Aktív témák

• #12732 Viszlát addikt tildy #12727

  2008-08-22 14:58:26 #12732

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz tildy #12727 üzenetére

  Már miért lenne muszáj?

• #12729 Cs.Orsolya senior tag tildy #12727

  2008-08-22 14:52:36 #12729

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  senior tag

  válasz tildy #12727 üzenetére

  Nem "kell". Pusztán racionálisan "túlélőbb".

  Másik oldalról, pszichológiailag szükségszerű az a nyomás egy embernek, hogy szabályok, kötelezettségek kötik, mert csak ezek között képes a fejlődésre. Az emberek nem képesek másképpen igazán szabaddá válni csak úgy, ha nyomasztod őket a korlátokkal, szabályokkal, kellekkel, és kötelezettségekkel.
  Ha szabadon magára hagysz egy felnőtt embert, keretek nélkül az egója túlburjánzik, és végleg tönkreteszi az életét. Ha egy gyereket megfelelően és egészségesen nevelsz éntudatra és természetességre, ill. ezek összehangolására, akkor képes lesz felelősséget vállalni, és úgy alkalmazkodni a természetes törvényszerűségekhez, mint ok-okozati feltételrendszerhez, hogy abban a szabályozottság, ill. korlátok nem jelentenek majd terhet neki.
  A tudat alapvetően úgy működik, hogy ha nem vagy képes arra, hogy önként felelősséget vállalj önmagadért és az életedért, és elfogadd a korlátokat, akkor bele fog kényszeríteni olyan keretekbe, amikben végtelenül szenvedsz, és óriási tehernek érzed majd azt. Egy ilyen korlát lehet pl. a magadra utaltság, de lehet egy megromlott házasság is. Nem azon múlik, hogy összeházasodsz-e, avagy sem. A házasság a nevéből fakadóan gazdasági szövetség. Mindig is az volt. Hogy mellé egyéb kötöttségeket is szívesen vállaltak fel emberek, így lelki társságot, vagy baráti szövetséget, vagy utódlási biztosítottságot, az megint hagyományokon múlik, és kultúra függő.

  A fő kérdés számomra az, miért van együtt két ember, miért élnek együtt, és mit akarnak ebből kihozni. Ha mindenki őszintén adna erre választ, igen csak meglepődnének akár önmagukon, akár a másik válaszain. Mert a legtöbbször félelem és hiányélmények tartanak össze két embert, de ezért nem vállalják fel a felelősséget, és még maguknak sem ismerik be, hogy a kapcsolat instrumentális jellegű szerepet tölt be az életükben. A szerelem és a szeretet megfelelő biztonsági alapokat szolgál ahhoz, hogy ez a szövetség hosszútávúsági illúziókat keltsen a két félben. De ami miatt létrejön maga a kapcsolat, és az abban való elköteleződés, csupa önös érdekről szól. Ezért nem értem, hogy ha valakik tudnak egymással élni, miért nem vállalják fel, hogy szükségük van egymásra ahhoz, hogy könnyebben boldoguljanak az életben, és a gyerekeiknek is olyan feltételrendszert alakítsanak ki, amely majd az ő életüket is megkönnyíti.

  Ilyenek miatt tartom önámításnak, és a másik becsapásának a hosszútávú élettársi viszonyt, pláne közös gyerekekkel együtt.
  Igazából nincs jelentősége. Az én értékrendem nem igazán modern civilizáció-kompatibilis.

Aktív témák