Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Apollyon

    Korrektor

    válasz totron #321 üzenetére

    Sajnos családunkban volt / van cukorbeteg, testközelből láttam a problémát, gyerekkoromtól kezdve. Felnőttként azt tudom mondani, hogy igen, vannak akik hajlamosabbak rá, és vannak akik kevésbé, hiába stresszelik napi egy kiló cukorral a hasnyálmirigyüket.

    Persze ezekbe is sok mindent bele lehet magyarázni, ez az óra téma is, meg az elhízás is, olyan dolgok, hogy mindig valami általunk befolyásolhatatlan tényezőt, felsőbb hatalmat satöbbit okolunk, ők a hibásak, nem pedig mi, mi nem tehetünk semmiről, mi csak így születtünk.

    Elhízás témában a legszembetűnőbb, itt saját bőrömön is tapasztaltam még ektomorfként is, van akinek könnyebben jön a zsír, van akinek nehezebben, mondják. Végül a matek úgyis bekopogtat az ajtón, a valóság barátjával kézenfogva, és közli, hogy azért híztál el, mert több kalóriát vittél be, mint amennyit elhasználtál. Nyilván függ az ételek minősége is a mennyiség mellett, de még mennyire.

    Azonban a pirospozsgás arcú, kerekded Mancikák, akik panaszkodnak, hogy nem tudnak lefogyni, pedig minden diétát is kipróbáltak, és tényleg végig is csinálták, valójában elfelejtik közölni, hogy néha lecsúszott egyszer-egyszer ilyen-olyan csokika és nasika, amit senki sem látott. Emiatt felborult a diétája, és a nap végi kalóriadeficit végül mindig elmaradt. Ezekről persze mi sosem fogunk tudni, csak a kirakatról, azonban az "eredmény" magáért beszél, és jön majd az a bizonyos hibáztatás.

    Aki meg cukorbeteg, annak nagy valószínűséggel élete végéig számolnia kell a kajáját, mikor, mit és mennyit visz be a nap folyamán, ha komplikációk nélkül élné életét. Az edzés, mozgás is számít, és kell. Egy óra átállítás itt sem fog halált okozni, egyes cukorbeteg családtagjaim megéltek több évtizednyi állítgatást minden incidens nélkül.

Új hozzászólás Aktív témák