Új hozzászólás Aktív témák

• #3167 John Fowler tag Xerxész #3106

  Új Válasz 2011-11-25 10:56:23 #3167

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  John Fowler

  tag

  válasz Xerxész #3106 üzenetére

  Engem is mindig meglep, hogy sokan túl könnyűnek találják a játékot.

  Én kb egyforma ütemben nyomom a mellékszálakat is meg a főküldetést is, és level20 felett járok kicsivel (talán 22, bár mindegy)
  A nehézség adepten van, de eddig bármilyen új szörnnyel találkoztam először, az mindig 2-3 ütésre lecsapott. (kardfogú tigris level10 körül, hegyi troll level 6-7 körül, mamutok még level18-19 körül is, stb-stb)

  Lehet, hogy az a dolog titka, hogy semmiben sem übertáp a karakterem, az armor ratingom pedig elég sokáig 100 körül volt (csupa light armor, pajzs nélkül)
  Pedig nincsenek nagyon szétaprózva a perkjeim, amin a legtöbb van, az a one-handed és a light armor (mindkettő 50-es szint kb 4-4 perkkel), viszonylag jó még a destruction, ami kb 40-es (én vagyok csak az egyedüli aki szinte mindig villámokat szór?) és a restoration is, ami hamarosan 40 körüli lesz. Ezen kívül csak a smithingen van még perk -felküzdöttem az elf armorig, tegnap este pedig 60-ig, hogy a mágikus tárgyaimat is turbózhassam, így pajzs nélkül most kb 200-ra ugrott az armorom.

  Harcolni tipikusan dual destroval szoktam messziről, majd ha elfogy a mana, megcsapkodom buzogánnyal is az ellent, közben heal-elem magam erősen.
  Visszafordulnom még sosem kellett, de volt pár alkalom, amikor nagyon megizzadtam (akár sárkánytól is, de legutóbb az a tollas tűzlövő boszorkányszerű izé szorongatott meg nagyon.) Mondjuk kísérőt sosem viszek magammal, mert legtöbbször csak útban vannak; a light armor miatt elég sok a szabad kapacitásom loot-cipelésre. Mondjuk Lydia már full Dwemerben nyomja otthon, mert a neki illő cuccokat mindig átadom mikor hazaérek; szóval biztos táp lenne, de akkor sem viszem el, mert dungeonban utálom amikor körülöttem lófrál, és idegesít a tudat hogy még rá is vigyáznom kell.

  Valószínű egyébként hogy a light aromor a hendikeppem, mert amióta 200 lett az armor ratingom (elven pajzzsal 250) azóta kicsit tartósabb a karakterem, képzelem milyen lehet mondjuk 5-600-as heavy-vel. A durva az, hogy 200-zal szűk helyen nagy fizikai sebzéses monszták még mindig nehézséget okoznak.
  Thief guildos armorom van elf fegyverekkel, mana 220, HP 150, stamina 130 ha jól rémlik.

  Eddig csak 2x enchantoltam - mindkétszer fegyvert, magamnak.
  Lélekkövem annyi van mint a szemét, bár hozzátartozik, hogy a Morrowind óta reflex-szerűen rábukok minden lélekkőre amit csak találok; komolyan, sokszor könnyen nyitható vitrinekben otthagyok elf meg dwemer fegyókat, de a lélekkövet akkor is ellopom ha hárman néznek . (Oblivionban a tolvaj karimmal csináltam éjszakai missziókat: megvártam a hajnal 3-at, és módszeresen feltörtem a városban az összes drága boltot. Csak ékszert és soul gemet loptam )
  Skyrimban legutóbb egy dwemer romban harcolva találtam döbbenetesen sok követ; szerteszét volt szórva az asztalokon, ládákban, oltárokon, plusz a szörnyek is elég sűrűn dobtak.

  Vadászni egyébként nem íjjal szoktam, hanem varázslással: villámokat lövök, mert azzal sokkal könnyebb célozni, mivel gyakorlatilag azonnal lecsap és nem kell megvárni amíg a kilőtt varázslat célba ér.
  Egyetlen hátránya a dolognak, hogy dual castolva néha akkorát üt a szarvason, hogy átbucskázik mindenen, és alig találom meg merre gurult a hullája.

  Ez az egy egyébként elég idegesítő a fizikában; a tömegarányokat nem találták el. Pl. medvére shoutolva az is úgy nekiütődik, majd lepattan a szikláról, mintha valami flippergolyó lenne...

Új hozzászólás Aktív témák