Új hozzászólás Aktív témák

• #148 DaSilva senior tag VladimirR #66

  Új Válasz 2005-04-23 13:07:30 #148

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DaSilva

  senior tag

  válasz VladimirR #66 üzenetére

  nekem nem (elsősorban) a szerzői jogokkal van a bajom, hanem a szankcionálással. a cikkben szereplő (nem szó szerint) 'a szakértő által megállapított kár 43,5 millió forint' legalább öt szempontból orbitális hülyeség, gondolom ebben egyetértünk.

• #111 747 senior tag VladimirR #66

  Új Válasz 2005-04-22 21:19:20 #111

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  747

  senior tag

  válasz VladimirR #66 üzenetére

  ''a) eset: pisti belog a muzeumba, megnezi, kijon, orul - ingyen latta a tarlatot, nem fizetett erte
  b) eset: sanyi a muzeum penztarabol kilop 100 forintot, majd vesz belole egy jegyet a kiallitasra (ami pont 100 forintba kerul), bemegy, megnezi a tarlatot, kijon, orul - gyakorlatilag ingyen latta a tarlatot, nem fizetett erte, azaz nem a sajat penzebol''
  
  szerintem szarok ezek a peldak, de hogy legyen min csamcsogni, mondok egy harmadikat:
  c) jozsika kifizeti a jegyet, bemegy, es egy handycam-mel felveszi a tarlatot.
  
  na ilyenkor mi van?
  csak azert kerdem, mert ez amerikaban hamarosan federal crime-nak szamit, mar csak bushnak kell alairnia a torvenyt!
  

• #88 Egon nagyúr VladimirR #66

  Új Válasz 2005-04-22 20:03:43 #88

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Egon

  nagyúr

  válasz VladimirR #66 üzenetére

  Azt felejted el, hogy a példádból nem tudhatjuk (nem derül ki - ahogy a való életben sem), hogy Pisti vagy Sanyi zsebében van-e 100 Ft, hogy jegyet vegyenek rajta. Emiatt a példád (összevonva) inkább így reális:
  a/ pistike belóg, sanyika ellopja a jegy árát - múzeum bevétele (rájuk vetítve) 0 Ft,
  b/ mindketten megbuknak; pistike vesz jegyet, sanyika inkább nem megy be - bevétel 100 Ft,
  c/ mint b, csak sanyika vesz jegyet, nem pistike - bevétel 100 Ft,
  d/ mindketten megveszik a jegyet - bevétel 200 Ft,
  e/ egyiküknek sincs rá pénze, így inkább elmennek a Margitszigetre ingyen - bevétel 0 Ft.
  
  A te két példád egyébiránt a múzeum szempontjából azért nem ekvivalens, mert pénztárhiány lesz az eladott (hiányzó) jegyek vs. a kasszában található összeg eltérése miatt (a lógást viszont nem lehet pénztárellenőrzéssel kimutatni).
  
  Két probléma van:
  a/ a múzeumnak tulképp ''kára'' nem származik abból, ha valaki belóg. Igen, elmaradt haszna lesz, de ezt nem nevezném kárnak: egyáltalán nem biztos, hogy ha 100%-osan őriznék, pistike vagy sanyika _rászánná_ vagy rá _tudná_ szánni a pénzt a belépőre - max. nem néznék meg. Pénzügyi szempontból így azt a két variánst vizsgálnám, hogy a/ megnézik, de nem fizetnek; b/ nem nézik meg és nem fizetnek. Ha belegondolsz, majdnem _tökmindegy_ a múzeum szempontjából, hogy melyik verzió jön be a kettő közül. A költségei nem nőnek azzal, hogy ketten jogosulatlanul megnézik a kiállítást - max. egészen elhanyagolható mértékben (a szőnyegek 1 ezrelékkel jobban kopnak aznap). Szoftveres esetben még ennyit sem ''veszít'' a szerző/kiadó - ha 1000%, hogy nem venné meg feltörhetetlen másolásvédelem mellett sem az adott egyén az adott progit.
  b/ amennyiben feltételezzük, hogy valamekkora haszonkiesés reális, úgy a kérdés az, hogy (hagyjuk mostmár a múzeumi példát) a letöltött programmennyiség mekkora része az, amit _reálisan_ kiesett bevételnek kellene titulálni. Mekkora lehet az az összeg, amit adott egyén erre tudna szánni - és most másra költ?
  Szerintem igencsak elenyésző: tekintve hogy szélessávon boldog-boldogtalan baromi sokat leszed. Ha nem tehetné, jó eséllyel nem is számítógépre költene (minek olyan masina, amit nem tud használni?!?). Ez a hazai számtech-szektornak (hardver-forgalmzók) nem tenne túl jót, úgy hiszem - de ez már egy másik téma, ami nagyon messzire vezet...

• #76 WN31RD addikt VladimirR #66

  Új Válasz 2005-04-22 18:34:29 #76

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  WN31RD

  addikt

  válasz VladimirR #66 üzenetére

  Ha jól emlékszem, kifejtettem már ezt az előző alkalommal is:
  Ha a múzeum pénztárából lop az emberünk, hogy abból a pénzből jegyet vehessen, akkor valahol kimutatható hiány keletkezik, amit valakin behajthatnak. Ha ez történik, akkor emberünk az illetőt közvetetten megkárosította. Ha csak belóg a múzeumba, akkor - normális esetben - csupán a léptei által a padlón keletkezett kopás a kimutatható kár, amit okozott. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi az előzőhöz képest elhanyagolható mértékű károkozás.
  Tanulság: Az elmaradt haszon nem analóg a lopással.
  
  ''a rendorallammal, kommunista rendszerrel [...], meg egyeb hulyesegekkel doballozok''
  Természetesen, mint mindennel, lehet ezekkel hülyén is dobálózni, de nem szükségszerűen hülyeség az, ha valaki rendőrállamot emleget a szerzői jogok körüli cirkusz kapcsán. (A kommunizmus felemlegetésének persze legfeljebb akkor lehet értelme, ha valójában egyszerűen csak diktatúrát értenek alatta.)
  Idézem a Freenet Project weboldaláról (Bővebben: link):
  ''You cannot guarantee freedom of speech and enforce copyright law''
  Azaz nem lehetséges egyszerre szavatolni a szólásszabadságot és betartatni a szerzői jogi törvényeket. Nagyon egyszerű belátni, hogy miért van így: Ha van olyan csatorna, amelyen az emberek szabadon, megfigyelés nélkül kommunikálhatnak, akkor ezen a csatornán akár szerzői jogok által védett információ is utazhat. Ma még persze korainak tűnik attól tartani, hogy a szerzői jogok kapcsán illetve ürügyén durván korlátoznák az alapvető szabadságjogainkat, de nem árt észben tartani, hogy ez egy logikus lépés lenne, és semmi nem utal arra, hogy pl. a szerzői jogi lobbi erkölcsi megfontolásokat hajlandó lenne figyelembe venni akkor is, ha ez nem egyezik az érdekeikkel.
  Ha sikerül a jelenleg népszerű P2P hálózatokat ellehetetleníteni, és a felhasználóikat levadászni, akkor idővel valószínűleg nagymértékben el fognak terjedni a teljes adatforgalmat titkosító P2P kliensek, és kialakul - PGP terminológiával élve - a web of trust a felhasználók között. Valószínűleg a mainál sokkal nagyobb szerepet kap az offline csereberélés, ami az egyre nagyobb HDD-k segítségével akár viszonylag hatékony és kényelmes is lehet. Kíváncsi vagyok, erre mit lép majd a ''jogvédő'' maffia, mert ekkor már tényleg lehetetlen lesz tisztességes eszközökkel gátat szabni az információcserének.
  
  Van a problémának egy másik oldala is:
  Nem biztos, hogy ésszerű lépés - tehát gondolkodjon el mindenki ezen, én a magam részéről azt mondom, hogy határozottan nem ésszerű -, ha az ''előző világból'' örökölt magántulajdon és ezzel összefüggő szerzői jog fogalmát újragondolás nélkül próbáljuk átvinni a modern, az eddigiekhez képest hihetetlen mennyiségű információt elképesztően olcsón feldolgozni képes eszközökkel rendelkező világunkba. Ha ezt tesszük, akkor lemondunk az egyik legnagyobb lehetőségről, amit az új eszközeink hordoznak: A mindenki számára szinte korlátlanul hozzáférhető információról. Úgy gondolom, hogy ez elég nagy horderejű dolog ahhoz, hogy már önmagában indokolttá tegye a tulajdonhoz és a szerzői jogokhoz való viszonyunk alapvető felülvizsgálatát, és e téren - a szerzői jogok kárára és a szabad információelérés javára - nagyon komoly kompromisszumok megkötését.
  
  Nem azt akarom mondani, hogy a szerzői jogok fogalmát teljes egészében el kellene törölni, és nyilvánítsunk mindent megkötések nélkül public domain-né. Itt is, mint mindenütt, megvan a helye az ésszerű kompromisszumoknak. Úgy gondolom viszont, hogy a status quo fenntartása, azaz az információnak lényegében magántulajdonként való kezelése, az információ korlátok nélküli bitorlásának és visszatartásának az elősegítése súlyosan erkölcstelen dolog.
  
  Rá kell jönni, és ki kell mondani előbb-utóbb, hogy ha elszavalok egy verset, az a vers nem az én tulajdonom, hanem lényegében mindenkié, aki hallja.

• #68 luciferc őstag VladimirR #66

  Új Válasz 2005-04-22 16:24:32 #68

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  luciferc

  őstag

  válasz VladimirR #66 üzenetére

  Árnyalandó a képet idéznék egy másik fórumról (kiemelés by me):
  
  Kedves mindenki,
  
  lehet, hogy lassanként illő, hogy egy szerző is elmondja a magáét a témában, erre jelentkeznék most .
  
  Szerzőként (dalszövegíróként és zeneszerzőként) a helyzet nem túl bonyolult: nekünk két alapvető érdekünk van. Egyrészt, hogy az alkotások eljussanak az emberekhez, akiknek írjuk őket. Másrészt az is érdekünk, hogy ha valaki pénzt keres a mi szellemi termékünkkel, abból mi is részesedjünk.
  
  Kissé leegyszerűsítve az egész jogkezelési rendszer a második érdeknek a képviseletére való. Lentebb már elhangzott: könnyűzenei szempontból az Artisjus a mi egyesületünk (azaz a Zámbó Jimmy örökösöktől a Tankcsapdán át a nótaszerzőkig mindenkié) és az egész szervezetet elvben a mi szándékaink eredője mozgatja. (Az, hogy a szervezet jól működik-e, a mi belügyünk Zámbónétól kezdve.)
  
  Elvben a szerzőknek tehát semmi kifogása nem kellene legyen a másolás ellen, ha az adathordozók gyártói és forgalmazói nem keresnék gennyesre magukat ebben az iparágban a mi farkunkat verve a csalánba -- hiszen a másolatokon a szerzők szerzeményei kerülnek. Erre valók az üres adathordozókon megjelent matricák: az egyesületünk azokon keresztül szedi be és osztja szét közöttünk, ami nekünk ebből a bizniszből jár. Ez nem adó, hanem a mi részesedésünk a bizniszből. (Csak halkan jegyezm meg, hogy ebből még senki sem vett telket magának.)
  
  Ugyanígy pénzt kapunk abból, ha egy rádió, tévé vagy diszkó vagy akármi üzleti hasznot realizál abból, hogy a mi felvételeinket játssza -- a kereskedelmi média és vendéglátóhelyek is kötelesek jogdíjat fizetni, és ez így helyes. Ha egy rádiónak hallgatottságot és bevételt hoz, hogy naponta lejátssza a Yesterday-t, akkor Sir Paul McCartney jogosan tartja a markát naponta.
  
  Fontos, hogy ez részünkről nem mohóság kérdése: nem arról van szó, hogy nekünk minél több pénzünk legyen.
  
  Leegyszerűsítve a fő cél az, hogy az elején leírt két alapvető érdek érvényesüljön.
  
  Jellemző, hogy ez a kérdés sokszor összekeveredik a nagy lemezkiadók ''bukásának'' a kérdésével. A piac hanyatlása nem szerzői jogi kérdés, hanem piaci kérdés -- oldják meg ők úgy, ahogy tudják. (Én egyébként nem nagyon zokogok a multik hanyatlása láttán, felőlem nyugodtan húzzanak a f@szba, eddig is csak a szart importálták nagy tételben.)
  
  Az persze nyilvánvaló, hogy a sok pénz = nagy hatalom képlet itt is érvényes és itt is a gazdag cégek és szervezetek tudják hatékonyan (ki)használni a jogvédelem lehetőségeit: a nagy zeneműkiadók, a nagy lemezkiadók, a nagy filmgyárak és mindenki, aki ''nagy''. A zenei és a filmes iparban borzasztó nagy pénz van világszerte és rengetegen tolonganak a fazéknál. A másolásvédelem kiafejezetten kiadói érdek és nem szerzői érdek. Azon a kiadó keres igazán, ha egy lemezt nem lehet lemásolni. A szerző is valamivel jobban keres az eredeti CD-kkel, de a másolásra alkalmas üres hordozókból befolyó pénzből leglább valamennyi jut nekünk is. Ha valaki (magánember) letölti a dalaimat és otthon hallgatja, azzel engem nem ér kár szerzői jogi értelemben. Jobban járnék, ha megvenné a lemezt, de hát ez van, ilyen a világ. Ha viszont valaki pénzért árulja az accesst vagy a gyűjteményét (azaz rajtam is keres) akkor az állapodjon meg az Artisjus-szal és a haszonból én is kérek egy kicsit -- ahogy kérni is fogok minden olyan üzletből, ami az én tulajdonom által jön létre.
  
  Remélem, sikerült árnyalni a képet egy kicsit.
  
  Üdv: Hegyi György (Emil.RuleZ! és nem mellesleg Artisjus-os szerző)
  

Új hozzászólás Aktív témák