Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • pitman

    őstag

    válasz ZaXXoN #926 üzenetére

    A fénymérés fázisdetektáláson alapul. Ha jól emlékszem a technológia rajzára, akkor a segédtükör által a fókusz-szenzorokra vetített képet két részre bontják (illetve lehet hogy többre is kis mikrolencsékkel), ezáltal a váz a vetített kép eltéréséből pontosan el tudja dönteni, hogy mely irányban és mennyit kell elmozdítani az objektívet. Mindez persze csak akkor igaz, ha van megfelelő mennyiségű fény a művelethez, és a célterület tartalmaz megfelelő mintázatot. Ha kevés a fény, vagy a célterület homogén, akkor a váz elkezdi tekerni folyamatosan az objektívet egészen addig a pontig, amikor a fókusz-szenzorok a fent vázolt módon fogást tudnak tálálni, onnantúl pedig megpróbál a fentiek szerint működni. Ha ez nem sikerül, akkor történik az általad említett jelenség, hogy tekergeti ide-oda az objektívet a két végpont között és próbál eredményt elérni.
    Összegezve: ideális esetben (van fény, kontrasztos a téma) a váz egy parancsot ad az objektívnek és az beáll az adott pozícióba. Utólag nem nézi meg, hogy jó helyre ment-e a fókusz.
    Nem ideális esetben a váz elkezdi folyamatosan állítani az objektívet addig a pontig, amikor úgy véli, hogy fogást talált, ezt követően parancsot ad az objektívnek és az beáll az adott pozícióba. Utólag nem nézi meg, hogy jó helyre ment-e a fókusz.
    Ha még így sem sikerül, akkor elkezd vadászni. Ennek az eredménye lehet egy félrefókuszált kép, ha úgy véli, hogy valamit talált, vagy lehet egy hibajelzés, miszerint nem sikerült élességet állítani.
    A nem ideális esetekben nem azért kezd el folyamatosan élességet állítani, hogy közben folyamatosan figyelve az élességet a legélesebb pontig tekerjen, hanem azért, hogy a fókuszérzékelőkre olyan kép vetüljön, aminek eredményeként meg tudja határozni azt a parancsot, amivel az objektívet egyből a helyes pozícióba vezérleheti.

    Az Olympus megoldása annyiban tér el a fentiektől, hogy az az objektívnek kiadott parancs után, miután az beállt a kívánt pozícióba, a váz még egyszer megnézni, hogy jó helyen van-e a fókusz. Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor még belekorrigál. Ezen rendszer előnye, hogy elméletileg nem lehet back vagy front fókusz, hártánya, hogy lassul a fókuszálás sebessége.

    Azt azért ne felejtsük el, hogy a szenzorok nem azt a képet látják, mint amit mi látunk a mattüvegen. Inkább valami olyasmiről lehet szó, mint a törőékes mattüvegek.

    (Természetesen tévedhetek a fentiekben, mivel az angoltudásom nem tökéletes, de én kb ennyit tudtam összeszedni az eddig általam látott dokumentumokból.)


Új hozzászólás Aktív témák