Új hozzászólás Aktív témák

  • Fred23

    nagyúr

    (Én, ki emberként...)

    Én, ki emberként vagyok, élve, boldog,
    mint olyan dolgok, mik örökre szólnak,
    hadd kiáltom szét az egeknek ujból -
    Flóra, szeretlek!

    Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat
    bûvöl el, hogy hû kutyaként figyeljem
    könnyü intését okos ujjaidnak,
    mint leszek ember.

    Flóra, karcsú, szép kehely, állsz elõttem,
    mint csokor van tûzve beléd a mennybolt
    s napvirág felhõk, remegõ levél közt
    hajlik az estnek.

    Lelkemen szöktet, paripán, a képed,
    épp csak érintvén vizeket, mezõket.
    Két szemedbõl fûre, bogárra, tiszta
    értelem árad.

    Este van, mindent körüláll a csillag,
    lásd, a mindenség aranyos kalitka,
    benne itt vagy, én csevegõm, oh itt vagy,
    rabmadaracskám!

    1937. márc. J.A.

    Ez is gyönyörű.

Új hozzászólás Aktív témák