DM-Fan topic-összefoglalója:

Készült: 2008. december 12., utoljára módosítva: 2015. január 1.

Ezen bevezetővel kis segítséget szeretnék nyújtani a televízióvásárlás előtt állóknak. A piac és a kínálat utóbbi években történő alakulása sajnálatos módon arra predesztinálta a plazmatechnológiát, hogy szépen lassan ugyanúgy eltűnjön a süllyesztőben, ahogy azt korábban tette számos - egyébként sikeres és a fennmaradó alternatívákhoz képest jobb minőséget kínáló - termék. A plazmatévéket gyártó cégek az abszolút referenciaterméket, a Kuro plazmát gyártó Pioneer 2009. évi kiszállását követően hárman maradtak: a Panasonic, a Samsung és az LG. Ezen gyártók közül elsőként a legjelentősebb gyártó, a Panasonic jelentette be 2013-ban, hogy az utolsó plazmaszériát dobták piacra, ami valahol azért volt meglepő lépés, mert a Panasonic köztudottan a plazmatechnológia mellett kötelezte el magát, amit mi sem mutatott jobban, hogy még ezen, utolsó modellévben is számos plazmaszériával jött ki, amelyek közül több, mai napig referenciaszintű készülék található, amit ezidáig nem tud semmilyen technológia überelni. Ráadásul a Panasonic LCD-téren sosem volt olyan erős, mint a konkurencia. Ezt követően - ahogy az várható volt - a másik két cég is bejelentette, hogy 2014 után nem dobnak több plazmatévét piacra. Ennek kapcsán elmondható tehát, hogy 2015-ben már egyetlen gyártó sem áll majd elő új plazmatévével, sőt, 2015. januárjában is már csak egy-egy utolsó példányt lehet elcsípni a boltok polcain, jellemzően az LG gyengécskére sikeredett utolsó szériájából.

A plazmatechnológia iránt érdeklődők tehát a jövőben gyakorlatilag csak használt készüléket fognak tudni vásárolni, amely talán azért lehet még valamelyest vigasz, mert a Panasonic készülékeit sok esetben 5 év garanciával lehetett megvásárolni, illetve lehetőség volt az alap 2 éves garancia mellé +1 vagy +3 év kiegészítő garanciát vásárolni, amivel sokan éltek is. Ennek kapcsán nem lehetetlen, hogy egy-egy készülék garanciális időszaka akár 2018-ban ér véget.

A következőkben leírtakkal próbálom felvázolni, hogy miért lehet mégis érdemes egy kifutottnak és a laikusok által elavulnak bélyegzett technológia mellett dönteni.

A TV-vásárlás előtt a tudatosabb vásárlók sok dilemmával szembesülhetnek. Jönnek a szokott kérdések: LCD vagy plazma? HD-Ready vagy fullHD? Kicsi vagy nagy? Panasonic, Samsung vagy valami más? Ezen kérdéseknek szeretném elejét venni és a topic átláthatóságának növelése érdekében ezen bevezetővel is szeretnék pár hasznos tanáccsal szolgálni a leendő plazma-tulajoknak.

Alapvetően az első körben leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy LCD, avagy plazma legyen a kiválasztott. Erre a kérdésre nem olyan egyszerű választ adni.

Előrebocsátom, hogy nem kívánok plazma vs. LCD vitába szállni senkivel, mivel nem jelenthető ki egyértelműen, hogy melyik a jobb, ugyanis különböző szempontokat figyelembe véve valakinek a plazma a nyerő választás, másvalakinek pedig az LCD lehet megfelelő. A legfontosabb tényezők, amelyeket itt mérlegelni kell, az a felhasználás helye, a felhasználás köre és a látvány elvárt minősége.

A felhasználás helye:

Általánosságban kijelenthető, hogy ma már nem igaz az a korábban elhíresült tézis, hogy a plazma TV-nek csak sötét szobában van élvezhető képe. 6-7 évvel ezelőtt ez a kijelentés még igaz lehetett, ma már nem az. A plazma egyetlen hátránya világos helyiségben az lehet, hogy ha például ablakkal szemben helyezzük el, akkor a panel (a képernyő) visszaverheti a fényt, ugyanis míg az LCD TV-k kijelzője matt, addig a plazmáké többnyire fényes. Ezért az elhelyezésnél ügyelni kell, hogy lehetőleg ablaknak háttal, vagy inkább oldalt helyezzük el a készüléket.
A látottakra a nappali fény vajmi kevés hatással van, a plazma fényereje, kontrasztaránya, színei nappali fényviszonyok mellett is gyönyörűek, gyakorlatilag alig látható különbség a sötétben látott képhez képest. Esetlegesen arra lehet szükség, hogy az ember külön-külön képprofilt csináljon nappali és éjszakai fényviszonyokhoz, de egyébként a gyártók ezt is igyekeznek kiküszöbölni a környezeti érzékelők beépítésével (akárcsak a mobiltelefonok esetében), amelyek kompenzálják a többletfényt a kontraszt és fényerő megemelésével (természetesen ezen funkciók egyéni igények szerint ki-/bekapcsolhatók). Az LCD-k esetében azonban kijelenthető, hogy nappali fényben kevésbé tűnik fel, hogy a feketeszint nem kellően mély, míg egy sötét szobában hamar kiütközik az LCD ezen hibája.
A betekintési szöget figyelembe véve pedig egyértelmű a plazma előnye, ugyanis gyakorlatilag korlátlan a betekintési szög, ha 180 fokból tudnánk nézni a panelt, ott is ugyanolyan képet adna, mint szemből nézve. Az LCD-kre ez maradéktalanul nem mondható el, bár ott is jelentős fejlesztések történtek az utóbbi időben, de ettől függetlenül a plazma ebben jobb.

A felhasználás köre:

A plazma TV-k mind a mai napig rendelkeznek egy apró - technológiájukból adódó - szépséghibával. Ez a beégés, vagy ennek a kevésbé drasztikus formája a ghosting. A ghosting-ot még a legnevesebb gyártók is csak több-kevesebb sikerrel tudták kiküszöbölni, ez gyakorlatilag szinte minden plazmánál meglévő jelenség. Lényege, hogy ha tartósabban (értsd: pár perc) a képernyőn található ugyanaz a képi információ (pl. csatornalogó, korhatárkarika, DVD-lejátszó menüje, játék HUD-ja), akkor annak megszűnése után a panel egy ideig megőrzi a hosszasan megjelenített képtartalmat, amely elsődlegesen teljesen homogén háttérnél figyelhető meg a panelen. A ghost miatt nem kell aggódni, pár percnyi változó képtartalom után ahogy jött, el is tűnik. A ghosting-nak drasztikus, végleges károsodást jelentő formája a tartós beégés, amit hosszas (jobb modelleknél sok-sok órai), vagy tendenciózusan azonos képtartalom megjelenítésével (pl. egy ugyanazon TV-csatorna nézése, aminek következtében a csatornalogó mindig ugyanott van) tudunk produkálni.
Ezen a ponton el is jutottunk oda, hogy a plazma csak megkötésekkel, kompromisszumokkal használható bizonyos esetekben.

- PC-vel történő használat: Adja magát a dolog: a plazma nem igazán alkalmas PC-monitorként való alkalmazásra, hiszen belátható, hogy ebben az esetben gyakran előfordul, hogy a képernyőn egy adott helyen azonos képtartalom kerül tartósan megjelenítésre. Elég csak egy Windows-asztalra, vagy egy böngésző, Word stb. alkalmazás menüsorára gondolni. Ezek akár hosszú órákat is eltölthetnek a kijelzőn, akár akaratlanul is ott felejthetjük a képernyőn és már meg is van a baj.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a plazma nem használható PC-vel összekötve (hisz jópár modellen még akár D-Sub csatlakozó is van), csak annyit, hogy megkötésekkel használható: film lejátszása, játékprogram simán elfuthat PC-ről is, azonban érdemes ekkor is figyelni, mert adott esetben az ember elalszik a filmen és a lejátszó (alapbeállítást feltételezve) a lejátszás befejeztével visszaugrik kis méretre és reggelre már meg is van a panelbe égett Total Commander, fölötte egy Media Player Classic-ablakkal.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet a csatornalogókkal, korhatárkarikákkal, játékok HUD-jaival. Nos igen, ezek is képesek ghosting-ot eredményezni, azonban ezektől kevésbé kell félni, hisz az ember ritkán néz olyan adót, ahol ezek folyamatosan jelen vannak (és pl. nem szakítják meg reklámblokkok), illetve ritkán néz kizárólag egy csatornát, valamint kizárólag egy játékkal játszik a nap 24 órájában. Ezek a ghost-ok többnyire 5-10 perc változó képtartalom megtekintése után el is tűnnek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a ghost (és ezáltal a beégés) kumulatív módon alakulnak ki és egyes TV-csatornák logója áttetszőtlen, tömör, rikító, amelyek által okozott terhelés homogenizálódásához nem elegendőek a reklámblokkok, így a ghost folyamatosan erősödhet és végül beégéssé alakulhat. Ezen esetekben szükséges lehet ezen logók kizoomolására.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha nem 16:9-es (1.78:1) arányú képet nézünk a plazmán, hanem mondjuk 4:3-ast, vagy erősen szélesvásznút, pl. 2.35:1-est, hisz akkor oda nem jut képi információ. A fekete sáv is be tud-e égni 4:3-as aránynál kétoldalt, vagy 2.35:1 aránynál alul felül?
A válasz: nem. Ekkor csak annyi történik, hogy a panel azon részén a gázrészecskék kisebb mértékben kerülnek gerjesztésre, mivel ott nem kerül megjelenítésre kép. Ennek jövőbe mutató következménye csak annyi lehet, hogy a panel azon a területen kevésbé "használódik", ezáltal a képernyő homogenitása változhat. Emiatt azonban nemigen kell fájjon a fejünk, ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy az adott TV-n csak 2.35:1 arányú filmeket néztek, mert eltérő a panel alul és felül. Amúgy sem igen jellemző, hogy valaki csak egyféle képarányt nézzen állandó jelleggel.

Szóval a PC-s felhasználás csak megkötésekkel javasolt, aki elsődlegesen monitorként kívánja használni a TV-t, az inkább LCD-t vegyen.

- konzollal való használat: Mi a helyzet a konzollal? Korábban szintén jellemző volt (és sok gyártónál sajnos mai napig az), hogy gyors, hirtelen mozgásokat tartalmazó konzoljátékoknál (lehet PC játék is) fura, többnyire zöldes árnyalatú utánhúzást produkál a TV. Ezt hívják foszforlag-nak. Az utóbbi évben jelentős fejlesztések történtek ennek kiküszöbölése érdekében, amiben a Panasonic bizonyul éllovasnak. A Panasonic 2008. évi modelljeitől kezdve gyakorlatilag egyre kevésbé volt tapasztalható ezen utánhúzás. Az összes kompromisszum, amit itt is meg kell kötni megintcsak a ghosting - beégés témakörhöz köthető: az állandó képelemek, mint pl. a játékok HUD-jai (Head Up Display - eredményjelzők) több órányi játék után ghostingot (súlyos esetben beégést) eredményeznek.
Mindennek ellenére játékra még úgylehet alkalmasabb is a plazma, mint az LCD, hiszen gyakorlatilag nincs input-lag, a válaszidő rendkívül alacsony, a színhűség csodálatos. Megjegyzendő, hogy egyes plazmaszériáknál nagyobb input lag-értékekre is volt példa (pl. Panasonic ST60 - ahol akár a 60-70 ms-os értékbe is képes volt beleszaladni a panel, ami multiplayer játékoknál már zavaró lehet, hiszen ilyen mértékű előnyhöz juthat az ellenfelünk velünk szemben, ugyanis mi ennyivel később látunk mindent, ami a játékban történik, mint adott esetben ő, emellett számunkra is zavaró lehet, hiszen ez vezethet elkésett játékosi interakciókhoz is - pl. nem ugorjuk át időben az akadályt, stb.). Ennek kiküszöbölésére a gyártók igyekeznek "Játék" képmódot integrálni a TV-be, ami ezen input-lag értékeket több-kevesebb sikerrel redukálja.

- TV-adás: rögtön felmerül a kérdés, hogy hogyan néz ki a TV-adás a plazma TV-n. Különösen fontos lehet ez a kérdés az SD-TV-adás kapcsán. Erre nem egyszerű válaszolni, illetve mégis az: gyártó és típusfüggő a dolog, illetve a szolgáltató által sugárzott jel minősége is sokat nyom a latban. A mai plazmák döntő hányadára kijelenthető, hogy elég jó tunerrel rendelkeznek, különösen igaz ez a top-gyártókra, így a Panasonic-ra és még a Samsung is ide sorolható, sőt még az LG magasabb kategóriás modelljei is beleférhetnek a képbe.
Külön kiemelném itt is a Panasonic-ot, amely rendkívül jó minőségű tunerrel szereli a TV-it és az SD-TV-adás minősége (korrekt kábelszolgáltató esetén) már-már a CRT-TV-k minőségével vetekszik. Tévhit tehát, hogy SD-TV-adás nem néz ki jól a HD-Ready, avagy a fullHD-TV-ken. Az LCD és a plazma TV-k közül általánosságban a plazmákon mutat jobban az SD-TV-adás, de ez nem jelenti azt, hogy az LCD TV-k között nem lehet jót találni, azonban a plazmákon nagyobb eséllyel leszünk elégedettek az eredménnyel.
A digitális TV-adásokat illetően 2008-ban még az volt a jellemző, hogy az itthon kapható digitális tunerrel szerelt modellek 95%-ában csak mpeg2 alapú DVB-T tuner volt található, amely alapból alkalmatlan a hazai HD-adások vételére, ugyanis itthon az mpeg4 szabvány honosodott meg. Aki anno csak mpeg2-tunerrel rendelkező TV-t vett, annak sem kellett azonban szomorkodnia, mert a kábelszolgáltatók által kínált HD-csomagok vételéhez amúgy is Set Top Box-ot biztosít a szolgáltató, amit rosszabb esetben SCART-csatlakozóval, jobb esetben HDMI-vel tudunk a TV-hez kapcsolni. Innentől kezdve a TV tunerjének semmi köze nem lesz a látottakhoz, a kép milyenségét a TV képi megjelenítésével kapcsolatos tulajdonságok fogják meghatározni.
A 2009-es évben már egyre nagyobb azon készülékek aránya, amelyek gyárilag rendelkeznek mpeg4-es DVB-T, illetve DVB-C tunerrel is, vagy legalábbis lehetőségünk volt az mpeg2 tunerrel szerelt TV helyett ilyet is venni: a Panasonic 2009. évi plazmáinál a típusjelölés végén levő E-betű jelöli az mpeg2, az Y-betű pedig az mpeg4 tunert. A gyártó fullHD modelljei 2009-ben már mind tartalmaznak mpeg4 tunert. Ezen készülékek már alkalmasak arra, hogy ha a szolgáltató Set Top Box nélkül is kínál digitális előfizetést, akkor ezen készülékek a saját tunerjükkel is képesek megjeleníteni a kábelen érkező digitális jelet egy Conax-modulba helyezett előfizetői kártya segítségével, amelyet modulostól kell a TV-oldalába tolni. Ettől függetlenül egyes szolgáltatók még mindig csak Set Top Box-szal van lehetőség az előfizetésre, de szerencsére ma már erre van kevesebb példa. A 2010. utáni készülékek már mind alkalmasak voltak a magyarországi földfelszíni sugárzás (DVB-T) és a kábelszolgáltatók által továbbított adások (DVB-C) vételére, mind mpeg4 tunerrel kerültek szerelésre. A felső-középkategória (pl. Panasonic GT-sorozat) és a csúcskategória (pl. Panasonic VT-sorozat) modelljei jellemzően DVB-S tunert is tartalmaznak, amely a műholdas sugárzás Set Top Box nélküli vételére is alkalmassá teszik ezek készülékeket.

- DVD, DivX, Xvid: általánosságban elmondható, hogy SD-felbontású képanyag megjelenítésére (a felsoroltak ilyenek) a plazma tökéletesen alkalmas. Különösen igaz lehet ez a HD-Ready plazmákra, amelyek natív felbontása (többnyire 1024x768, vagy 1366x768) közelebb áll ezen anyagok felbontásához (többnyire 720x576), mint a fullHD felbontású TV-k felbontása (1920x1080). Ajánlott azonban egy jobb minőségű, HDMI kimenetes DVD-lejátszó (vagy ma már inkább BD-lejátszó) beszerzése, ahol megadható, hogy milyen felbontásértéken kívánjuk viszontlátni a DVD-t a képernyőn, mert ugyan a TV-k beépített upscaler-chipje többnyire nem rossz minőségű, de a (minőségibb) lejátszók általában mégjobban ki vannak hegyezve erre. Simán előfordulhat, hogy egy HD-Ready TV-n jobban mutat, ha a lejátszón 1280x720p-s felbontást állítunk be és ezt a TV visszakonvertálja a saját natív (1024x768-as) felbontására, mintha 720x576i-s jelet küldünk a TV-nek és ő végzi a felskálázást 1024x768-ra.

- Blu-Ray, HD-s anyag: tévhit, hogy csak a fullHD-s plazmák jelenítik meg tökéletesen a HD-s anyagot. Már a HD-Ready plazmák is gyönyörű képet produkálnak fullHD-felbontású forrás esetén is. Ne zavarjon meg senkit az 1024x768-as felbontás. Míg egy LCD-nél ez az érték valóban rejthet hátrányokat, addig a plazmánál nem kell aggódnunk az alacsonynak tűnő felbontás-érték miatt, tökéletes lesz az alkotott kép, mivel a TV gyönyörűen átkonvertálja a felbontást a saját, natív felbontására és mint tudjuk, a lefelé való konvertálás esetén nem keletkezik blokkosodás, képzaj, semmi egyéb.

A látvány elvárt minősége:

Alapvetően kijelenthető, hogy van különbség az LCD és a plazma képminősége között és alapesetben (mondjuk az alsó és középkategóriát tekintve) ebből a csatából nagy eséllyel a plazma kerül ki győztesen.
A plazmák az esetek döntő többségében nagyobb natív kontrasztaránnyal rendelkeznek az LCD-knél. Manapság a plazmák natív kontrasztaránya 20.000 : 1 és 40.000 : 1 között mozog, az LCD-k ennek hozzávetőleg a tizedét tudják natívan. Ennek ellenére lehet magas értéket találni az LCD TV-re ragasztott címkéken is, ezek azonban nem natív, hanem dinamikus kontrasztarányt jelentenek, ami nem keverendő össze az előbbivel. A kontrasztarány a panel által megjeleníteni képes legsötétebb és legvilágosabb kép közötti arányt mutatja meg, így ha magasabb, akkor sokkal természetközelibb képet képes a kijelző megjeleníteni, egyszerre lehet jelen nagyon fehér és nagyon fekete képrészlet a képernyőn.
Technológiából adódó különbség, hogy míg az LCD TV-knél állandó a háttérvilágítás, így ott a fekete nem igazán fekete, inkább szürkésnek mondható. A plazma TV-k panelje gázzal töltött és ha fekete árnyalatot kell megjeleníteni, akkor az adott kapilláris kevésbé kerül felfűtésre, tehát nincs állandó konstans háttérfény, így a plazma mélyebb feketék megjelenítésére képes. A legjobb fekete szintet a Panasonic TV-i produkálják, 2013-ra sikeresen beérve a legendás Pioneer Kuro plazmákat.
Az LCD-knél további probléma lehet a "körbevilágítás", vagyis, hogy a képernyő szélei felé világosabb a kép, mint középen. Ezt a fényerő-diszhomogenitás is a konstans háttérfénynek tudható be, ami a plazmáknál megintcsak nincs meg, a képernyő mindenhol egyenletes fényerővel rendelkezik.
Általánosságban elmondható még a plazmákról, hogy színeik naturálisak, sokkal természetközelibbek, mint az LCD színei, amelyek kicsit mesterségesnek hathatnak egy plazma mellett. Szokás mondani, hogy a plazma sokkal inkább közelít a mozihatáshoz, a lágy színei, a magas kontrasztja és a homogén fényereje miatt.

Összegezve: az LCD mellett tehát azt az érvet tudom felhozni, hogy ha valaki monitorként szeretné használni, akkor jobb választás az LCD. Számomra a plazma szinte minden más téren jobbnak bizonyult, az én igényeimet jobban kielégíti, persze ennek megítélésébe már nyilván az ember ízlése, elvárásai is beleszólnak. LCD-k közt is találnék persze nagyon jó és igényeimnek megfelelőt, azonban ott az ár/érték arány jelentősen felborul: míg plazmából a csúcs Panasonic-széria 65"-os példányai 2014. év elején hazavihető voltak 800-900 eFt környékén, addig ugyanezen összegből LCD-fronton maximum 55"-os méretű és picit szerényebb képességű TV-ket találhattunk. Plazma téren azonban már igen kedvező áron (értsd: 200 eFt környékén) is vehetünk nagyon jó képességű, 50" méretű TV-t, tehát kijelenthető, hogy a plazma ár/érték arányban is az LCD fölött áll.

HD-Ready vagy fullHD?

Ezen kérdés megítélésénél célszerű először arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen méretű TV-ben gondolkodunk, illetve milyen anyagokat szeretnénk nézni rajta.

FullHD-felbontású kijelzőnek az 1920x1080-as felbontású képernyőt nevezzük. A HD-Ready (vagy kisHD) minősítés elnyerésének feltétele a 720 fizikai sor megléte. Épp ezért egy 1024x768-as felbontású plazmatévé is HD-Ready minősítéssel bír, hiszen 768 sorból áll. Hogy hogyan lehetséges, hogy az 1024x768-as felbontás ellenére a TV nem 4:3-as képarányú, hanem 16:9-es? Úgy, hogy a TV eltérő alakú (ún. square-) pixelekből épül fel, mint mondjuk egy átlag 4:3-as monitor.

Általánosságban kijelenthető, hogy 42"-os méretben, vagy az alatt nem sok létjogosultsága van a fullHD-technológiának. Ez adódik az optimális nézési távolságból, ami 42"-os, fullHD felbontású képernyőnél olyan 150-160 centiméter, HD-Ready-nél olyan 220-250 centiméter. A szem - felépítéséből adódóan - 2 méterről már nem igazán tud különbséget tenni egy 42" átlójú kép esetén a fullHD és HD-Ready felbontás között. Közelebbről (1 méteren belül) nézve persze kijönnek a különbségek, azonban ilyen közelről nem is ajánlott nézni egy ekkora kijelzőt.

42" fölötti méret esetén sem feltétlen előny a fullHD-felbontás és itt jön képbe, hogy mi a forrásanyag. Könnyel előfordulhat, hogy egy fullHD felbontású TV-n bizony nem néz ki olyan gyönyörűen egy SD-felbontású (DVD, DivX) anyag, mint egy HD-Ready kijelzőn. Persze a nevesebb gyártók azért odafigyelnek erre, de még ott is könnyen előfordulhat. Jelen állás szerint a Blu-ray lemezek ára egyre inkább elfogadható, már érezhető a tendencia az árcsökkenést illetően, hisz az új megjelenések már 5.000 Ft körüli áron is mennek és ezt követően egyre inkább jellemzőek az 1.000 és 3.500 forint közötti akciós árú Blu-ray kiadványok, arról nem is beszélve, hogy külföldről. Aki hosszú távra tervez a TV-t illetően, az mindenképpen mérlegelje ezt, bár szerintem jelenleg TV fronton nehéz hosszú távra tervezni, hiszen évről évre egyre jobbak az új TV-k és várhatóan hamarosan beköszönt az OLED-alapú TV-k kora, márpedig az könnyen a plazma és egyben az LCD-korszak végét is eredményezheti.

Kicsi vagy nagy?

Ezt a kérdést elsődlegesen a felhasználás helye és a pénztárcánk mérete határozza meg. Az optimális nézési távolságokat a következő diagram szemlélteti:

Mint látható, ha 2,5 méterről kívánjuk nézni a TV-t, akkor bizony 50"-nál nem nagyon érdemes lejjebb adnunk. 3-3,5 méterre már nyugodt szívvel ajánlható az 55-65"-os képernyő. Manapság már 50"-os, minőségi tévét is kapunk nagyon kedvező (értsd: 200-300 eFt közötti) áron. Nem szabad megijedni a nagy mérettől. Legáltalánosabban a 42" a legjobban felkapott méret, azonban nagyon sokan a vásárlás után 2-3 héttel jönnek rá (mikor már megszokták a méretet), hogy bizony elfért volna az 50" is, abszolút nem lenne kényelmetlen azt nézni. Ne essünk ebbe a hibába, olyan ez mint a winchester-vásárlás: TV-ből sem lehet sosem elég nagyot venni!

A következő táblázatban (melynek elkészítését külön köszönöm formax kollégának) láthatóak az egyes felbontásoknál és képméreteknél ajánlott nézési távolságok, illetve az ezeknél fennálló látószögek:

Márkák

Ebben a kérdésben viszonylag könnyű állást foglalni. Jelen állás szerint a plazmagyártók minőségbeli sorrendje valami ilyesmi lehet (szigorúan saját vélemény, amely az általam olvasott teszteken, fórumhozzászólásokon, illetve személyes tapasztalataimon alapulnak):

1. Pioneer (2009-ben kiszállt a plazmagyártásból, utolsó modelljei 2008-asok)
2. Panasonic
3. Samsung
4. LG

A plazmák királya egyértelműen a Pioneer a KURO fantázianevű TV-ivel. Brilliánsan mély fekete, fantasztikus pixelhelyesség, csodás színek. Minden a helyén van. Mindezért azonban nagyon komoly árat kellett fizetnünk, amiben alapesetben még a TV hangszórói sincsenek benne, az opcionális és feláras (nem vicc!).

Mindemellett megjegyzendő, hogy 2009. év elején a Pioneer ki is szállt a megjelenítő gyártásból, így plazma szegmensét is megszüntette. Köszönhető ez annak, hogy akárhogy is a japán cég gyártotta a legjobb megjelenítőket, a bevételek elmaradtak a magasra árazott termékek szerényebb mennyiségű eladása miatt. Ezen TV-k már abszolút csak a használtpiacon érhetők el és legjobb esetben már ott is csak minimum 4-5 éves készülékeket találni, ezért megvételük manapság már csak akkor javallott, ha szemtelenül olcsón jutnánk hozzájuk.

Sokkal inkább megfizethető, azóta már a Pioneer-től minőségben nem elmaradó, vagy egyes modelljeivel már azt meg is haladó plazmagyártó a Panasonic, aki egyértelműen az utóbbi évek nyertese volt a plazmagyártás terén. TV-inek fekete szintje beérte a Pioneer modelljeit, színhűségük, kontrasztarányuk, foszforlag-mentességük és alacsony ghosting- és beégés hajlandóságuk miatt nagyon népszerűek. Jómagam is Panasonic 65VT60 tulaj vagyok, jelen pillanatban szerintem a TV-piac egyértelműen legjobb készüléke, akár képminőséget, akár ár/érték arányt tekintjük is.

A Panasonic 2009-es, magasabb kategóriás modelljeiben megjelent a NeoPDP panel, amely 600 Hz-es Sub Field Drive technológiával dolgozik, de a nem NeoPDP panellal szerelt egyes fullHD Panasonic plazmák is 400 Hz, illetve 600 Hz-en alkották a képet. Mára ezen panelmeghajtó-technológiára a 3000 Hz és 2500 Hz (HD-Ready panelek esetében 600 Hz) működési frekvenciák jellemzők.
Továbbá érdekes fejlemény, hogy a Pioneer egyes, plazma panelekkel kapcsolatos szabadalmait átengedte a Panasonic-nak, így 2010-től a Panasonic NeoPDP-plazmák panelstruktúrája igen sok ponton megegyezik a legendás Pioneer KURO felépítésével.

A Samsung plazmái is kiemelkednek az átlagos készülékek közül, azonban eleinte jobban hajlamosak a ghosting-ra és beégésre (bár a 2009-es modellektől fölfelé már ez is nagyon sokat javult és majdnem teljesen eltűnt), tunerjük talán egy leheletnyivel gyengébb. Az alacsonyabb kategóriás modellekben sajnos nincs 4:4-es pulldown (csak feltehetőleg 3:2-es), ami a HD-tartalmaknál azt eredményezi, hogy az erre érzékenyek nem látják folyamatosnak a lejátszást, annak ellenére, hogy a készülék a 24p tartalmak megjelenítésére képes. Ezt célszerű észben tartani a vásárlásnál, mert a Panasonic TV-i helyesen alkalmazzák a pulldown-t és áruk vagy azonos, vagy kis mértékben magasabb csak, mint az ugyanolyan méretű és felbontású Samsung társaiknak.
A Samsung plazmái szolgáltatásban viszont már a kezdetektől kicsit többet nyújtottak, mint a Panasonic TV-k (bár 2010-től a Panasonic is erősített a magasabb kategóriás modelleknél), így a magasabb modellszámú Samsung plazmák akár HD-tartalmakat, zenét, DivX-et is tudnak játszani memóriakártyáról, míg a Panasonic még a 2009-es modelljein is csak a videókamerák által rögzített HD-videókat és fényképeket hajlandó csak lejátszani, 2011-ben jutott el a Panasonic oda, hogy középkategóriától fölfelé már az mkv-formátum jelentős hányadával is elboldogulnak a TV-be épített lejátszói, de az mindenképp megjegyzendő, hogy a kadenciahelyes 24p lejátszás okán mindenképpen indokolt a külső médialejátszó vásárlása a TV-k mellé, ugyanis egyetlen TV (sem plazma, sem LCD) beépített médialejátszója sem képes a mai napig sem natív 24p anyag lejátszására, csakis 60 Hz-re force-olva.

Az LG plazmái már jóval gyengébbek, az előző két gyártónál jobban hajlamosak a készülékek a ghosting-ra, valamint a színhűségük, illetve feketeszintjük is hagy némi kívánnivalót maga után. Dobozból kivéve is jóval kevésbé felel meg a képük a szabványoknak és sok esetben kalibrálással sem lesz sokkal jobb a helyzet.

Tekintettel a gyártók elmúlt évek beli modelljeinek nagy számára, most külön nem térnék ki az egyes típusokra, azok jelöléseire. Használjátok a keresőt! Tekintettel azonban arra, hogy tapasztalatom szerint a Panasonic plazmái iránt a legnagyobb az érdeklődés, ezért készítettem egy összefoglaló táblázatot a 2009-es Panasonic modellek jelöléséről és főbb jellemzőiről:

A Panasonic 2010. évben a 2009-es vonulatot vitte tovább a típusszámozásoknál. A 2010-es modellek jelölése itt látható:

A 2011-es modelljelölések itt láthatók:

A 2011-es modellekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy Magyarországon is kaphatók voltak a C- és U- sorozat CX és UX nevű variánsai, amelyek gyakorlatilag mindenben megegyeznek a C- és U-sorozat darabjaival, csak a gyártó ígérete szerint ezen X-szel kiegészített modellek hangszórói valamivel jobban szólnak. A gyakorlatban nemigen észlelhető ez a különbség, igazából ezen modellek árban sem nagyon térnek el.

A Panasonic 2012-es modelljeinek jelölései:

A Panasonic 2013-as (utolsó) modelljeinek jelölései:

A Panasonic 2009-2012 közötti modelljeinek évenkénti összesítése másféle elgondolásban, kisebb monitorfelbontáshoz (köszönet értük ZEN1TH kollégának):

2009. évi modellek; 2010. évi modellek; 2011. évi modellek;
2012. évi modellek;
2013. évi modellek.

Vegyük észre, hogy a 2010-es évtől, az 50”-os HD-Ready modellek esetében a Panasonic már csak 1024x768 felbontású panelt használ, míg 2009-ben 1366x768 volt ezen panelek felbontása. A különbség az éles szeműeknek feltűnő lehet, különösen akkor, ha az említett két TV-t egymás mellett látja. Mindenkinek javaslom tehát, hogy mielőtt vásárol, tekintse meg a kiválasztott készüléket és mérlegeljen, hogy elegendő-e neki ez a felbontás.

A Panasonic árképzése egyébként egyre kiválóbb, a 2010-es modellek induló ára sokkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, a 2011-es évben ez a trend tovább folytatódott.

A Panasonic modelljei mellett szólt az az érv is, hogy a gyártó már rendszeresnek mondható módon, évente többször is hirdetett 5 éves garancia akciót - általában tavasszal, az új modellek megjelenése környékén, gyakran nagyobb nemzetközi sporteseményekhez (olimpia, foci EB/VB) kapcsolódóan, valamint karácsony környékén is.

Tesztek

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány teszt a Panasonic modellcsaláddal kapcsolatban:

HDTVtest.co.uk tesztjei:

60ZT65B
65VT65B
50GT60B
42ST60B
50VT50
42ST50
50VT30B
42VT30B
42GT30B
42ST30B
42G30B
42C3B

megjegyzés: ezek a brit verziók (a modellszámok nem 60-ra, hanem adott esetben 65-re végződnek és ott a végükön a B jelölés), itt-ott lehetnek eltérések a magyarországi verziókhoz képest.

FlatpanelsHD tesztjei:

50VT60
50ST60
50VT30
50GT30
50G30

3D

A 2010-es év hozta meg a technikai áttörést a televízió-piacon a 3D technológia irányába. Nem csoda hát, hogy a vezető gyártók sem szeretnének lemaradni ilyen téren sem. A 3D technológiás televíziókészülékekhez a felhasználó egy vagy több (gyártófüggő) szemüveget kap, amelynek segítségével térbelivé válnak a képernyőn megjelenő képek. A technológia nem a korábbi kék-piros szemüveges megoldással operál, itt olyan megjelenítésről beszélünk, amely során más képeket lát az egyik és más képeket a másik szemünk, ezáltal az agyunkban alakul ki a térérzet. A plazmatechnológia csak aktív 3D-t használ, vagyis olyan szemüveget kapunk a TV-hez, ami elektronikát tartalmaz és hol az egyik, hol a másik szemünk előtti képet takarja ki. A szemüveg TV-vel való kommunikációja eleinte infra, később BlueTooth alapú lett, ezt az utólagos szemüvegvásárlás előtt szem előtt kell tartani, mert nem minden szemüveg kompatibilis minden TV-vel (még akkor sem, ha egyébként a kommunikációs metódus mindkettőnél azonos). A 3D technológia mára alapfunkcióvá vált, szinte minden készülékben ott van (kivéve azokat, amelyeknél ezt külön nem jelölik). Vásárlás előtt azonban mindenképpen érdemes kipróbálni, hogy hogyan viszonyul a technológiához, ugyanis egyénfüggő az, hogy kinek mennyire tolerálja a szervezete az ilyen megjelenítők tartós nézését: egyeseknél okozhat fejfájást, szédülést, diszkomfort-érzést. Ezen túlmenően a technológiát sokat várni nem szabad, az sokszor elég művi hatású, egyes jelentekre kihegyezett, de egy-egy üdítő kivétel azért akad, ami érdekességnek mindenképp hasznos. Csak emiatt azonban senki ne vegyen megjelenítőt!

HASZNOS TANÁCSOK:

Szállítás:

Vásárlás előtt vegyük figyelembe, hogy a kiválasztott TV mérete nem egyezik meg a csomagolás méretével, ami - nem ritkán - jóval nagyobb minden dimenziót tekintve, mint maga a készülék. Ezzel sokan a készülék üzletben történő átvételekor szembesülnek és akkor tudatosul az egyszeri vásárlóban, hogy ezt bizony nehéz lesz elhelyezni a gépjárműben. Itt rögtön fel is hívnám a figyelmet arra a piktogramra, amely a plazmatelevíziók dobozán szerepel és amelyet sokan figyelmen kívül hagynak, vagy legalábbis hajlamosan elbagatellizálni. Nevezetesen a doboz állított állapotára utaló piktogramra gondolok, amely nem véletlenül kerül a dobozokra. Ennek oka az, hogy a plazmapanel szerkezete igen érzékeny, apró kapillárisokból épül fel, amelyek gázzal töltöttek, ezeket pedig súlyos üveglapok határolják. Nem, nem arról van szó, amit sok helyen hallani, hogy "kifolyik a gáz", ugyanis az nem tud sem kifolyni, sem elillanni az évek során. Ellenben az üveglapok súlya nem elhanyagolható, felületi feszültségük a TV vízszintes állapotában jóval nagyobb, mint állítva és a fektetve történő szállítás esetén a panel kapillárisszerkezete bizony megsérülhet, ami hibásan működő pixelekhez vezethet, rosszabb esetben maga a panel üveglapja is eltörhet egy nagyobb bukkanónál. Nyugalmi állapotban a plazma természetesen fektethető, de ilyenkor ügyeljünk arra, hogy véletlenül se üssük meg, vagy rázzuk, stb.
Szállításnál tehát vegyük figyelembe, hogy a készülék dobozát állítva kell elhelyeznünk járművünkben, ami sok esetben csak a hátsó ülés kiszerelésével/lehajtásával oldható meg. Ha nem szeretnénk ezzel bajlódni, akkor inkább kérjünk házhozszállítást. A legtöbb üzlet tisztában van a leírtakkal, illetve a logisztikusok, szállítók többnyire be is tartják a piktogramok által előírtakat, hiszen az anyagi kárért ők is felelősek.

Üzembehelyezés/elhelyezés:

Kevesen tudják, de az elektronikus készülékekre unblokk jellemző, hogy hagyni kell őket akklimatizálódni, vagyis a használat helyéül kijelölt helyiségbe történt megérkezést követően hagyni, hogy a készülék átvegye a környezeti hőmérsékletet. Különösen célszerű ezt betartani a fűtési szezonban, illetve nyáron is, ha a helyiség klímával szerelt. A hirtelen hőmérsékletváltozás (pl. téli hidegből fűtött szobába való behozatalt követően) következtében ugyanis páralecsapódás fordulhat elő a készülék belsejében, aminek következtében zárlat alakulhat ki és az újonnan vásárolt, igen drága készülékünk meg is adja magát.
A fentiek miatt, miután készülékünk megérkezett rendeltetési helyére, bontsuk ki a dobozát és vegyük ki belőle a készüléket. A legtöbb gyártó a készülék talpát nem szereli rá a TV-re (hiszen adott esetben konzollal falra is tehetjük azt), ezért azt célszerű ilyenkor felszerelni. Ez nem lesz különösebben nehéz: pár csavar becsavarását követően a TV egyszerűen talpra állítható. Ha ezzel megvagyunk, hagyjuk akklimatizálódni a készüléket, amely folyamat úgy 2-4 órán át tartson. Ezalatt az idő alatt a készülék legyen szabadon, járjon körülötte a levegő és még véletlenül se csatlakoztassunk hozzá semmilyen kábelt, legfőképpen tápkábelt ne, de mellőzzük az antenna, illetve más jelkábel csatlakoztatását is, hiszen azokban is van feszültség. Ha úgy érezzük, hogy a készülék átvette a szoba hőmérsékletét, akkor csatlakoztathatjuk a többi eszközünkhöz, az antennahálózathoz, majd végül az elektromos hálózathoz. Jó tanács: alapvetően minden kábelt (még a hot-pluggable-nek mondott HDMI-kábelt is) csak kikapcsolt állapotban csatlakoztassunk a készülékhez, ezzel megelőzhetjük a bemenetek kiégését.

Az elhelyezéssel kapcsolatban jó tudni, hogy a készülék körül célszerű helyet hagyni, hogy a levegő szabadon tudjon járni a TV körül, ezáltal segítve a megfelelő szellőzést, elkerülve ezzel a túlhevülést. Alapvetően 5-5 cm elhagyás elegendő lesz, de ha mód van rá, ennél többet is hagyjunk el.

A TV a saját talpán, illetőleg falra szerelve van a legnagyobb biztonságban. Soha ne használjunk más készülékhez kapott talpat!

A falikonzol egyik TV-nél sem gyári tartozék, ennek kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a készülékek furatai a VESA-szabványnak megfelelők, tehát ezen szabványnak megfelelő konzolt is kell választanunk. Falikonzolból igen nagy választék áll rendelkezésre, célszerű megnézni, hogy milyen méret-, illetve súlytartomány kerül feltüntetésre a konzol specifikációi között, ebbe a tartományba a TV-knek be kell férni. A konzol lehet fix, vagy dönthető, utóbbi azért lehet praktikus, mert a készüléket megdöntve könnyebbé válik a csatlakoztathatóság. Amire feltétlenül figyeljünk oda, hogy a konzolt megfelelően rögzítsük a falhoz, hiszen egy 30 kilogramm körüli készüléket kell elbírnia. Ügyeljünk tehát arra, hogy megfelelően erős, teherbíró falra szereljük a készüléket, a fali furatokba tegyünk szorosan illeszkedő tiplit és abba illeszkedő csavart használjunk, amelyek segítségével a konzol 4 sarkát feltétlenül rögzítsük, de az sem árt, ha 6 vagy 8 helyen rögzítjük azt a falhoz. A konzolok többnyire "akasztós" jellegűek, tehát a készülék hátuljára két sín kell csak felszerelni, amelyeken kampók vannak, ezekkel kell ráakasztani a készüléket a fali egység rudazatára.

A készülék helyének megválasztásánál ügyeljünk a fényviszonyokra, ugyanis a plazmák panelje az LCD-kkel ellentétben erősen tükröződik.

A TV magasságának beállításánál vegyük figyelembe a szokásos nézési pozíciónkat. Tehát például a kanapéban ülve figyeljük meg, hogy a szemmagasságunk körülbelül hová esik. Erre a pontra kell vetíteni a képernyő vízszinten középvonalát, tehát a konzolt is így fúrjuk fel a falra. Ha magasabbra tesszük, akkor a nyakunk hamar megfájdul a fölfelé nézéstől, ha alacsonyabbra, akkor könnyebben elalszunk TV-nézés közben.

Bejáratás:

Ha már sikerült kiválasztani a nekünk megfelelő készüléket, az megérkezett otthonunkba, igényeinknek megfelelően elhelyeztük és elkezdtük használni, vegyük figyelembe, hogy a plazmatelevíziók - a gépjárművekhez hasonlóan - igénylik, hogy az első időszakban odafigyeljünk rájuk és kíméljük őket.
Ez a kritikus időperiódus nagyjából az első 500 üzemórát takarja. Ennek mértékén lehet vitatkozni, egyesek nem is tartják indokoltnak, mások 200 órát is elegendőnek tartanak. Én - saját tapasztalataim alapján - azt tudom javasolni, hogy ez a periódus legyen 500 óra, később nagyon meghálálja a készülék.

A bejáratás annyit takar, hogy az első 500 üzemórában oda kell figyelni a készülék beállításaira, illetve a nézett tartalomra. A beállításokat illetően fontos megjegyezni, hogy azok ne legyenek túlzók, célszerű a készülékek "Normál" vagy ehhez hasonló gyári képprofilját használni, egyrészt azért, mert ez többnyire amúgy is az optimálishoz közeli beállításokat tartalmazza, másrészt pedig azért, mert a bejáratás alatt kerülni kell az aránytalanul magas kontraszt- és fényerőértékeket, mivel ezek eltúlzott mértéke hozzájárul a ghost vagy a beégés gyorsabb kialakulásához.

Az első 500 órában figyeljünk oda, hogy a panelen lehetőség szerint ne legyen fél óránál hosszabb időre azonos képtartalom, vagy képelem. Gondolok itt a csatornalogókra, korhatárkarikákra, vagy játékok esetében a HUD-okra (eredményjelzők, lőszerszámláló), készülékek menüjére (ide tartozik a TV saját menüje is!). Ez elsőre durván hangzik, hiszen ki az, aki fél óránként el szeretne kapcsolni a kedvenc műsoráról, vagy félbehagyni egy játékot - a valóságban azonban nem ennyire drasztikus a helyzet, hiszen ha belegondolunk rendkívül gyakran szakítják meg a műsort reklámok, amikor a korhatárkarikák, illetve csatornalogók eltűnnek, illetve játék közben is gyakran van töltési képernyő, illetve átvezető videó.
Amennyiben ez mégsem lenne így, akkor figyeljünk oda, hogy fél-háromnegyed óránként váltsunk képtartalmat - elég egy 5 perces pihenő a panelnak - jelenítsünk meg változó képelemet az előbbi állandó helyén. Ez megtehető szimplán másik csatornára való átkapcsolással, vagy váltsunk DVD-re.
A szélesvásznú filmekre is figyeljünk oda az első 500 órában (ezekre később is), ugyanis az alul-felül látható fekete csíkok ugyan nem égnek be, viszont mivel itt nincs képtartalom, a panel integritását megváltoztatják, ezért célszerű az ilyen filmek után pár percnyi teljes képernyős tartalmat ráküldeni a panelra, elég 5 percnyi és a panel vissza is nyeri homogenitását.

Az első 500 óra után már bátrabban használható a készülék, akkor már jóval extrémebb dolgokat is elvisel a panel, de azt mindig tartsuk szem előtt, hogy a plazmatechnológia egyetlen komoly hátránya az, hogy oda kell figyelni a tartós képelemek kerülésére. Az utóbbi években nagyon jelentős előrelépések voltak ilyen téren, a mai plazmák már jóval ellenállóbbak ilyen téren, de azért ügyeljünk, hogy ne felejtsünk semmit hosszú órákra a panelen, mert az bizony nemcsak ghost-ot, de beégést is eredményezhet.

Kalibrálás:

Készülékünkből úgy tudjuk kihozni a maximumot, ha megfelelően beállítjuk, kalibráljuk. A valódi kalibrálást műszerrel, ún. kalibrátorral végezzük. Ez a készülék egy, a képernyőre tapasztható szenzorból és egy PC-szoftverből áll, amelynek segítségével beállíthatjuk a megfelelő kontraszt/fényerő/szaturáció/RGB-értékeket, amelyekkel a leginkább optimális képet adja a készülék, illetve létrehozhatunk egy olyan színprofilt a PC-nk, médialejátszónk részére, amely a TV-készüléknek leginkább megfelelő. Ezen kalibrálókészülékek igen drágák (nem ritkán egy TV ára), ezért ha nem rendelkezünk ilyennel, akkor próbáljunk keresni ismeretségi körünkben (javaslom a fotós ismerősök megkérdezését), illetve ha nincs ilyen ismerősünk, akkor kis utánajárással rendelhetünk ilyen szolgáltatást - olyan 10 eFt környékén már lehet találni kalibrálást vállaló személyt.

Ha nincs módunk szoftveres kalibrálásra, akkor végezzünk beállítást a rendelkezésre álló eszközökkel: egyes műsoros film DVD-ken (elsődlegesen THX-minősítésű Fox/Lucasfilm DVD-ken keresendő) található például ún. THX-optimizer, amivel alapszinten beállítható a kontraszt/fényerő/szaturáció. Az interneten továbbá fellelhetők pattern-sorok (adott esetben videós instrukciókkal), amelyekkel elvégezhetjük a készülék finomhangolását, a kontraszt/fényerő/szaturáció/RGB/gamma/képélesség stb. beállítását.

Fogyasztás

Meglepően sok, a topicba betérő érdeklődő aggódik a plazmatévék magasnak vélt fogyasztása miatt és 8 évvel ezelőtti fogyasztási adatokkal, valamint az egyes készülékek adatlapján maximális teljesítményfelvételi wattértékként szereplő adatokkal jönnek, hogy mennyire sokat fogyasztanak ezek a TV-k. Zárjuk rövidre a kérdést: a mai plazmatévék fogyasztása alig, vagy szignifikánsan, átlagot tekintve csak kevéssel magasabb, mint az átlag LCD-k fogyasztása. A plazmatévé fogyasztása eleve dinamikus, hiszen nincs állandóan világító háttérfény, minden képpont önálló életet él, ezért elsődlegesen képátló, beállítás és a TV-n nézett képtartalom függvényében változik a készülék fogyasztása. Általánosságban kijelenthető, hogy egy 42"-os, fullHD felbontású, megfelelően beállított plazma átlagfogyasztása, általános képtartalmat feltételezve nem nagyon haladja meg 120-150 Wh-t. Ez azt jelenti, hogy sötétebb képtartalomnál a fogyasztás leeshet 100 Wh alá, világosabbnál megugrik akár 150 Wh fölé is. Egy 50"-os, fullHD modellnél ugyanezen értékek nem magasabbak 160-180 Wh-nál, nagyon extrém esetben és kellően világos képtartalomnál felmehet 200 Wh fölé, de ne felejtsük el az LCD-hez való viszonyításnál, hogy itt már egy 127 cm-es képátlóról beszélünk. Ne zavarjanak meg az adatlapokon, készülékek hátoldalán szereplő információk: egyrészt azok nem fogyasztási, hanem maximális teljesítményfelvételi értékek Wattban kifejezve, amelyek azt mutatják meg, hogy az adott készülék a legszélsőségesebb esetben ekkora teljesítményfelvételt fog véghezvinni az elektromos hálózatról. Ez körülbelül akkor lehet igaz, amikor a fényerőt és a kontrasztarányt maximumra toljuk, kikapcsolunk minden energiatakarékos funkciót és fehér háttérképet küldünk a panelre. Ergo ilyen teljesítményfelvételi értékkel soha nem fogunk találkozni normál felhasználás mellett. Az itt megadott teljesítményértékeknek felét-harmadát vehetjük általánosnak normál üzem esetén.
Tartsuk szem előtt, hogy ha a fogyasztási adatok mérsékelten, de magasabbak is egy átlagos LCD-hez képest, ugyanazon összegből jóval nagyobb és jobb képminőséggel bíró plazmát vehetünk, mint LCD-t, a fogyasztásbeli különbség pedig ennek ellenére nem lesz több pár száz forintnál havonta. Ergo nem biztos, hogy érdemes emiatt a minimális havi megtakarítás miatt lemondani a nagyobb képátlóról, a színhűbb és természetesebb képről.

Remélem e rövid kis összefoglaló megválaszolt pár kérdést, sok sikert kívánok a keresgéléshez és örömöt a kiválasztott készülék használatához.

Üdv.

DM-Fan

Archívum:

Plazma TV - hozzászólás előtt olvasd el az #1. hozzászólást! I.