Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • patbrit

    újonc

    köszi, hogy megpróbáltok segíteni. nagyon megleptetek ezekkel az életmódtanácsokkal. szerintem velem ilyen szinten nem nagyon van probléma. tökéletes a testsúlyom, rendszeresen mozgok, szeretem a gyümölcsöt, szóval a schwab-os ajánlások nálam ösztönösen jönnek. igazából, ha nem bicikliznék rendszeresen, már régen megkattantam volna. amúgy a sportot én is ajánlani szoktam mindenkinek, tényleg az egyik legjobb dolog a mentális egészség megőrzése vagy visszaszerzése szempontjából. nyilván nem vagyok egy schwab tálib, eszem húst módjával (annyira nem szeretem). ha van alkalom, akkor néha megiszom 1-2 sört. (évente kb. 2-3-szor van ilyen). nem vagyok híve a szélsőségeknek, szerintem mértékkel mindent lehet. az édességet mondjuk szeretem, de nem látszik meg, hogy mennyit eszem. szóval nem érzem, hogy itt lenne a gond. igazából már gyerekkoromban is rossz alvó voltam, ha nagyon őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy még mindig ugyanaz a szorongó kisgyerek vagyok, aki 11 évesen voltam. akkor törtek rám az első pánikrohamok is, amiről persze akkor még azt sem tudtam, hogy micsoda, attól féltem, hogy meg fogok őrülni meg ilyenek. szóval elég régen indult a karrierem. a doktornő mondjuk inkább szorongásos rohamnak nevezi ezeket, de végül is mindegy. amúgy ez már nem nagyon van, csak akkor, ha 0 percet alszom 2-3 napig, amiből nyilván következik a depresszió, és amikor elfogy minden energiám, akkor ilyen halál és megőrülésfélelem keverék tör rám, és olyankor minden pillanat túlélésért pokoli küzdelmet kell folytatni. de ennek is a nem alvás a gyökere, aminek meg a félelem, szeromte,. ha már szóba került szepes mária, ő ugye azt mondja, hogy minden félelem halálfélelem. hosszan lehetne még boncolgatni. egyszerűen vannak olyan gondolkodási sémáim, amiket ha nem küzdök le, akkor szerintem nem tudok kiszabadulni ebből a dologból. ezért jutott eszembe a meditáció, hátha annak segítségével menne. de értem, hogy miért mondjátok, hogy előbb a pszichés problémákat kell rendezni. csak ez így egy róka fogta csuka esete, mert ebben a pillanatban nincs jobb ötletem a kitörési pontra. egyébként azzal nem értek egyet, hogy a gyógyszert el kell felejteni. engem nagyon nehezen beszélt rá a doktornő az antidepresszánsra, de nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat. nekem legalábbis segített valamennyit. sőt ugye krízis helyzetben életet is menthet. végül is a pszichés problémáknak mindenképpen megvan a biokémiai vetülete, azon lehet vitatkozni, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, de működhet, ha erről az oldalról (is) elkezdik piszkálni a dolgot, szóval szerintem megvan a gyógyszer helye a terápiában, persze el is kell tudni találni a megfelelő gyógyszert. nekem szerencsém volt ilyen szempontból, csak valószínűleg nem ragadtam meg az alkalmat, amikor éreztem, hogy a fejem kint van a vízből. úgy értem a pszichoterápia részével lehetett és kellett volna továbblépni, mert a gyógyszer önmagában kevés. az csak egy mentőöv egy ideig.

Új hozzászólás Aktív témák