Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • bimbiri

    tag

    válasz floatr #43 üzenetére

    Szerintem tévedsz. Sokan így gondolják, de nem dobják hanyatt magukat, hanem folytatják a szélmalomharcot! Napról napra, óráról órára visszamennek és próbálják nem csak tanítani, de nevelni is a diákokat. Én is elgondolkodtam és hét év tanítás után váltottam amikor hívtak. Elegem lett, hogy óránként 10-15 percet és havonta egyszer 20-25 percet a motivációra kellett fordítani. És ezt érettségi utáni szakképzésben.
    Miért megy a sírás? Mert a pedagógusokat zavarja a jelenlegi helyzet. Ők is szeretnének csupa jól nevelt, szorgalmas, tehetséged gyereket tanítani. De azt kell tanítaniuk akiket a szülők az iskolába küldenek. Én akkor kezdenék aggódni amikor abba marad a sírás, ha már ők is feladják a harcot és nem nevelnek csak oktatnak. Te sírásnak látod, ők segélykiáltásnak.
    Abban egyetértek, hogy tényleg el kellene gondolkodni a jelenségen! De nem úgy ahogy a mondataid sugallják. Ha több iskola, sok tanárja (alapvetően a szakma általános véleménye) szerint gond van a családon belüli értékrendekkel, azaz a társadalom értékrendjével, akkor ott tényleg gond lehet. Ezen a tanárok egyedül nem tudnak változtatni. Nem tudnak eredményesen tenni a gyerekek szemléletmódjának megváltoztatásán.
    Te tehetsz rá, megoldhatod magad. A legelején írtam a gyerekneveléshez ma mindenki ért. De mond, tényleg szakszerűen neveled? Az ő képességeinek, tehetségének, szükségleteinek megfelelően? Biztos nem sikkad el valami számodra rejtett képessége? Birtokában vagy a tudásnak és képességnek, hogy a legjobbat hozd ki belőle vagy csak a saját tapasztalatodra hagyatkozva megmutatod neki azt amire te képes vagy? (Ne vedd személyeskedésnek, nem ellened, csak neked írtam. Mindenki felteheti magának ezeket a kérdéseket, én is sűrűn felteszem magam.)

Új hozzászólás Aktív témák