Új hozzászólás Aktív témák

  • mefistofeles

    veterán

    LOGOUT blog

    Az egész sztoriból a köszönés hiányát emelném ki.
    Gyakran tapasztalom, hogy a mai fiatalok nem akarnak, de még többször sajnos nem is tudnak köszönni. Ezerszer előfordul, hogy találkozok egy fiatallal irodában, lépcsőházban bárhol és látom rajta a zavart a tanácstalanságot. Akarna ő köszönni de nem tudja, hogy csinálja. Tegezzen, magázzon, mi lenne a helyes kifejezés? Ilyenkor van, hogy valamit dörmög az orra alatt és tovább áll. Valamit mond, de olyan halkan, hogy nem is lehet igazából beazonosítani. A tudatlansága miatt van zavarban, és ez elég szomorú, nem rá hanem a szüleire nézve. Engem úgy tanítottak, hogy köszönjek és büszke vagyok rá (sajnos oda jutottunk, hogy egy elvileg természetes, alapvető dolog meglétére is büszke lehet az ember), hogy mindkét gimnazista fiam köszön. Hangosan, érthetően. Kiskoruktól így neveltük őket, nekik ez nem ciki, vagy valami érthetetlen gesztus, hanem természetes. Az kéne, hogy legyen mindenkinek de szerintem lassan ki is hal.......

Új hozzászólás Aktív témák