Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • 4db aktív műterhelésünk van, ezekkel, a +5V, +12V, +3,3V, +5VSB-t terheljük.
    Max, áramuk, 32A darabonként.
    (Műszaki szervízben van jelenleg)

    A tranzisztort mérik viszont, Ie-c-max-ban, ahol is, 22A a legnagyobb, disszipációban, 200W, feszültségben, 1700V, amiket eddig láttam/dolgoztam velük.
    A kettősdiódákból, pedig, 35A-es a legnagyobb (igaz, impulzusban, több, mint 100A-t tudnak, de itt nem ''PMPO'' kell:D).
    Lehet, párbaválogatni őket, és párhuzamosan kapcsolni, de nem általános ez.
    A gyakorlati korlátok....
    Pl. 30A-hez, kell 2mm2-es Cu litzehuzal stb.
    A trnszformátorokra, nem tudnak anyi menetet felcsévélni vastagabb vezetőből, mert egyszerűen, nem engedig a ferrit ablakkeresztmetszete.
    Továbbá, az ármaváltók/kimeneti szűrők kivitelezése is akadályokba ütközik, nem hiába főnek most is az áramváltók/szűrők a tápokban.

    Na egy pillanat: Egészen más amikor valamit dinamikusan, vagy statikusn terhelsz. Az előbbinél az impulzus az utóbbinál pedig a statikus teljesítmény a mérvadó (persze megfelelő körülmények közt).

    A mostani tápokban pedig még mindig a MOSFET a mérvadó (ahol Ids van Ice helyett), de ez már csak egy kis kötekedés;]

    a diódákról pedig nincs igazad. Ha a statikus áram lenne kívánatos, akkor azt hiszem még mindig a bikanagy ruszki diódák is jók lennének (főleg hogy nehezebb lenne a táp :D ), de ez nincs így. Amíg egy szinuszos egyenirányítónál általában a statikus áramoka dominánsak, addig egy SMPS esetében pedig a dinamikusak (különben hogyan lehet 10%-os kitöltési tényezőnél 100A-t áttekerni? - és az átlaga esetleg nagyobb lesz a dióda statikus áramánál).

    üdv

Új hozzászólás Aktív témák