Új hozzászólás Aktív témák

• Frawly veterán

  #5543

  #5540 csixy

  2019-01-06 21:33:59

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Frawly

  veterán

  #5540 csixy

  Az attól függ, hogy a systemd bootot hogyan hívod meg. Van rá háromféle mód is:

  1) efibootmgr-rel felvenni bootbejegyzést az UEFI memóriaterületére, vonatkozó olvasnivaló, ezt hívják efistub bootolásnak is
  2) az UEFI-ben előhívni az EFI shellt, amibe ideiglenes vagy állandó jelleggel be lehet gépelni bejegyzést, ehhez szintén olvasnivaló az, amit már linkeltem, ezt is efistubnak nevezik
  3) az EFI partíción lévő ./loader/loader.conf-ban felvenni egy új sort, ami egy a ./loader/entries/regi_telepites.conf-ra mutat, amibe beilleszted a régi telepítés vonatkozó .conf fájljának a tartalmát. Ez a klasszikus systemd boot, ez a legbiztosabban működő lehetőség. Ez utóbbit ajánlom.

  Pl. az Arch nálam így indul a 3. módszerrel. Az EFI partíción a /boot/loader/loader.conf-ban ez van:
  #timeout 3 ez_ki_van_kommentelve_hogy_ne_mutasson_valaszto_menut
default arch #ez az arch.conf-ra mutat, lásd alább, a névnek egyeznie kell a fájlnévvel

  A /boot/entries/arch.conf-ban:
  title Arch Linux Loader, de a név szabadon választható
root /dev/sda2 #ez nem feltétlenül kell bele
efi /vmlinuz-linux
initrd /intel-ucode.img #ez sem kötelező, Intel CPU mikrokód
ititrd /initramfs-linux.img
options initrd=intel-ucode.img initrd=initramfs-linux.img
#options résznél még zsúfolhatod mögé a kernelparamétereket
root=PARTUUID=b643254b-b015-4577-a698-58d140b29469 rw
#nálad az UUID más lesz

  Ennyi. Két nyamvadt .conf textfile az egész, ez az a marha bonyolult dolog, amit rengeteg disztró telepítője a mai napig nem tud megcsinálni normálisan, mintha rakétatudomány lenne. Pedig rendkívül egyszerű, minden gépen bootol, a legkókányabb ócskavason is, a Windows sem zavar be neki. Annyi, hogy pl. egyes Acer gépeken nem szabványos az UEFI boot, de ott is csak annyi módosítást kell eszközölni, hogy az EFI partíción a ./EFI mappában lévő 1-2 .EFI fájlt át kell nevezni más (Windows EFI kompatibilis) névre, ahogy rájuk találjon az UEFI, de ez sem egy nagy szám, hogy valaki szellemileg belerokkanjon.

  Annyi, hogy te bekapcsolhatod a bootmenüt, kiveszed a kommentet, pl. timeout 5, ez azt jelenti, hogy 5 másodpercig a képernyőn hagyja a bootmenüt, ha addig nem választottál, akkor elindul a default rendszer. Ha kikommenteled vagy 0-át írsz elő, akkor nem jeleníti meg a menüt.

  Meg mivel nálad két Manjaro rendszer is van, ezért a loader.conf-ban két sort is feltüntetsz, manjaro1 és manjaro2, amelyiket default-tá akarod tenni, azelé beillesztesz egy default szócskát, meg nálad a ./loader/entries/ mappában két .conf fájl kell, az egyik az újabb, a másik a régebbi Manjaro indítási paramétereit tartalmazza.

  Egyszerű, mint a szög, semmilyen más bootloader (GRUB, syslinux, stb.) nem kell. Még újratelepítés esetén sem kell újracsinálni, csak a PARTUUID-ket átírni és kész.

  A működési mechanizmus is rettenet egyszerű. Indul a gép, indul az UEFI BIOS. Nálam nem talál default bejegyzést, így elkezdi keresni az EFI partíciókat, meg is találja. Az EFI partícióról betölti ./EFI/BOOT/BOOTX64.EFI bináris fáljt (ez nem is feltétlen szükséges, de a kompatibilitás miatt kellhet), ami meg betölti a ./EFI/systemd/systemd-bootx64.efi fájlt, ami meg megvizsgálja a loader.conf-ot, ami alapján menüt hozhat létre, és annak alapján rátalál a többi .conf fájlra, és bebootolja az azoknak megfelelő rendszert, azokból kiolvasva az opciókat tudja, hogy hol kell a vmlinuz nevű kernelt tölteni meg a initramfs-t. Az egész egyszerű, mint a szög, semmi feketemágia nincs benne.

Új hozzászólás Aktív témák