Új hozzászólás Aktív témák

• #78629 bandus veterán

  Új Válasz 2023-05-29 10:22:21 #78629

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bandus

  veterán

  köszi szépen mindenkinek, ez a futás egy 102/212. helyet ért, ami tökre meglepő és elégedett vagyok vele. bemásolom az edzőmnek írt beszámolót, hátha valakinek érdekes:

  A hetem elég borzasztó volt. Kezdődött a rettenetesen szenvedős hétfői futással, aztán meló miatt utazás, álldogálás, piálás, aminek ellenére egészen jól ment a szerdai futás, az kicsit dobott az önbizalmamon.

  A verseny olyan szempontból volt szívás, hogy a 14:30-as rajt ellenére én már 7-kor elindultam Bécsből, hogy biztosan odaérjek (vonattla mentem). Na ilyen nem lesz többet, ez szerintem sokat kivett és kellett volna még az alvás. Frissítésnek készültem 3 géllel, egy csomag gumicukorral és egy clifbarral, ami összesen olyan 140g körüli ch, a többit kólából terveztem bevinni. Utólag lehet, hogy plusz egy gél elfért volna még. Minden esetre ami nálam volt, azt időben jól beosztottam, ittam folyamatosan, a pontokon pedig 1-2 pohár kólával kezdtem, és utána öblítettem le. Iso-t nem iszok, nekem nem tesz jót. Emellett vittem még valami hammeres sótabit, abból is benyomtam 2-t.

  Már a bemelegítő kocogás sem tetszett, aztán elrajtolt a verseny, és minden maga volt a pokol. Nehezen vettem a levegőt, lábak ólomból, és nem segített a dolgon, hogy rögtön egy jóóó hosszú emelkedővel kezdtünk. Az első mászós részen a Borjúfő előtt egy őz ugrott át a mezőnyön, szerencsére senki sem sérült meg. De a mászás után is kellett még egy kis idő, hogy rendbe jöjjek, olyan 7 km környékén kezdtem magamra találni, a Pap-rét utáni szakasz pedig nagyon jól ment. Innentől kezdve szerintem nem is előzött már meg senki, csak én mentem el az emberek mellett, figyelve rá, hogy a külső szemlélő számára minden előzés nagyon könnyűnek tűnjön

  Aztán jött a két nagy mászás, amire baromira nem voltam felkészülve. Kikészítette a combot, tüdőt, itt a bot óriási segítség volt, főleg a derekamnak. Igyekeztem azért folyamatosan haladni akármilyen kis lépésekkel is, ez sikerült. A Vörös-kőre a mászás tényleg brutális volt, és a lefele sem segített a pihenésben, hiszen annyira merdek volt. A Nyerges-hegytől jobban tartottam, meredekebbnek tűnt a szintrajzon és mégis a második nagy pukli, de ez valamivel jobban ment, és jobban meg tudtam indulni lefelé is, és nagyon jónak éreztem a futást.

  Aztán sajnos az utolsó frissítőponton megváltozott valami, még nagy lendülettel vágtam neki a maradék 6 km-nek, de igen szenvedősre sikerült. Nagyon durva fáradtság érkezett a lábaimba, sokat szúrt az oldalam, és ezt fejben nem tudtam jól kezelni és továbbmenni, rengeteget belesétáltam. Így nem lett meg a 4 óra alatti idő :) A Garmin stamina görbéje szerint 4% maradt, amit reálisnak érzek (és azt is jól mutatja, hogy az elején az érzetnek megfelelően meredekebben csökkent, mint akár a nagy mászásoknál), eléggé kifutottam magam, és míg márciusban simán el tudtam képzelni a verseny után az 54 km-es távot, addig most abszolút nem.

  A befutó sem az az örömteli volt, inkább a szenvedős fajta

  [ Szerkesztve ]

  "a jövötsajnos nemlehet tudni csakhamárotvagy deakormegmár azajelen"

Új hozzászólás Aktív témák