin van használva, amihez 133 MHz-es, vagy 266 MHz-es órajel kell. Természetesen 100/200 MHz-es órajellel is használható, de akkor csak DDR2-400-ként működik. A mellékelt teszt szerint az 533 MHz-es átviteli frekin hajtott DDR2-533 adja azt a teljesítményt, mint egy jobb DDR400. Ha DDR2-400-ként hajtjuk, akkor nincs versenyben a DDR400-zal.

    **********
    ''tehát akkor most jelen pillanatban semmi szükségünk a ddr2-re, talán a qddr3? vagy az teljesen más?''
    A DDR2 a jelen helyzetben tényleg nem tekinthető egyértelműen jó megoldásnak. Grafikus verzióját (GDDR2) már egy ideje használják, és ott is kiderült, hogy nem eléggé gyors, viszont meglehetősen sokat fogyaszt. A GDDR3 a GDDR2-nek a javítása, és az annak megfelelő közönséges memóriát tényleg lehetne nevezni DDR3-nak (talán majd így is tesznek).

    A javítás a hullámellenállással való automatikus lezárást érinti (ODT, On Die Termination). A közönséges DDR-nél a hullámellenállással való lezárás a RAM modulokon kívül történt, azonban hoszabb vezetékek és változatos geometria esetén ez nem ideális megoldás. Ezért is találták ki a DDR2-nél, hogy legyen a lezárás magukban a memória chip-ekben. A lezárást a DDR2-nél úgy csinálják, hogy a hullámellenállás 2-szerese nagyságú ellenállásokat kötnek a kimenetről a pozitív tápfesz, és a föld vezeték felé is. Nagyfrekvenciás szempontból ezek az ellenállások párhuzamosan kötött ellenállásként viselkednek, és így kijön a hullámellenállással való lezárás. Sajnos az ellenállások fogyasztanak is, mégpedig meglehetősen sokat. E DDR2-nek főleg ezen lezárás miatt lett túl nagy a fogyasztása. Röviden szólva, a szép jelalak (reflexió mentesség), vagyis a nagyobb elérhető átviteli frekvencia érdekében bevezetett lezárások jelentősen tovább növelik a fogyasztást, holott az már a magasabb frekvencia miatt is nőtt. Így hiába megy kisebb feszültségen (1.8V) a DDR2, túl sokat fogyaszt.

    Na most a GDDR3-nál azt találták ki, hogy a lezáró ellenállásnak elég a pozitív tápfesz felé csatlakoznia, a föld felé nem kell. Ekkor természetesen éppen hullámellenállás nagyságú kell legyen az ellenállás. Ha a kimenet egyforma gyakorisággal venné fel a magas feszültségű és az alacsony feszültségű állapotot, akkor a 2 módszer között nem lehetne számottevő különbség a disszipációban. De érdekes módon a magas feszültségű állapot gyakoribb, így a GDDR3-nak kisebb az átlagos fogyasztása.

    Minthogy a RAM modulok disszipációja ma már nem elhanyagolható szempont, szerintem is érdemesebb lenne egyből a DDR3-ra áttérni, vagyis kihagyni a DDR2-őt. Azonban ''hála'' az Intelnek, ez nem fog bekövetkezni, vagyis most bevezetik a DDR2-őt, aztán miután mindenki jó pénzért kicserélte a rendszerét, és a saját szemével látja, hogy nem úgy muzsikál, mint szerette volna (lásd még az RDRAM történetét), akkor majd úgymond kitalálják a DDR3-at, lehetőleg inkompatibilisre, és megint lehet majd lecserélni mindent...

    Ki tudja, talán ezúttal tényleg a Rambus-nak van igaza, és az XDR RAM felé kellene lépni. Ennél a lezárás hasonlít a GDDR3-nál alkalmazotthoz, azonban DIFFERENCIÁLIS (avagy szimmetrikus) az interfész. Ez nyilván ismét szaporítja a vezetékek számát, de végre elvileg is helyesen továbbítja a jeleket. (Összehasonlítás: az aszimmetrikus koax kábelt használó 10 Mbps-es hálózat milyen lassú és bizonytalan a sodort érpárt használó (szimmetrikus) 100/1000 Mbps-es hálózatokhos képest. Vicces, hogy gigabiten könnyűszerrel átvidalhatunk akár 300 métert, miközben a drágább koaxon és 10 Mbps-en már a 100 méter is problémás.)

    Ha a RAM modulok felé szimmetrikus a jeltovábbítás, akkor bármiféle eredetű külső zavaró jel kevésbé zavar, és árnyékolás sem kell, amit adott esetben igen körülményes volna megvalósítani.

    Az XDR-nek még van egy olyan tulajdonsága is, hogy akár 8-szoros is lehet az átviteli frekvencia az órajelhez képest (ODR üzemmód).

Aktív témák