Aktív témák

• #20 DcsabaS senior tag faster #19

  2004-06-01 19:23:05 #20

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DcsabaS

  senior tag

  válasz faster #19 üzenetére

  Üzenetedben nagyon sok minden kavarog, ezért inkább nem szedem szét, hanem pontokba foglalva leírom a fontosabb tudnivalókat:
  
  1.) Az SDR, a DDR és a DDR2 SDRAM is egyaránt 64 bit-es interfész-szel (=8 Byte) rendelkeznek.
  
  2.) Az elérhető adatátviteli sebességüket a maximális adatátviteli frekvencia határozza meg, amely pl. PC133-as SDR SDRAM-nál 133 MHz, DDR266-os SDRAM-nál 266 MHz, DDR400-as SDRAM-nál pedig 400 MHz. Ennek megfelelően a maximális adatátviteli sebességeik rendre:
  PC133: 8 Byte*133 MHz = 1066 MByte/s
  DDR266: 8 Byte*266 MHz = 2133 MByte/s
  DDR400: 8 Byte*400 MHz = 3200 MByte/s
  
  3.) Az átvitel szinkronizálásához használt órajel csak az SDR SDRAM-nál esik egybe az átviteli frekvenciával. A DDR SDRAM-nál az órajel ennek csak a fele, tehát pl. a DDR266-nál 133 MHz, a DDR400-nál meg 200 MHz. Az, hogy az órajelet továbbító pár vezeték a DDR üzemmód miatt alacsonyabb frekvencián ketyeg, termikus és határfrekvenciát meghatározó okokból nem sok vizet zavar (hiszen az interfész legtöbb vezetékének logikai szintje az átviteli frekvenciával változik, a belső DRAM celláknak meg mindegy, hogy milyen az interfész).
  
  4.) Az SDR SDRAM-nál a prefetch 1 bit-es, ezért a teljes tárolható adatmennyiség 1 bit * 64 = 64 bit, vagyis pont annyi, amennyit az adatbusz órajelenként továbbítani képes.
  
  5.) A DDR SDRAM-nál a prefetch 2 bit-es, ezért összesen 2 bit * 64 = 128 bit-et lehet továbbítani órajelenként. Minthogy azonban az adatbusz csupán 64 bit-es, ez csak úgy lehetséges, hogy órajelenként 2-szer is van átvitel (az órajel fel- és lefutó éleinél is), vagyis az átviteli frekvencia duplája az órajelnek, avagy az órajel fele az átvitelinek.
  
  6.) A DDR2 SDRAM-nál a prefetch már 4 bit-es, ezért összesen akár 4 bit * 64 = 256 bit-et is lehet továbbítani órajelenként (DDR II-es üzemmódban). Minthogy azonban az adatbusz ennél is csak 64 bit-es, e több adatot csak úgy lehet átvinni, ha órajelenként 4-szer is van átvitel (90 fokonként eltolt fázissal), vagyis az átviteli frekvencia 4-szerese az órajelnek, avagy másként fogalmazva, az órajel frekvenciája negyede az átviteli frekvenciának.
  
  7.) A DDR2 SDRAM-ot eleve úgy tervezték, hogy képes legyen működni közönséges DDR üzemmódban is (talán gyanították, hogy ez lesz a nyerő), vagyis amikor az átviteli frekvencia és az órajel között csupán egy 2-es faktor van.
  
  8.) A mai DDR2-es SDRAM-okat úgyszólván mindig DDR üzemmódban használják, talán ez is az egyik oka annak, hogy nem a DDR II, hanem a DDR2 elnevezést használják gyakrabban.
  
  9.) A 4 bit-es prefetch-re így viszont tulajdonképpen nincs is szükség, egyfajta cache-ként használják, amely folyamatosabbá teszi az átvitelt, miközben kissé rontja a hozzáférési időket.
  
  10.) A DDR2 technológia kizárólag annyiból segíti elő a nagyobb működési (azaz átviteli!) frekvenciát, hogy az integrált lezárásokkal nagyobb frekvencián sem olyan csúnyák a jelek a reflexiók miatt. A választható alacsonyabb órajelnek (DDR2-400-nál a 200 MHz helyett 100 MHz) nincs különösebb haszna, legalábbis mostanság.
  
  11.) Tök mindegy, hogy DDR400, vagy DDR2-400 RAM-ról van-e szó, a belső elemi DRAM cellák ugyanolyanok és ugyanazon a frekvencián is vannak hajtva.
  
  12.) Az interfész disszipációja szempontjából is tök mindegy, hogy DDR400, vagy DDR2-400, ugyanis a vezetékek zöme egyaránt 400 MHz-cel változhat. (Ezért annak lesz kisebb a fogyasztása, amely kisebb feszültségen is működni képes, vagyis tipikusan amelyik fejlettebb _félvezető_ technológián lett gyártva.)
  
  13.) Nem tudom honnan veszed, hogy az SDRAM-ok 32 bit-esek lennének.
  

Aktív témák