Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • mephi666

    nagyúr

    válasz WOT-H-A-C #110 üzenetére

    nálatok semmi ötlet nem volt, mi miatt nem akart megmaradni? gondolom nyomtátok a terhesvitaminokat meg a progeszteront is pótoltatták ész nélkül, amikor sikerült... vagy beletörődtetek, 100%ig inkább az örökbefogadásra koncentráltok, viszont a remény megmarad, hogy spontán is sikerülhetne bármikor?

  • mephi666

    nagyúr

    válasz WOT-H-A-C #106 üzenetére

    köszönjük... :) az ilyen "ne stresszeljetek"-et akik dobálták, azoknak tényleg volt már általában legalább 1 gyerekük, de ha a következő 3 hónapon belül nem jött össze, jobban a padlóra kerültek, mint mi több év után... mi most úgy vagyunk vele, hogy a következő nekifutásnál már nyugodtabbak leszünk, a bizalmunk ezekben az orvosokban még töretlen, aztán majd meglátjuk mi lesz... (a másodikért még aktívan tenni fogunk orvoshoz járkálással, akár gyógyszerekkel... de utána már a természetre bíznánk az egészet)

    amúgy érdekes: minden eset más, de nálunk összejönni nem akart sehogy... nagyon le voltunk törve, amikor végre összejött és a 6. héten elment... ez volt a 1. sikeres eset az egész idő alatt, utána pedig a másodiknál szerencsére végig nem volt semmi gond... komolyan el nem akartuk hinni még kb a szülőszobán sem, hogy összejött :) tesztekből (hcg+lh) ebay-ről rendeltem 50-es csomagokban... rendesen rákattantunk mi is... :K annyi esetet hallottunk közvetlen környezetből: asszony munkatársánál azt mondták x inszemináció után, hogy természetesen nem fog sikerülni nekik soha... kb 3éves a lányuk... volt egy távolabbi ismerőse is, ők örökbe fogadtak és utána jött össze természetesen (40körüliek... csúsztak már kifelé az időből) ...másik oldalon pedig durvább esetek is voltak: volt kolléganőjének összejött spontán pár hónap alatt és 20. hét után kevéssel beindult a szülés... nem maradt életben :( volt szomszéd csajnak 2 idősebb gyereke van, veszélyeztetett terhes volt és az ő élete érdekében is császár lett a 21. héten, fél kilóval született a baba és 2 hétig maradt életben... vagy amit a fodrászom mondott (aki szintén a 40-hez közelít és ők is örökbefogadásra várnak), hogy barátnője a 35. héten érezte úgy, hogy nem mozog a baba, bement és már nem élt... érelzáródás :( ...ez csak néhány eset a közelből nyár eleje óta... durva, de régebben nem hallottam ennyi tragédiáról

  • mephi666

    nagyúr

    válasz WOT-H-A-C #98 üzenetére

    hú, ti is átmentetek akkor mindenen... mi "csak" 5 évet vártunk, amiből az első év spontán volt, a következő 4 alatt pedig 2-szer váltottunk nőgyógyászt, egyszer pedig endokrinológust... (asszonynak pajzsmirigyével gond van) 2szer voltunk hsg-n, engem 2szer küldtek andrológiára (részemről minden oké volt, sőt a 2. eredményem még jobb is lett, mint az első... felső pár %-ban vagyok) ...2szer volt inszemináció, amiből az első sikeres volt, aztán a 6. héten elment... teljesen padlón voltunk... ez 2014 végén volt, utána még próbálkoztunk ugyanazoknál az orvosoknál, de semmi... asszony üzemorvosa ajánlott egy másik endokrinológust később, aki elkezdte csökkenteni a letrox-ot, mert a pajzsmirigy alulműködés már túlműködésbe ment át, annyit szedetett vele a korábbi orvos és nőgyógyászt is kerestünk fiatalabbat, aki teljesen más szemszögből állt hozzá... pár hónap alatt be lettek állítva az értékek, aztán írt fel gonal-f-et, amit otthon kellett szurkálni a legkisebb mennyiséggel és az első ciklusban össze is jött természetesen :B inszeminációnak indult, de hétvégére esett volna és mondta, hogy magától meg fog történni tutira a tüszőrepedés... jövő héten már 6 hónapos lesz a fiunk...

    gyógyszerekből mi is volt: letrox a pajzsmirigyre, clostyl, bromocriptin, d-vitamin, barátcserje kapszula, terhesvitaminok, majd a végén gonal-f... de meforal-t is írt az egyik orvos, amire megint nem volt szükség (cseszegették inzulin rezisztenciával, amiről szó nem volt)

    hogy on is legyek: a lombik ellenzése helyett inkább támogatni kellene, mivel rengeteg embernek csak ez a lehetőség marad, hogy saját gyereke legyen... asszony elég sok fórumot olvasgat, mióta próbálkozni kezdtünk és rengetegen vannak, akik már x alkalommal próbálták és millióikba került... (sokan vannak, akik meg sem tudják fizetni) örülünk, hogy nem jutottunk el odáig, de számításban volt nálunk is... azokat pedig szívesen megfejelgettük volna, akik az elmúlt években úgy "biztattak" minket, hogy "csak lazán álljunk hozzá, ne stresszeljünk, stb" ...csak az érti ezt, aki átesett rajta: itt eltelik pár hónap, vagy egy év és aggódni kezd az ember, hogy "miért nem sikerül?" és már nem lehet csak lazán, nyugodtan hozzáállni... kb olyan, mint nemdohányosként okoskodni valakivel, hogy szokjon le a cigiről, nem nagy dolog ez...

Új hozzászólás Aktív témák