Aktív témák

• #11 DcsabaS senior tag

  2004-05-26 23:55:45 #11

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DcsabaS

  senior tag

  A DDR2 (vagy DDR II) a következőkben tér el a szokásos DDR-től:
  1.) A buszára eleve rá van integrálva a lezárás a hullámellenállással, ezért magasabb frekiken kisebb reflexiókkal kell számolni (ezért stabilabb működésű lehet).
  2.) Alacsonyabb a szabványban rögzített üzemi feszültsége, ezért alacsonyabb lehet a fogyasztása is, feltéve, hogy azon az alacsonyabb üzemi feszültségen egyáltalán tudja produkálni a kívánt müködési frekvenciát.
  3.) A szokásos DDR üzemmódon kívül tudja a DDR II üzemmódot is, amikor is az adatátvitel az időzítő órajelnek nem a 2-szeresével, hanem a 4-szeresével zajlik (másszóval órajel periódusonként 4-szer). Ezen 4-szeres átvitelű üzemmódhoz szükséges néhány további vezeték is, ezért új csatlakozó kell hozzá.
  
  A DDR és a DDR2 belülről gyakorlatilag azonosak, csak az interfész áramkörük eltérő. Az interfész áramkör a DDR-nél az órajel freki dupláján, a DDR2-nél pedig a választott üzemmódtól függően a dupláján, vagy a négyszeresén megy. Azt is mondhatjuk, hogy az órajel a DDR-nél az átviteli frekvencia fele, a DDR2-nél pedig a fele, vagy a negyede.
  
  Hogy mi értelme van a 4-szeres átvitelű (QDR) üzemmódnak? Nem túl sok. Ugyanis ha adott félvezető technológián mondjuk 400 MHz frekit tudunk elérni, akkor ez azt jelenti, hogy csinálhatunk DDR2-400-at (100 MHz-es órajellel), vagy DDR-400-at (200 MHz-es órajellel), vagy SDR-400-at (400 MHz-es órajellel). Vagyis az elérhető maximális átviteli frekvencia mindegyik esetben ugyanakkora, csak éppen nem ugyanolyan időzítő órajelet kell hozzá használnunk. Az alacsonyabb órajel freki lehet kényelmesebb, de alapjában véve mindegy.
  
  Minthogy az interfész áramkör döntő hányada DDR2-400-nál és DDR-400-nál is ugyanúgy 400 MHz-en megy (csak az órajelük különbözik), azonos félvezető technológián a DDR2 _NEM_ tud nagyobb átviteli sebességet biztosítani, sem pedig alacsonyabb feszültségről működni. Végeredményben tehát a DDR2 egyetlen valódi előnye a DDR-rel szemben az, amit az 1.) pontban írtam, vagyis hogy a reflexiókra az integrált lezárások miatt kevésbé hajlamos. Ez viszont egy olyan tulajdonság, amit a közönséges DDR SDRAM-okba is be lehet építeni, ahogyan az üzemi feszültséget is lehet csökkenteni (javított félvezető technológia mellett), vagy az átviteli frekvenciát növelni.
  
  Így tehát erősen kérdéses, hogy van-e értelme áttérni a DDR2-re, pláne, ha az még lassúbb és drágább is, mint az aktuális legjobb DDR. Igazából véve nevetségesek voltak azok a próbálkozások, amikor a DDR2-400-at próbálták meg erőltetni, amikor már a DDR400 tömegtermelésben volt, és voltak DDR433 és DDR466 modulok is. (Ma meg már DDR600 is.)
  

Aktív témák