Hirdetés
- CES 2026: Kojima segítségével tesz minden korábbi notebookot elavulttá az ASUS
- Két generációval korábbi GeForce gyártása indulhat újra
- Máris limitálja egy európai disztribútor a GeForce-ok szállítását
- CES 2026: Több képernyőn jobb a játék az ASUS szerint
- CES 2026: jön az AMD CES előadása és az NVIDIA GeForce ON
- NVIDIA GeForce RTX 5080 / 5090 (GB203 / 202)
- NVIDIA GeForce RTX 5070 / 5070 Ti (GB205 / 203)
- CES 2026: Kojima segítségével tesz minden korábbi notebookot elavulttá az ASUS
- Máris limitálja egy európai disztribútor a GeForce-ok szállítását
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 9***(X) "Zen 5" (AM5)
- OLED TV topic
- Androidos tablet topic
- 5.1, 7.1 és gamer fejhallgatók
- Kompakt vízhűtés
- Mini PC
-
PROHARDVER!
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Hogy link is legyen róla: Sci-fi csütörtök
Amúgy Bem moziban állandó jelleggel vannak klasszikus vetítések, elég vegyes felhozatallal, érdemes lehet őket is bekötveni.
-
válasz
Kalandor
#174543
üzenetére
Nekem az osszes "unalmas" resz, nagyon melyen betalalt. Annyira, hogy az utolso bucsu resznel, a kis setan a taxi es haz kozott, nem hogy akkor, de konkretan most iras kozben is, szanaszejjel bogom magam. (
az a sok erzelem melyet csak igy besuritve mer/tud kiadni magabol a szereplo.. istenem...)
Ennyire egyszeruen es erzelmesen meselni az elettol, nem is tudom, talan a Before filmsorozat elso resze ota nem sikerult senkinek. Jo, ehhez hozzatartozik, hogy rengetek szalon tudok a sajat eletmbol is racsatlakozni erre a tortenetre..
-
válasz
proci985
#174540
üzenetére
nálam klasszikus korszaka az Alps, Kutyafog, A Homár, Szent szarvas (de mondom úgy, hogy még itt is kell pótolnom néhányat), a jelen kori pedig a Szegény párák, Kinds of Kindness (A kedvenc pedig az átvezető film
)
Ez utolsó három nekem azért jócskán elütött A Homár-tól pl, stílusban is, megvalósításban de mondanivalójában is. Az eszköztár ettől függetlenül azért nem ég és föld, úgyhogy lehet ez inkább csak amolyan ízlés, személyes megítélés kérdése csak. -
válasz
do3om
#174537
üzenetére
Az a "baj", hogy Lanthimos miatt számomra kötelező néznivaló. Mivel ismerem a rendező munkásságát, (és sejtem ez a jelenkori Langhimos stílus lesz továbbra is), fel vagyok rá készülve, és nagyjából tudom, hogy mire számíthatok és mire nem. Azért sem siettem vele túlságosan
-
válasz
proci985
#174535
üzenetére
Death of a Unicorn-t és Bugoniát én is felírtam pótlásnak
#174534 megj.: A Complete Unknown -ot lehagytam. Nem egy világmegváltó film, de hangulatban, rendezésben, hangkeverésben, ez nagyon jó élmény volt még idén
-
válasz
paatrick
#174527
üzenetére
Én (csak) 66 filmmel zártam, teljesen átlagos fogyasztás (számomra). Moziba mehettem volna többször is, az hiányzott.
Viszonylag kevés aktualitást néztem (mondjuk én a 2024-be készült de nálunk 25-ben bemutatott filmeket is ide vettem.. meg lehet pár darab régebbi még becsúszott az oscar miatt a 25-ös listámba), de azért láttam idénről jókat is:
One Battle After Another, The Wild Robot, Áradás, Sing Sing, Memoir of a Snail, 28 Years Later, Weapons, Sinners (+ Véletlenül írtam egy könyvet, ez 24 év végi, de csak limitált vetítéssel, rendesen 25-be került be a mozikba, ha jól tudom)Az "igazi" premiereknek neki se álltam, inkább néztem régebbi filmeket én is (22 új, 44 régi elosztásban)
-
Szerettem volna ezt az idei listámon látni, úgyhogy még gyorsan behúztam.
Sinners
BűnösökA film lényegében két részből áll: az első felében felkerülnek a szereplők a vászonra, a mai közönséghez és stílushoz méltóan kicsit nyersebb, profánabb formában. Egyfajta gengszter/heist film toborzó szekvenciája ez, még akkor is ha (látszólag) csak egy bár éjszakai dolgozóinak toborzása a cél.
Aztán jön a fordulat. Sajnos ezt már sokan elspoilerezték április óta nekem (igen, itt is), de még így is kellemes meglepetésként ért, hogy ez a téma, egy ilyen környezetben kerül elő, a fent már említett gengszteresebb (és néhol nyersebb) stílussal megtámogatva. Kész csemege az erre szomjazóknak (vagy azoknak akiket meglepetésként éri a történet).
Lényegében ez a második fele az alkotásnak, maga a konfliktus. A történet és helyszín miatt egészen egyértelmű, melyik rendező-író páros melyik kult klasszikusára hajaz a film, szerintem felfogható egyfajta modernizált omázsnak is talán? Igaz, ott az első fele jobban működött, izgalmasabb és érdekesebb volt. Cserébe, a konfliktus ott elment elégé "ponyva" B filmes irányban. Ez talán itt kicsit jobban van kezelve.
Külön tetszett a zene, mint főmotívum, még ha kicsit felszínesen is van kezelve. Már a tér-idő összekapcsolódás tekintetében is zseniális volt (talán a kedvenc részem), de később az a bizonyos éneklős-táncolós jelent is borzongatóan jóra sikeredett.
Végül is az egész film erről szólt. Teljesen nem odaillő elemekkel csinálni egy a stílusában is teljesen jól működő filmet. Hibái mellett is, egy kellemes meglepetés volt.
-
The Color Purple
Bíborszín40 éve jött ki, 11 Oscar-díjra jelölték, és sokan Steven Spielberg egyik legkomolyabb filmjének tarják. Már a kezdő képsorok is megadják azt a hangulatot, amit ehhez a filmhez elképzelsz: egy csodaszép bíborszín mezőn kezdünk, Quincy Jones bársonyos dallamain keresztül megismerve főszereplőinket.
Hogy aztán a következő 5 percben annyiszor fogjon el a hányinger, hogy kiégjen a szervezetem az undortól.
Jézusom.. mi ez a város? Értem én, hogy régen volt, meg a világ segglyukán éltek.. de baker, hogy itt mindenki... ? .. Elég gyorsan belecsapunk a mocsokba, és gyorsan eljutunk odáig, hogy a stáblista felét ki akarjuk nyírni.
Sose hittem volna, hogy egyszer ennyire fogok tudni undorodni Danny Gloverttől.
De az, hogy ebből aztán egyfajta vígjáték elemekkel tarkított tanmese szülessen, azt nem, köszönöm, egy ilyen felvezetéssel (és kitartással), nekem ez nem fekszik, túlságosan is abszurd.
Értem én, hogy az ilyen évtizedeket, már-már majdnem generációkat átívelő nyomorpornóba kell némi feloldozás, de annyiszor süllyedünk vissza a mocsár mélyére, hogy mikor végre kikecmergünk belőle, az inkább tűnik egy oda nem illő elképzelt tündérmesének, egy szirupos giccsparédénak, sem mint a történet részének.
Ez, ez a film engem nagyon nagyon kivetett és megtaposott, de annyira, hogy utána a kinyújtott segítő szándékozó kezet sem sikerült megtalálnom, hogy feltápászkodjak belőle. Elhiszem, hogy sok embernek ez élete filmje, engem csak felidegelt (és a szépnek szánt része talán még jobban is mint az előzménye).
-
John J. Rambo, Vietnámból hazatérve, megpróbált egy észak amerikai kisvároson átsétálni. Ezt a helyi seriff, nem nézte éppen jó szemmel. És a többi .. ja várj.. mégsem.
Szóval a film, bátran merítkezik a First Blood (Rambo) és (Jack) Reacher történeteiből, nagyjából ennek egyfajta keresztezése. A főszereplő éppen úton van letenni unokaöccséért a váltságdíjat, mikor is a rendőrök leszorítják az útról, igazoltatják, majd a készpénzét lefoglalva, eleresztik. Az, hogy mekkora hibát követtek el, arra elég gyorsan fény derül.
Az egyfajta bosszú történet, meglepően feszült és izgalmas, annak ellenére is, hogy tényleges összecsapás (akárcsak a First Blood esetében), viszonylag ritkán következik be, és akkor is rövid, ámbár heves akcióról beszélünk csak. A két érintett fél, megpróbálja a maga módján, higgadtan kezelni a feszült helyzetet, csak hát a baj, korán megtörténik, és ebből már nehéz visszafordulni.
Látszik, hogy volt a forgatás során szakértő tanácsadó, és bár így is magán hordják a szereplők a jól ismert plot-armort, jó volt látni, hogy akkor is mert kicsit fékezni, és kordában tartani magát a film, mikor már arra számítasz, hogy itt bizony minden robbanni fog.
Tetszett, a korlátjai között is tudott újszerű és visszafogott, mégis izgalmas maradni.
-
Egy kis darálás:
Einstein and the Bomb
Einstein és a bomba(általam) Kevésbé látott archiv felvételekkel, Einstein leírt vagy lejegyzett szavaival tűzdelt dokumentum film, élőszereplős jelenetekkel. Ez utóbbi TV filmes és nagyjából semmit sem tesz hozzá az egészhez, az előbbi viszont érdekes. Aki a bomba készítéséről szeretne többet megtudni, annak nem ajánlom, ez inkább Einstein hozzáállást mutatja be az akkori világpolitikához, és árnyékolja be jelen korunkat, ahol nem tanulva múltunk hibáiból, egyre erősödő szélsőségesség felé hajlik el újra a világ, miközben a tudományt már csak öntelt narcisztikus techmilliárdosok által képviselve ismeri az átlag polgár, miközben egyre csak terjed a tudomány és történelem tagadás. Nem csak kishazánkban.
Érdekes volt látni, hogy egy olyan korban, ahol a nácizmus megvalósulhatott, volt egy másik pólus, ahol ilyen széleskörű "rajongás" övezhette az akkori tudósokat. Ezt a pólust keresvén jelenkorunkban is, nem vagyok benne biztos, hogy túl bizakodva állok a ránk következő évek elé. Ennyi gondolkodást, legalább előhúzott belőlem a dokufilm, úgyhogy lebeszélni senkit nem akarok, de rábeszélni sem kifejezetten.The Golden Compass
Az arany iránytűEgy igazán érdekes katyvasz, amibe nem tudnék semmi igazán kiemelkedőt felemlegetni, de a sötétebb fenhangú mese jellege, változatossága, hogy mindig történik vagy bejön a képbe valami váratlan, add neki egy, "jó, akkor most ülök tovább és nézem" hangulatot.
Az a könyv elolvasása nélkül is azonnal kiütközik, hogy ez leírva valószínűleg jobban működhet, mert így azért voltak nagyon megalapozatlan, nagyon furcsán, kicsit kínosan sikerült jelenetek is, és piszok módon csapongott a történt vezetés. És az az igazság, hogy se a könyvhöz, se a folytatáshoz nem hozta meg a kedvemet. Mondjuk így utólag utánanézve, folytatása nem is született meg film formájában.
Nem mondom, hogy teljes időpocsékolás, mert tényleg nézette magát.. de így, folytatás nélkül, max egy fa díszítés közbeni délutáni mesefilmnek volt jó csak, egy egész estés filmként nézve, ráfeszülve, ez így már csak egy masszív csalódás lehetne.Hustle
Mindent egy lapraOké, erről csak jókat olvastam, de így is meglepett, hogy ez ennyire kellemesen működött. Félre nem érteni, ez nem egy nagyon jó film, bőven van hibája, de az a lélek, az a lelkesedés ami bele lett téve, főleg, ha kosárrajongóként vagy ahhoz egyszer közel álló emberként nézi az ember, akkor bőven meg tudja neki bocsájtani a kissé egyszerű, sokat látott és ismételt történetét, a hektikus (ámbár dinamikus), gondolom direkt kézi-"amatőr" kamerás fényképezést, és az alul- és néhol túl-játszott színészkedést.
Sport film, az ismeretlenből való felemelkedésnek küzdelmes útjáról, szerethető karakterekkel, egy a komolyabb Adam Sandler alakítással. Jó humor, van tétje de nem túl súlyos, lazább dráma, valami hasonlóra volt szükségem zárásnak. -
válasz
Kergeboci
#174433
üzenetére
És akkor élesen szembe állítva, hogy így is lehet filmet készíteni (amúgy mindkét film megtalálható Netflixen):
Aranyos kis rejtett gyöngyszem, mely végtelen kreativitással bánt választott témájával. Pedig ez sem egy világmegváltó történet, egy kislány szeretne híres íróvá válni, és szárnypróbálgatásai során, papírra veti az amúgy teljesen hétköznapi életének apró, ámde jelentős mozzanatait.
De amilyen eszközökkel ez tálalva van, az több mint szép. A megelevenedő szavak életre kelnek, a látvány világ színes, tágas, remek a fényképezés, a stílushoz passzoló vágás és a rengetek meta poén ("flashback" feliratú póló, a "magam alatt vagyok" jellegű vizuális humor, a 4. fal állandó jellegű ledöntése, stb). A kissé amatőr szintű de mégis lelkesen előadott jelentek és színészek közreműködésével, Bagossy és egyéb ritkábban felhasznált alter számok hangulatával, ez egy nagyon is élvezhető egészé állt össze.Ez az a film, amire azt szoktuk mondani, hogy szívvel készült és lelke van. Ajánlom mindenkinek.
-
Ballad of a Small Player
Egy szerencsejátékos vallomásaA Riviéra vadorzói kicsit lecsúsztak a realitás mocskos talajára, és félrészegen, pánikbetegségben járják végig Makaó neonfényes poklát. Egy tucatötlet érdektelen megvalósítása, a zseniális helyszín mellett is elképzelhetetlen alúlfényképezett és rémesen vágott filmanyaga mellett pedig a rendezőnek is sikerült legalább annyira félre nyúlnia, mint Tilda Swinsonnak, aki félamatőr szintjére hozott karakterével próbált.. valami éppenhogycsak előadnia.
Colin Farrel volt az egyedüli, aki elhitte, hogy ebből a filmből még lehet is valami, úgyhogy ő apait-anyait beleadott, őt kevésbé, a karakterének megírását jobban tudnám kritizálni.Ez nem volt jó.
-
hát még júliusban a 28 évvel később. Az mostanának számít?
azóta más zombisról én speciel nem tudok (volt itt csendes éj horror, meg 5 éjjel freddy pizzázó horror, valami démonvadászos story, a weapons, amibe zombiszerű transzban voltak emberek, max ezek között lehet még keresgélni közelítő találatot)
-
-
Némi röpke repülőúton felhalmozott, megnézett filmekről pótolnám az elmaradásaim:
The Fall Guy
A kaszkadőrKellemes humorú, mint szövegben, mint vizuálban. A bedrogozott ámokfutásra és útózönkéire, az utastársak is felfigyeltek, azon nem bírtam nem hangosan röhögni. Rövid, de ügyes (amúgy az egész film is), jó ki s meta-poénokkal.
És a sok CGI ellenére, jó volt nézni a stáblista során, hogy ha már kaszkadőr film, volt is benne kaszkadőr munka bőven.
Kellemes kikapcsolódás.Deadpool & Wolverine
Deadpool & RozsomákAz első két résznek nem voltam nagy rajongója (hmm.. úgy látom, annyira, hogy el is felejtettem róluk beszámolni?), úgyhogy nem nagyon siettem ezzel a filmmel. Ehhez képest, pozitívan csalódtam. Ez a multiverzumos hülyéskedés és a cameo áradat, jót tett neki.
Azt kicsit furcsálltam, hogy a repülős verzió cenzúrázta a fuck és retard szavakat, ellenben csak úgy repkedhettek benne a bél és belsőségek, de ők tudják..
Sok mindent nem tennék hozzá, aki leül a film elé, nagyjából pontosan tudja, mit fog kapni. Azt kaptam, csak kicsit jobban szórakoztam, mint amire számítottam.The Last Samurai
Az utolsó szamurájNem először láttam, de az emlékek már megkoptak. Meg hát, ez most kötelező film volt számomra.
Hatásos és epikus, igazi film klasszikus, pedig a millennium után készült (igaz, nem sokkal), mikor ez a fajta filmkészítés, már kihalásra ítéltetett. Nagyszabású rendezés, jó színészi játék, látványos koreográfia, csodálatos és valódi helyszínek (de még mennyire!), csodálatos fényképezés. Konkrétan megidéződik Kurosawa szelleme, igaz, sokkal nyugat-kombatibilisebb, hatásvadászabb formában.
Szívszorító történet, sokadszorra is hatásos és működik.Spider-Man: Far from Home
Pókember: IdegenbenVicces, jó humorú, aranyos. Aztán jön a "fordulat".
Onnan elég gyorsan átrobogunk gyerekesbe. Szerencsére a jó humor itt is kitartott, úgyhogy elröhögcséltem rajta. Az IMDB pontozását nem értem, de hát ez nyilvánvalóan nem nekem készült. Utazási időkitöltésre, figyelemlekötésre megfelelt.A Quiet Place: Day One
Hang nélkül: Első napJó, tényleg nem értem az IMDB pontozást (és kritikákat). Sokáig nem néztem meg a filmet, a lehúzó vélemények miatt (itt sem szerettétek), de nekem ez a film kifejezetten ütött. Egy tucat horrora számítottam, és az első perctől kezdve meglepődtem, hogy ez milyen szép film. Nem (csak) a fényképezésre értem, hanem egész jelenetek megkomponálására. A marionett színház, vagy a vége felé a jazz klub jelenetek, látvány világban, hangulatban is gyönyörű volt.
A film maga, lassú, melankolikus, nem kifejezetten akció film, bár akció jelenetekkel azért meg van támogatva. A hangokkal és a csenddel, fénnyel és árnyékokkal való játszadozás, bár kötelező elem egy ilyen tematikájú filmnél, szerintem jól is játszanak vele a készítők. Ahogy a kamera kezelés is, érdekes és egyedi. És a színészek, remekül igazodnak a stílushoz.
A történet, tényleg nem a film erőssége, de ezt a világvégén a túlélésről való teljes lemondás és az utolsó pizzára való ráfüggés, nálam betalált. Valahogy én is így képzelném el magam, igaz, én a kedvenc kocsmám felé venném utolsó utam.
Volt egy kicsit A Triffidek napja (könyv) hangulata.Klasszikus old-school scifi ponyva hangulat (Tigris! Tigris! vagy Bill, a Galaktika hőse), szórakoztató szatíra a médiára, politikára, jövőbeli terveinkre. Nem a legokosabb fajta, de kifejezetten impulzív. Ennek ellenére is, untam kicsikét (jó, a megnézés körülménye sem volt az igazi).
Mindenesetre Robert Pattinsonnak jól áll a buta és ronda szerep, ahogy Mark Trump Ruffalo is zseniális volt, mint mindig.A végére szükségem volt egy kis japán művész filmre.. hát megtaláltam. Szóval. Van egy eltűnőben lévő park, és az utolsó pad. Mi a pad "szemszöge" révén kapunk egy kis bepillantást, az arra járó emberek életébe, problémáiba.
Az első felvonás során ismerkedünk meg a film legszerethetőbb párosával, ismerkedünk meg a japán középkorú réteg életével, a túlórák és az elmagányosodás világával. Ahogy ők hívják magukat: a maradék (leftover) életével.
Az angol fordítás miatt, szerintem itt (és talán később is), jó pár szófordulatról lemaradhattam.
Őket egy fiatal pár váltja, és a film innen kezd átvedleni Kávé és cigaretta stílusba. Csajszinak nincs komoly baja a pasijával, csupán csak 101 db apróság, mint pl a sushi választása. Meg van egy fura fazon is a háttérben.
Aztán jön egy testvérpár hisztéria, az otthonlakó és a hajléktalan pad őrzőnek álló között. Sok sok hangos visítozással. Ami nem sokára, hiányozni fog!
Jönnek az átépítők, kapunk egy kis kritikát Tokió bájának elvesztéséről a folyamatos átépítések miatt, majd megmérettetik a pad, és a filmnéző türelme.
Sívitoznak baba nyelven a nem ufó nem emberek.
Itt már kísérleti film keretei között járunk, és átváltunk nagyon metába.
Aztán világít a szája a jetinek, a pad pedig az apja, aki ráadásul ufó.
Szerencsére a végén visszatérünk az első pároshoz, úgyhogy végül is kedvesen záródik ez a valami, amit határozottan megnéztem, csak nem tudom, hogy ez most nekem is jó volt-e vagy sem. -
Run Hide Fight
Ne add fel!Isabel May nevét már az 1883 című sorozat miatt felírtam az "utána kell nézni" listámra. Sajnos túl sok filmje, nem nagyon készült (és úgy nézem, ezen valami érthetetlen okból kifolyólag, a jövőben sem akar egy producer sem változtatni), úgyhogy végül is, csak ez az egy film került rá a watchlist-emre.
Elég sokat vártam vele (talán az említett, amúgy hihetetlenül erős sorozat okozta sokk miatt), de mivel nemsokára amúgy is tervezem folytatni a westernes "kalandozásomat" (1923, Yellowstone, Godless, Deadwood), eszembe jutott a leányzó, és így ez a film is.
Nos, a nagymértékű lehúzó kritika áradattal szembe menve, nem sikerült nagyot csalódnom. Az anyját nem rég elvesztett, katona múlttal rendelkező apja által nevelt, kicsit labilis leányzó (Isabel May) a főszereplő, kinek amúgy sem egyszerű magánéletét, nem igazán könnyíti meg az iskolába beköszönő, egyfajta bolondok napjára hasonlatos csínytevések és tréfák időszaka. Főleg, mikor az ártatlan viccek mellett, elkezdenek szép lassan fellángolni a dolgok.
A fanyalgást részben értem, egy abszolút B kategóriás rendező és író újabb műve (15 filmet (mindegyik 5-6 ponton IMDB-n) rendezett, és mindegyiket ő is írta). A forgatókönyv nem áll a legstabilabb lábon, az biztos. Az egészen érződik egyfajta, nem teljesen amatörizmus, de amolyan egyszerűbb iparos munka jelleg. Ez igaz a rendezésre, és bizonyos beállításokban, a kameramunkára is.
Ezt leszámítva, teljesen rendben van. Élvezhető akció film, egyfajta Die Hard szerű akció-túlélő stílusban, még ha nem is mondanám végig pörgősnek (a tempó elég sokszor meg van törve). Isabel May pedig remekül helytállt már ilyen fiatalon is, ebben a szerepben.
Azt nem tudom, hogy egy ilyen tragédia során, ez a bezárkózós kötelező eljárás, ez valódi, vagy csak a forgatókönyv kitalációja (ebben Amerikában sajnos járatosabbak), de az biztos, hogy durván meredek, ha tényleg így van (bár nem biztos, hogy az alternatíva, a kiürítés, sokkal jobb helyzetet teremtene).
Egyedül a legvégét tartom kegyetlenül amatőrnek, bár értem, hogy egy keretes szerkezetet akart a rendező. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy így lesz, lépjünk túl rajta. A többi viszont jól működött, szerintem egy egyszeri megnézést, mindenképpen megér az alkotás.
-
válasz
Bad Pritt
#174003
üzenetére
Predator 2: Igen, a szövegkönyv kidobható, a színészi játék példátlanul rémes. A káosz a képernyőn, egyszerre lenyűgöző és nevetséges. A rendőrőrs jelenet az elején, mint ha Az utolsó akcióhős rendőrőrs paródiáját akarná lemásolni, már csak a rajzfilm macska hiányzott belőle.
Gagyisága ellenére is, valahogy mégis megfogott és lekötött a 2 évvel ezelőtti újranézés alkalmával is. Olyan eszméletlen jelenetek vannak benne, olyan mérető tömegnyomor minden percben, hogy nehéz elképzelni a feltűnést elkerülni kényszerülő (nem mintha ebben amúgy túl ügyes lenne) vadászt ebben a környezetben. Viszont remekül bele illik.
A késő 80'as, korai 90'es évek füstös, poros, mocskos akciófilm hangulatával, nekem ez továbbra is egy guilty pleasure film élmény. A regény meg ezerszer jobb (még akkor is ha valószínűleg a forgatókönyvből készült az is).
-
Bár az első részt nagyon is szerettem (felnőtt fejjel láttam csak, de annak a filmnek lelke volt), sosem szándékoztam a folytatásokat megnézni. Hát, most mégis itt vagyok.
A film egy visszaemlékezéssel kezd, a Mr. T elleni harcról, egy rövid összefoglalójaként arról, hogy Rocky csúcsformában van, Apollo meg jóbarát. Aztán a következő percben már Rocky hatalmas kastélyában vagyunk, ahol egy robot szolgálja fel Paulienak a szülinapi tortát.
Nem, tényleg, jól írtam. Egy hatalmas, Lambogini-k tucatjával ellepet udvar közepén keringőzik Rocky és egy robot felszolgáló. Mert miért ne?
Hja, valahol már itt elvesztett a film. Talán, egyfajta foreshadowing akart lenni a készítők részéről Drago személyisége vagy az orosz technológia fölény irányába, gondolom én. Vagy csak túl sokat nézek ki az írókból, az is lehet.
De tény, a történetben az Oroszok játsszák a főgonosz szerepét, személyesítik meg a nyers, emberidegen technológiát, mely kitenyésztette az elpusztíthatatlan Ivan Drago-t.Kár, hogy majdnem hogy ők voltak az elején a szimpatikusabbak. Eljöttek, bemutatkoztak, lényegre törően beszéltek, cserébe megkapták Amerikától a nagyzolást és a felesleges kötözködést. Járt érte az a pofon.
És az a pofon! Meg kell hagyni, ez volt a film csúcspontja. Hangulatban, de rendezés ügyileg is. Az amcsi show műsorra érkező halálos orosz válaszcsapás, az gyors volt és kegyetlen. Kimondom, kifejezetten sokkoló.
Majd folytatódik a film, és visszatérünk a didaktikus rendezéshez. Lám, az orosz technológiai fölénynél és szteroidnál, az amerikai puszta akarat, bátorság, és a kék-piros szívben dobogó szeretet, mindennél hatalmasabb erő.
Ugyan van néhány érdekesebb rész, mely mintha Rocky, halálra készülő melankolikus jelenete akarna lenni, de végül ezzel nem lesz kezdve semmi. Rocky a pályára lép, aztán világbéke.Úgy, hogy gyerekként sem rajongtam a filmért, így felnőtt fejjel sem lett a kedvencem. Nem utáltam, elvoltam vele (akkor is, ha itt fentebb főleg csak szőrszál hasogattam). Védelmére megemlíteném, hogy a zenei betétek, a montázs jelenetek jók voltak, a karakterek, még ha elnagyolták is őket, nem tolták túl, és működtek.
Gondolom én, akkoriban még hatásos is lehetett.
-
válasz
proci985
#173882
üzenetére
idéznék magamtól:
"Tehát aki egy jó westernt akar látni félig megkapja, de sokkolni fogja a brutalitás, aki horrorra számít, meg majd halálra fogja unni magát, a végéig."Mondjuk a 3 pontot mindkét irányból indokolatlan lehúzásnak érzem, de hát ízlések és pofonok. Nálam a film működött, annyira nem, hogy túl sokszor újra nézzem, de egyszeri megtekintésnek, elégé hatásos volt.
-
King Arthur: Legend of the Sword
Arthur király: A kard legendájaA film, az első másodpercben leteszi az asztalra, hogy ő most hogyan is fog hozzá állni a történethez. Úgy, hogy hegyméretű elefántokkal pusztítja el Camelot várát, az embereket porrá hamvasztó mágus irányítása segítségével.
De mi tud ebbe bele tenni Guy Ritchie? Kérdezte mindenki, amíg meg nem tekintette a felvezető utáni montázst. Hektikus vágások során a szajhák által örökbefogadott utcagyerek, Artur, egy kigyúrt igazi londoni(umi) gengszterré nő fel, dinamikus modern pop-rock-trance-viking (?) zenére.
Megérkeztünk.
Az egésznek nagyon furcsa stílusa van, D&D keveredik Robin Hood-al, Game of Throne szereplőkkel tarkított királydráma modernebb gengszter/heist hangulattal. Végig pörög, egy percre nem áll le. A helyszínekben látványos CGI vegyül a valódi helyszínekkel, díszletekkel, akció film tempóban pörög még az is, ha valaki szót vált valakivel, egyedül ott bukik ki egy kicsit a lóláb, mikor ezekre valami komolyabbat is építeni szeretne. Annyira azért nem jó, hogy megtapadjon, de piszok jól csúszik.
A filmet átjárja a rendező és kedvenc vágójának stílusa. Én sem hiszem el, hogy ez ennyire jól illik ehhez a dark fantasy köntöshöz, de nagyon is működik. Bár a jump cut-okat egy kicsit túlzásba vitték, ezekkel a túltolt karakterekkel, eszement párbeszédekkel, valahogy egész jól működik.
Mondjuk a CGI mikor ember-ember/démon közti harc van, azért megbicsaklik, ott átmegyünk egy PS3 játékba, de így is látszódik, hogy volt az egész mögött koncepció és lelkesedés. Kicsit sajnálom, hogy anno nem adtam rá pénzt (volt ez moziban?), inkább néznék még ilyent, mint egy-két újabb marvel vagy disney futószalag produktumot. .
Szórakoztató volt.
-
#173853
Kergeboci
aktív tag
AD4MINATOR
#173852
válasz
AD4MINATOR
#173852
üzenetére
Haaat.. Nekem igy utolag nem hianyzott a 3. resz. A csavar jo volt benne, de kb semmire nem hagyott idot, es
a ket fel resz benne A 2. resz volt a legjobb szerintem. Ez a slasher omazs nagyon bejott, es Saide Sink is megmutatta, hogy neki tenyleg van szinhazi multja.
-
válasz
Cs1csó
#173798
üzenetére
hát.. nem szeretném a gáz jelenetekre kiélesíteni a hozzászólásomat, mert ez csak az egyik aspektusa volt, de ajánlom Schwarzi és lányának első közös jelenetét megnézni, Bennett záró jelenetét, vagy mikor a főszereplő elmagyarázza a légikisérő leányzónak, hogy elrabolták a lányát és neki meg kell őt menteni színészi beleélést
Soderes
Beszólásokból a kedvencem:
- What did you do with Sully?
- I let him go.
-
válasz
Kergeboci
#173721
üzenetére
Commando
KommandóHát igen, nem véletlen, hogy ez a film maradt meg jobban az emberek fejében. Még ha ez mai szemmel, talán kicsit érthetetlen is.
Mert hát valljuk be magunknak, ez a film, nem egy jó film. De azon felül, hogy kicsit más is volt akkoriban az elvárás, van, amit sok mai akciófilmmel szemben nyújtani tudott: ez pedig az önazonos, sajátos hangulata. Az pedig, kegyetlen mód szórakoztató.
1,5 órányi akció, nincs túlírva, ellenben túl van játszva. A tempója erre az időre tökéletes, remek ütemben váltják egymást a kínos jelenetek (főleg, de nem kizárólagosan, mikor Schwarzi színészkedni is megpróbál), a változatos helyszíneken játszódó, izgalmas akció szekvenciák, elborult egysorosok, fájdalmas párbeszédek, vérgőzös izzadt tesztoszteron dús összecsapások.
Ez a jól ütemezett változatosság biztosítja, hogy fárasztó helyett, inkább legyen élvezetes. Na meg emlékezetes. Helyszínekre, jelenetekre, konkrét párbeszédekre lehet évtizedek múlván is vissza emlékezni.
A színészek közül, ha nem az elpusztíthatatlan kőszikla jelenetekben szobrot álló Arnoldra tekintünk fel álmélkodó tekintetettel, talán csak a kölyök Alyssa Milánót tudnám kiemelni, de őt is inkább csak azért, hogy legyen egy átvezetésem arra, hogy 1 perc elejéig, Bill Paxton is beköszön a filmben (nem tudom, ez korábbi nézések során is feltűnt-e nekem?).
Rövidre zárva, ez az igazi 80as évek akciófilm esszencia, egy ikonikus Schwarzenegger (korai első) éra tökéletes összefoglalója, aki akarja tudni, milyen érzés volt kölyökként amcsi filmek vhs kazettáin felnőni, annak ezt tudnám bátran ajánlani. Némi sör azért nem árt, ha kéznél van.
-
Jagged Edge
Kicsorbult tőr40 éve, októberben, a Commando ezzel a filmmel küzdött az első helyért az amerikai mozikban. Az előbbit szerintem mindenki, míg ezt itt, nagyjából senki sem ismeri (legalábbis az átlag filmnézők körében). A 140p felbontású trailert nézve, nos igazából inkább hallgatva, nem is tűnt olyan nagy rejtélynek, hogy miért.
Aztán a trailer végén elhangzott pár név, és megnézve az imdb-t, itt igencsak kellemes stáblistával van dolgunk. Glenn Close, Jeff Bridges, Peter Coyote (, Lance Henrisken.. zárójelben, mert ő, mint kiderült, kemény 6 másodpercet szerepel). Rendezőként Richard Marquand (A Jedi visszatér), forgatókönyvíróként Eszterhás József/Joe Eszerhas (Elemi ösztön) szerepelt. Úgyhogy ez végül, kifejezetten kíváncsivá tett.
Nos, a name dropping ellenére sem véletlen, hogy így 40 évvel később, már nem beszélünk erről a filmről. Bűnügyi thrillerről, nagyobb részt tárgyalótermi drámáról van szó. Korrekt rendezés, korrekt színészi játék, korrekt kameramunka. Stabil film. Amin megbicsaklik, az egyrészt a vágás és utómunka, másrészt pedig a forgatókönyv (bocsi), mely nem rossz, de néhol fáradt, klisékre épített. Hitchcock-ra próbál kicsit hajazni, csak kissé esetlenül. Vannak benne fordulatok, nem is egy, de azért láttunk már jobbat is.
Ez végül az egész filmre, hangulatra, rányomta a bélyeget. Nem rossz, de láttunk már ilyent, és főleg jobbat. Megnézni meg lehet, viszont most sokkal inkább kíváncsibb lettem arra, így 40 évvel később, mit tud Schwarzi felmutatni emellett. Felkészül a Kommandó.
-
válasz
devil-k
#173684
üzenetére
Attól függ melyik mester?
Danny Boyle átadta ugyanis a lehetőséget, és "csak" Alex Garland maradt a fedélzeten.Állítólag lesz egy másik folytatás is, de a film utolsó 3 perce alapján, nem tudom én azt mennyire várom (bár ahogy láttam, a Csonttemplom nagy része is ezekre a TurboKid figurákra fog építeni).
-
válasz
Bad Pritt
#173652
üzenetére
Van benne fekete, raadasul no is, meg 1,5 perc elejeig egy transznemu, a 3 oras filmben. Tobb altalaban nem kell. Ennyi mar eleg hogy par idiota wokerol ugasson (es itt nem konkretan a whiskys youtuberre gondolvan (akinek a stilusat es neha meg a velemenyet is birom), de en is ismerek ilyen gondolkodasu elolenyt). Raadasul itt meg feher ferfiakat is bantanak, meg benvandorlas erzekenyito tema, ugyhogy ez mar nyilt tamadas az elnyomott kissebbsegunk ellen bla bla bla..
Kozben meg tenyleg az ev filmje eddig.
-
One Battle After Another
Egyik csata a másik utánSzóval ilyen az, mikor Paul Thomas Anderson akció filmet rendez. Nagyon beteg, imádom!
Talán, talán, az általában rá jellemző hangulat-filmes jelleg, most itt kicsit kevésbé határozottan húzható rá az alkotásra, de hogy itt is az időhúzós részek a film legkiválóbb és legszórakoztatóbb jelenetei, az már igen. Karakterei, a köztük zajló interakciók, frissek és váratlanak, egyediek. Ugyan nem kapunk egy Daniel Day-Lewis féle atomrobbanást, de az biztos, hogy Sean Paul karakterét sem fogjuk szerintem innentől soha elfelejteni. Sem azt, hogy ez a színész milyen jó volt ebben a szerepben.
Talán ez volt egy jó ideje a leggyorsabban elrohanó majd 3 órám. A film tempója, mikor "le is áll", akkor is pörög, mindig történik valami apróság, mindig elhangzik egy olyan párbeszéd, hogy a néző csak fogja a fejét, hogy már megint mi zajlik itt. Néhol konkrétan Tarantino flashem volt, csak némi furcsa és sajátos PTA fűszerrel megszórva.
A rendezés nem hogy kifogástalan, de egyszerűen lenyűgöző. Hajszálpontosan, aprólékosan megtervezett és felvett jelenetek, néha tömegeket megmozgató dinamikus felvételek, látványos fényképezés, remek színészi játék, fájdalmasan vicces párbeszédek, abszurd jelenetek, izgalmas, feszült és végtelenül szórakoztató hangulattal.
Az év egyik legjobb mozis élménye volt.
-
Butch Cassidy and the Sundance Kid
Butch Cassidy és a Sundance kölyökRégóta görgetem ezt a filmet magam előtt, de Robert Redfort távozása után már nem akartam tovább várni vele. Eddig sem kellett volna.
Szerintem vannak itt páran, akik pontosan ismerik a film ikonikus lezárását anélkül is, hogy látták volna a filmet. Én is közéjük tartozom. Azt viszont nem tudtam, hogy ez a véres, western téma, ez milyen remek humorral lesz tálalva. Konkrétan az utolsó mondat is a filmre jellemző szatirikus poénként csattan. Közben pedig, spoiler, nem happy end a vége.
A film végig ezen kettős hangulatát hordozza. Western a javából, az a fajta, ahol napokig tart a felvezetés, és másodpercek alatt zajlik le a halálos leszámolás. Közben viszont a stílushoz nem illő tempó váltások, kiugró zenei témák, montázsok, néhol konkrétan Chaplint idéző jelenetek szakítják meg. Aztán vissza az izzadság és lőporfüst világába.
Ami e kettősséget mégis egyben tartja (az amúgy zseniális operatőri munka és színes, látványos képi világ mellett), az a párbeszédek, és a két főszereplő. Robert Redford és Paul Newman közti a kémia. A nekik írt párbeszédek, 60 év alatt sem öregedtek egy percet sem. Főleg Newman esetében (akiről az első képkockából lerí akkor is, ha nem ismered, hogy ez a férfi egy legenda). Az ő karaktere a harsányabb, de Redfordnak sem kellett szomorkodnia. Az általa alapított Sundance filmfesztivál neve sem a semmiből jött.
Remek film, érdekes stílusban elmesélt western történet, legendás színészekkel, legendás alakítással. Nem utoljára ültem le elé, az is biztos.
-
Welcome to Marwen
Isten hozott MarwenbenMark Hogancamp, egy tehetséges illusztrátor, egy este részegen, egy vele kötekedő csapatnak elszólja magát, és bevallja, hogy szeret magassarkú női cipőket felpróbálni. Hibája majdnem végzetes, reggel a kocsma mögötti sikátorban találnak rá, szinte halálra verve.
Emlékeit, finom-mozgás képességeit elveszítve, a hosszú rehabilitáció után, PDST-vel, állandó fájdalmakkal küzdve, a világtól eltávolodva éli tovább életét, egy kisváros türelmes és befogadó közösségben. Életét, legyen az a tragikus múlt vagy csak az éppen zajló hétköznapok egyiket, egy elégé furcsa hobbi segítségével dolgozza fel. Háborús-fikciós fényképeket készít (mivel rajzolni már nem tud), gyerek bábuk segítségével.
És igen, a történet, valós eseményeket dolgoz fel, ezek a képek és Mark Hogancamp, tényleg létezik:
A fotókon visszatérő momentum, egy náci csapat, a támadóinak megszemélyesítői, egy zöld boszorkány, mely gyógyszerfüggősségét és a fájdalmat testesíti meg, a nők, a témájának helyszínéül szolgáló Marwen(col) városka hősies védői, a kisváros azon lakói, akikkel összebarátkozott.. no meg, sok lenge ruházat és sok-sok-sok női magassarkú cipő.
Kicsit fetisizálja a témáit:
A film, tematikájának megfelelően, elég furcsa alkotás, az élőszereplős jelenetek vegyülnek az animációs bábfilm stílusával. A rendező, Robert Zemeckis, a tőle megszokott magabiztossággal vezényli le a film egy jó nagy részét, a probléma csak ott van, hogy hiába aranyos, hiába megható, mikor komolyan akar szólni a témájáról, mikor megpróbálna egy kicsit a The Whale szintjére felérni, ott sajnos elbukik. Túlságosan erőlteti, túlságosan is olcsó eszközökkel próbálkozik.
Pedig a színészi játék jó (erre Steve Carell a biztosíték), a film hangulata remek, és az animációs részek ahogy reflektálnak a történtekre, ötletesek és szavak helyett is mesélnek. Nem lett rossz film, de nem meglepő, hogy a watchlistemen kívül (ötletem sincs hogy került fel rá), szerintem nem is hallottam a filmről. Ajánlani ajánlom, de csak visszafogott elvárásokkal.
-
Agnes of God
Ágnes, az Isten bárányaEgy mindentől és mindenkitől elszigetelt zárdában, Ágnes a fiatal és törékeny apáca, egy gyermeket hozz a világra. A vérveszteségben ájult nőre, ki a történtek után, semmire sem emlékszik, már csak az élettelen, megfojtott magzata mellett találnak rá. A vallási közösség stigmákra, szeplőtelen fogantatásra hivatkozva zárkóznak el a hivatalos nyomozás elől, és az állam végül, kénytelen egy pszichológust fogadni fel az ügyben, hogy felderítse, a nővér beszámítható és felelősségre vonható-e tetteiért.
A film elégé nehéz és vitatható témákat ütköztet, három remekül eljátszott karakteren keresztül. Az egész film, lényegében egy színházi darab, a hangsúly a három főszereplő viselkedésén, a köztük lezajló párbeszédeken van. Jane Fonda játssza a modernt oldalt képviselő, gyermekvállalásra fizikailag képtelen orvost, Meg Tilly a világtól fiatal gyermekkorában elszakított, annak bűneiből semmit sem értő, mélyen sérült apácát, és Anne Brancoft az egykori életét hátrahagyó, az apácát és a zárdát védelmező főnővért.
És bár igen, az előkerülő témák a karakter rajzokból bőven kitalálható, a három karakter, nem egy-egy éles sarokpontot képvisel. Bár nincs igazán mélyen kibontva, de az érdekeik, világnézetük ütköztetve vannak, kialakul közöttük egyfajta kapcsolat, hol barátibb, hol ellenségesebb, de végig azon az érzelmi hullámvasúton haladva, amit a néző is átél, a kibontakozó történet szálakat tekintve.
Nem mondom, hogy nem láttam, mélységeiben jobban kifejtett filmeket, de ez így önmagában, teljesen jól működött. A három színésznő teljesítménye pedig elvitathatatlan. Bár lehet, kicsit többet vártam, de így se bántam meg. És azért voltak erős, felkavaró pillanatai, úgyhogy ajánlani is csak óvatosan merem.
-
válasz
Yodamest
#173391
üzenetére
Igen, az nekem is beugrott, azt láttam is, a baj, hogy ez a titokban vér lefetyelős, a gyerek közben lassan elsorvad rész az, amit most már én is keresek, hogy honnan rémlik
ilyen a The Visit-be nem volt
de simán lehet hogy csak most jött egy dejavu és összemosok 2-3 másik dolgot egybe
-
-
Kellett egy kis kiszakadás az elmúlt időszak japán popkulturális termékekkel eltöltött óráitól, kicsit eltávolodni a (jó értelemben vett) túljátszott és színpadias környezettől, egy ízig vérig amerikai sláger filmmel, a kapitalizmusról szőtt piros fehér csíkos tökös történettel.
Jerry Maguire
Jerry Maguire - A nagy hátraarcAztán csak belecsöppentem egy kissé suta rendezésű, erőltetett és színpadias monológokkal, túlírt párbeszédekkel és sokszor felolvasó próba szintű nagyközelikkel tarkított giccsparádéba.
Mindegy...
Ugyan a fent említett stílusjegyek a film közepe felé mérséklődnek, már-már sokszor természetessé és hihetővé válik a film, csak hogy a végére újra belecsöppenjünk a mézes vödörbe.
Szerencsére a filmet a színészek megmentik, főleg, mivel a rendező hagyja őket teljesen magukévá tenni a szerepüket. Sokat számít, akkor is, ha kvázi mindenki a szokásosat hozza. De a kémia jó közöttük, Tom Cruise és Cuba Gooding Jr. láthatóan fürdőznek a szerepükben. Talán Renée Zellwegernek áll a legjobban ez a film, az ő kedves, kicsit naiv mégis talpra esett kisugárzása, sokkal befogadhatóbbá teszi, mint az elvárható lenne.
A filmnek is voltak aranyos pillanatai. Persze alaposan túlromantizált, főleg a vége (az már fájdalmasan kínos), de ettől függetlenül, kedvelhető. Még akkor is, ha a mondanivalója nagyjából annyi, hogy ha nem tanulsz meg szeretni, nem fogsz tudni eladni.
Jobbra emlékeztem, de végül is elszórakoztatott.
-
Weapons
FegyverekEz kifejezetten érdekesre sikerült.
Egy amerikai kisvárosba vagyunk, ahol az egyik nap, az iskola egyik osztályából, csak egy gyerek érkezik meg. No meg, elég gyorsan az FBI.
A többiek ugyanis 2:17kor felkeltek az ágyukból, kirohantak a házukból, majd eltűntek az éjszakában.A film, feszült, sőt, kifejezetten izgalmas felütéssel indít, a város, mely nem tud megbirkózni a történtekkel, az új helyettesítő tanár, aki a választ követelő szülők dühének célpontja lesz, a túlélő srác, és a körülötte sorakozó kérdőjelek.
A film első harmadánál ugyan előkerül (legalábbis sejthetővé válik) egy (amúgy jó régen nem használt) horror sablon, és a film is építkezik bőven, jól bevált elemekkel, mégis kifejezetten egyedire sikeredett. Ilyent, így, azért nem gyakran lát az ember. Én legalábbis.
A második harmadban elkezdjük követni a főszereplőn túl a város többi lakóját, és elkezdődik egyfajta parodisztikus, fekete komédia jelleg, mely az utolsó harmadra, teljesen fékevesztetten rohan a végső lezárás irányába. Meg kell mondjam, erre nem voltam felkészülve.
Erős kezdés, zavarba, sőt néha kínos feszengésbe forduló mégis izgalmas folytatás és teljes agyfasz lezárásnak. Féltem, izgultam, teli torokból nevettem. Remekül szórakoztam, akármennyire is próbálkozott a magyar szinkron tenni ez ellen.
-
-
Nem fogom azt hazudni, hogy ez a film, nem Duszka Petiék vágó versenye miatt került fel a watchlistemre. De így a megtekintése után, ez egyértelműen az én szegénységi bizonyítványom.
Ez egy remek film, mely megérdemli a figyelmet. Ebben szerencsére a HBO Max is egyetért, így aki ott előfizető, annak könnyű dolga lesz, ha pótolni szeretné az elmaradást.
A film egy kifejezetten érdekes pszichothriller, az 56-os forradalom időszakába csomagolt, vallás-hit-politikai témával foglalkozó két helyszínes kamaradarab. A két helyszín nem véletlen, a film egymástól két elhatárolt időben és térben játszódik, a jelenetek párhuzamosan vannak vágva, hogy az amúgy is kicsit túlírt forgatókönyvet még csavarosabbá, a nézőt pedig még összezavartabbá tegye. A hazai filmekre oly jellemző alul játszás és motyogás alig képviselteti magát, a két fiatal szereplőn (és egy énekesnőn) kívül, szerintem mindeni remekül játszik (és ők sem kifejezetten rosszak, csak kicsit gyengébbek). Ami viszont kifejezetten erős, az a film vizualitása.
A szűk, szinte mozgástér nélküli két helyszín (és az egy-két röpke kilépés eme falak közül) olyan ötletesen, annyira látványosan vannak fényképezve, hogy azt bármelyik amerikai mozifilm megirigyelhetné. Ezt még szépen kiegészíti, támogatja a zene és a vágás, egy elégé egyedi, kicsit zavarba ejtő hangulatot teremtve.
Nem mondom, hogy aki sok ilyent látott volna, az túlságosan meglepődne a történet kifejtésén (még ha a film próbálkozik is kicsit elbizonytalanítani a nézőt ebben), de még így is egy nagyszerű filmélmény volt.
[ Módosította: radi8tor ]
-
Pee-wee's Big Adventure
Pee Wee nagy kalandja85 augusztusának megjelenései közül, a legtöbb bevételt hozó film, mely bemutatta a Hollywoodnak Tim Burtont és a csodálatos Danny Elfmant.
E kreténségnek valamiért nagy divatja van odaát, és a világ top50 legjobb vígjátékai között, ez a film is nyilván van tartva. Hát, valamit nálam is elért.
Én két éve nem ittam egy korty alkoholt sem itthon (de csak itthon). Büszke vagyok magamra, hogy ennek a filmnek csak a 11. percében bontottam fel az első sörömet, melyet a hűtőben találtam. Az már nagyobb baj, hogy csak 3 vendég sör pihent ott.
Látom, hogy van aki kedveli, gyereklelkű felnőttről beszélnek, vicces és szórakoztató, érdekes figuráról. Engem már gyerekként is (bár viszonylag későn találkoztam vele) irritált. Kellemetlen, kínos és ijesztő. Inkább bunkó, mint aranyos.
Egy hasonló karakter rémlik régről, Ernest. Kíváncsi vagyok, hozzá most mit szólnék. Így tippre, lehet a nosztalgia őt kicsit mentené.És ha már mentés. Amit ezzel Burton rendezése, Elfman zseniális komponálása, és a díszletes csapat munkája leművelt, az egyszerűen lenyűgöző. Az első percektől kezdve elkönyveltem, hogy ezt a filmet én mennyire de mennyire gyűlölni fogom. Aztán elkezdődött a road movie rész, és ez a két őrült, a világ legidegesítőbb karakterből és legidiótább jelenetekből is képes volt egy élvezhető abszurditást kihozni. Vagy csak működött a három sör.
Konkrétan már már díszletekben, hangulatban, maszkmunkában megidézték a pár évvel későbbi Beetlejuice horror-parodisztikus jeleneteit. Odáig eljutottunk, hogy ezen többet nevettem, mint az Európai vakáción nem is olyan rég.
Úgyhogy le a kalappal a két zseni előtt. Bár én továbbra sem szeretnék soha többet Pee Wee karakterével találkozni, ez a baromság, sokkal kevésbé készített ki, mint ahogy arra felkészültem. Mondjuk arra hogy is tudtam volna felkészülni, hogy Télapó a Godzillával karöltve begaloppol a Twister Sister Burn in Hell klipforgatására?
Az első fél óra gyötrelem, a főszereplő karaktere kínzó, minden más viszont meglepően.. szórakoztató(?).. vagy legalábbis érdekes.
-
Akartam promozni, hogy adják Puskinban újra nagyvásznon a Berlin felett az eget, és aki még nem látta, szereti az elvont, művész filmeket, és főleg Wim Wenderst, annak kötelező program.. erre már az első 2 sort kivéve, elfogytak a jegyek. Bocs, hogy későn szóltam
-
-
National Lampoon's European Vacation
Európai vakációMennyire vicces, tv csatornák kedvenc kis vígjátéka volt ez anno Chevy Chase-el, a kétballábas amerikai faterral és családjával, ahogy bejárják Európa lengén öltözött kultúráját. Úgy rémlik, nagyon is szerettem.
Hát, ma talán, kétszer ha felnevettem rajta. Rém kínos, erőltetett, sótlan. Komolyan, azon kellene röhögnöm, hogy vasúti kocsiba papírt zörgetve, csámcsogva idegesítik egymást, vagy Rómában ruhát próbálnak fel?
Nagyon fáradt volt, rosszul öregedett. Vagy csak én öregedtem rosszul.
-
válasz
stellaz
#172585
üzenetére
Én a World sorozat első részével meg lettem nyugtatva, hogy ez a sorozat, nem nekem készült. Konkrétan reprezentálva voltam a filmben. Én voltam a gépteremben az a srác a dinó játékaival, aki ki lett röhögve, hogy még a régi világhoz ragaszkodik, miközben itt már nem dinók, hanem szörnyek vannak. Ott röhögtek rajta, és közben a moziban, a film rajtam is.
Azóta sem érzem a késztetést, hogy bármelyik részt megnézzem ezekből. Talán majd 10 év múlva lesz egy új remake (ne adj isten, valami új ötlet), ahol konszolidált produceri elvárások mellett, talán akart és szeretet, ne adj isten tisztelet is lesz a téma és rajongói irányába a készítőiknek. Vagy nem.
Ettől függetlenül, tudom hogy vannak új rajongói ennek az új világnak, hajrá, nem az ő ízlésükre támadom, a sajátomat siratom.
-
válasz
Kergeboci
#172219
üzenetére
megjöttem Samu
The Goonies
KincsvadászokKaland film gyerekeknek (és gyerek lelkű felnőtteknek), 40 évvel ezelőttről. És hogy ez mennyire jó volt, arra hirtelen csak keresem a szavakat.
A 2. percben átjön, és onnantól úgy is kezeltem, hogy ez lényegében egy élőszereplős rajzfilm. Még abból a korból, olyan stílussal, mikor ez még ért is valamit. A humora, hangulata, összetéveszthetetlenül 80-as évek. Spielberg "csak" íróként szerepel, nem rendezőként, de a kamera kezelést leszámítva, ez simán lehetett volna az ő filmje is. Richard Donner, remekül összerakta ezt a kis hülyeséget.
Hülyeséget, jó értelemben. Célközönségéből adódóan, kifejezetten gyerekes. Némileg hasonlít az Indiana Jones és a végzet templomában számomra oly idegesítő humoros történet szálra, annyi különbséggel, hogy itt meg sem próbál komoly lenni, oly könnyedén veszi ezt az egészet.
Szórakoztató kincskeresés, némileg Indiana Jones-os és kalózos barlang felfedezéssel, rengetek szereplővel, mely mindegyike egyéniség. Ráadásul mindez a gyermek Sean Astin és a nagyon fiatal Josh Brolin főszereplésével. De van itt még Ke Huy Quan és Corey Feldman is mellék szerepekben.
A film egyetlen másodpercre sem ül le, mindig történik valami. Iszonyat tömény inger bomba, a legjobb értelemben. Megfelelő cukormennyiség nélkül is, egy igazi energia bomba. Remek élmény volt.
-
válasz
Kergeboci
#172399
üzenetére
28 Weeks Later
28 héttel későbbAz első rész után 5 évvel érkezett a folytatást. Új rendező, új írók, új hozzáállás. Bár próbálják imitálni az első rész nyers, zsigeribb stílusát, és ez még az elején működik is. A hektikus kamera rángatások, az elő rész végéből átemelt ikonikus zene még erősíti is a nyitó jelenet dinamikáját.
A változó kameraszögek használatával is próbálkozik a film, de aztán a kamera kezeléssel együtt, elkezd mind önismétlővé és erőltetté válni. Itt-ott működik, némi sajátos stílust ki is tud alakítani, de összességében inkább éreztem mesterkéltnek, sem mint természetesnek. És ezt értem a történetre, karakterekre (amik inkább csak vázlatok) is.
A civil mészárlás jelenet talán a csúcspont, onnan már csak lejtmenet. A végén eljutunk a found footage stílusig is. Kár érte.
Nem rossz film, van egy sajátos kevert hangulata, de nem éri el az első rész egyediségét. Megnézni meg lehet, de kihagyni is nyugodtan ki lehet.
-
28 Days Later
28 nappal későbbEgy korszak és talán egy stílus meghatározó klasszikus, mely egy szanaszét hajtott VHS kazetta képi világával érkezett meg életünkben, 28 évvel ezelőtt. Hja várj, nem, csak 23 évvel ezelőtt.. hmm.. nem akartunk még akkor várni 5 évet?
Mindegy. Szóval 23 évvel ezelőtt, bemutatkozott Alex Garland, belépett a mindenki róla beszél klubba Cillian Murhpy, és immár sokadszorra is újrázott Danny Boyle. Egy filmmel, mely a képi világán túl is, erősen.. TV filmes hangulatú? Sőt, néha inkább művész filmes. Alacsony költségvetés és a 120 pixeles felbontás ellenére is, izgalmas és kísérletező kamera beállítások, képi világgal játszik. Konkrétan a film pontján egy festményen keresztül száguldozunk a fekete taxival. Ez eddig nekem fel sem tünt.
A zombik is, modern filmben talán először, vadak, gyorsak, nem is zombikról, zombi vírusról beszélnek, hanem düh kórról. Állatias, őrjöngő kreatúrái a kiforgatott emberi létnek.
Melyre a film oly szépen rá is játszik. A végére konkrétan eljutunk odáig, hogy járványtól függetlenül is, az emberek egymást gyilkolják, fegyverrel, puszta kézzel, őrjöngve, elállatiasodva. Nem a fertőzöttek. Ember, embert.
Amennyire nem tetszett oly régen első megtekintésre a film ezen fejezete, annyira jól tudott működni ma.Nagyon nagyon jó alap film, melyhez simán vissza lehet időnként térni.
-
válasz
Cs1csó
#172371
üzenetére
Imádom Robert Duvall-t, és talán ő fájt a legjobban, hogy alig kezdtek valamit a karakterével. De ezt megadom, ő legalább ott volt és játszott. Bár mikor Jon Favreu elszáll .. spoiler.. bocsi.. akkor az az egymást nyugtató "ülj le.. meghalt.. jól van" jelenetsornál konkrétan leállítottam hogy ne verjem a fejem a falba, annyira semmilyen volt. Nem a színész, a jelenet.
A báros rész még a jobbak között van, bár hogy ennyivel lerendezik a csapat közti "dinamikát", azt én azért továbbra is keveslem.
-
#172278
Kergeboci
aktív tag
AD4MINATOR
#172277
válasz
AD4MINATOR
#172277
üzenetére
Igazából csak arra utaltam akkor, hogy egy direkt szarral ("Hogyan tudnék élni nélküled"), elég könnyű csalódni, és hiba egy ilyen "film" miatt leírni előre az éves film termést
A Fekete pont, minden hibája ellenére is releváns, és elkészültjét már önmaga megindokolja. Remélem csak jobbak jönnek majd a következő időszakban. Bár most éppen egy se rémlik, amit várnék.. de igaz ami igaz, pl a Zanox is egy nem várt, mégis jól betalált kis mozi volt (és lásd az előtte kommentemet, én (is) negatívan álltam/állok a magyar filmekhez). Kíváncsian várom, mik jönnek majd az augusztus - szeptemberi művészfilmes időszakban.
-
#172183
Kergeboci
aktív tag
Rigormortiis
#172182
válasz
Rigormortiis
#172182
üzenetére
Az eredeti legnagyobb erénye és a legnagyobb hibája is, maga a rendező volt. Nem normális sem a fazon, sem az a film.
Amit írtál, az alapján meg sem próbállak rábeszélni az eredetire, úgyhogy csak az én véleményemet osztom meg: maga a színész vezetés, a jelenetek megrendezése, a fényképezés ezerszer jobb a 2018-as változatban. Cserébe sokkal laposabb az egész. Igaz, azért a film utolsó harmada és az előtte lezajló naturalista exploit jelenetek azért szépen megidézik az eredetit.
Az eredetit, melyben hiába értékelhetetlen a színészi játék, pocsék a kamerakezelés, a szövegkönyv, de a hangulata, az az elképzelhetetlen és elviselhetetlen de rettenetesen bele illő gothikus death metál hangzörej dzsessz és fene sem tudja mi keverék film"zene", a jelenetek színpadi megkomponálása és az abszolút szürreális őrület mely a képernyőn zajlik (és nem utolsó sorban a 2018-as első fél órájában lelőtt de itt végig kitartott misztikum), teljesen megértette velem, miért is lett az 1977es film, a műfaja klasszikusa.
Úgy élveztem hogy közben szenvedtem
(de szerintem ez is volt kicsit a rendező szándéka) -
-
válasz
liszi70
#171826
üzenetére
Igen, elsősorban Mariettára értettem (és a statisztákra, akik szintén nyilvánvalóan nem a színész szakmából jöttek). Talán, első felindulás alapján Boguslaw Linda-ra egy picit, de ő inkább csak karakter szinten volt ellehetetlenítve.
Viszont a teljes beleélés, mindkettőjükre is vonatkozik. Tény, ez a film Mari nélkül nem létezne.
Ha akkor vagyok 16-19 mikor ez kijön (és az akkori élethelyzetemet, stílusomat ismerve), biztos vagyok benne, hogy nálam is kultfilmként maradt volna meg. Így most 41 évvel később, """"csak""""" egy egyedi korlenyomat.
-
válasz
Kergeboci
#171802
üzenetére
Itt van, pedig senki se hívta..
Művész film, 1984-ből, melyet megöl az utószinkron és a hangkeverés, a színészek néhol elképesztő amatörizmusa (tisztelet a kivételnek), a szövegkönyv értelmetlensége és a karakterek ellenszenves jelleme.
És megmenti a fényképezés, a kamera kezelés szinte oda nem illő merészsége, a színészek néha meglepő azonosulása, és magának a főszereplő művésznőnek kicsit esetlen, szégyenlős mégis szexuális túlfűtött, hipnotikus, vonzó és mégis oly taszító, alteres jelenléte (illetve még Hobo, no meg a reveláció a leányzó valódi hajszínére
)A zene, hát, az olyan mint a történet. Valaki határozottan foglalkozott vele, a végeredmény pedig, hát, egyedi (, határozottan nem megismételhető).
Ez így mind, teljes egészében visszaadja azon klasszikus korszak/néplélek/adott élethelyzet panel falai közt szülte önpusztítás melankolikus hangulatát. Érdekes egy utazás volt, és határozottan nem javallott mindenkinek, főleg nem a korszak utánjából érkezőknek (élni itt is lehet a kivétellel).
-
Ladyhawke
SólyomasszonyA film, melyet nagyon nagyon aprón, nagyon nagyon nem arra való TV-n néztem meg. De így is belém égett Rutger Hauer sötét figurája és Michelle Pfeiffer étéri szépsége.
Ha már a film címét sikeresen kevertem és összemostam az Eszkimó asszony fázik-kal. Legalább most lett és lesz lehetőségem mindkettőt (újrázni) pótolni.Szóval a Sólyomasszony, egy dark fantasy, mely a "képzeletbeli" toszkán vidékén, naplemente sárga kövekkel épített várak és zöldellő hegyek mesés táján játszódik, két elátkozott szerelmes történet elmesélve. Amíg a lovag, minden este átváltozván, farkas alakját ölti, addig élete szerelme nappal sólyom, és csak este változik vissza azzá aki mindig is volt. A hajnal által elválasztva, sosem találkozva egymással, örökké.
Ebbe a történetbe csöppen bele Egér, a kicsit egyszerű, jámbor zsebtolvaj, ki megszabadulván a megszökhetetlen börtönből, a jelentéktelen senkiből a birodalom legkeresettebb emberévé válik. Menekülés közbe pedig belebotlik az érdekes csapatban, az éjfeketét öltött Navarre kapitányban és sólymában, hogy aztán a történet és a menekülés, új irányokat vegyen. Egy bosszúszomjasabb irányt.
A film, remek hangulattal bír. A sötét tónusát azért jócskán fellazítja a mese szerű szerkezet/történet vezetés, és a visszafogott humor, meg úgy nagy egészében Egér karaktere. Egér, akit Matthew Broderick játszik, valami elképesztően jól. Ez a kis egyszerű karakter annyi réteggel, annyi érzéssel van megjelenítve, hogy a kicsit parodisztikus jelleme ellenére is simán a néző kedvencévé válik.
A történet, mint mondottam meseszerű, az ahhoz passzoló jókora történetbeli lyukakkal és következetlenségekkel. A zene, bár a vége felé megszokható, de addig egyszerűen borzalmas. Inkább illene egy scifi akcióhoz vagy néha a Szupercsapat sorozat valamelyik epizódjához.
A többi, teljesen rendben van. A táj magát adja, végig valódi helyszínek között járunk. A képi világ remek, bár a vizuális effektekre azért már kicsit megmosolyogva nézz az ember.
Nincs túltolva, nincs agyon magyarázva, egy kedves és kellemes kis szórakozás, melyet kicsit sajnálok, hogy nem egy érettebb de még fiatal fejjel néztem meg. De legalább most, a film megjelenése után 40 évvel (és az általam megtekintése után ~30 évvel) később pótoltam.
-
Interstellar
Csillagok közöttMegpróbáltam objektíven újra nézni (vagy 10edjére), és bizonyos tekintetben sikerült. A lezárást, sokkal bátrabbra, sokkal elvetemültebbre csináltam volna, nem vagyok vele elégedett (főleg így a Három test könyvek és fanfiction előzmény regény után, még magasabban vannak az elvárásaim, ha többed dimenziókról és azok manipulálásáról van szó).
A kamera kezelés, néha egyszerűen vérlázítóan rossz (fókusz vesztés, felesleges kameramozgással való flexelés, nem is értem, itt mi történt). A szerelem, a mindent mozgató őserő, meg egyszerűen egy Disney mesébe való. Pfuuj, senki nem lehet ennyire nyálas.
Khmm..
Szóval egy baj van. Hogy én is szerelembe estem ezzel a filmmel. A történet túlságosan romantikus, túlságosan is erőltetett és hatásvadász, de az az igazság, hogy bizony hat is. A film felét végig bőgöm (társaságban csak szolidan szipogva). A látvány világ, a kamerakezelés ellenére is, lenyűgöző. A 3 dimenzióba csomagolt 5. dimenzió is már egy jó kiinduló alap (lehetett volna akkor is egy kicsit tovább bontogatni), de a jégbolygó, a fekete lyuk, a féreg járat, igazi csemege.
A zene, funkcionalitásában (is) zseniális. A mai napig újra-újra hallgatom, pedig első sorban, csak atmoszferikus. Másod sorban meg a narratíva része (jó, főleg ez a vizes bolygóra igaz, ahol 1,25 másodpercenként emlékeztet arra minket a zene, hogy eltelt a Földön egy nap), de szerintem bőven hozzá add a többi jelenethez is.
A színészi játék, az érzelmes és sokszor monumentális jelenetek pedig még akkor sem eresztenek, ha hosszú percekig csak egy jelenetet nézünk, vagy csak úgy mellékesen árul el néha súlyos részleteket (amit persze utána jól a szánkba rágja, de hát amerikai film, ezt már megszoktam).
Úgyhogy ja, megpróbáltam objektív lenni, de csak a szubjektivitásomra tudok hagyatkozni: ez még mindig egy kurva jó film. Nekem.
-
Django Unchained
Django elszabadulMindenki tudja, kb mindenki látta, én is nem egyszer. De valahogy nálam, továbbra sem ez lesz az, ami Tarantino nevéről beugrik, pedig a film, igazán tetszett. Sajátos stílus gyakorlat, egyfajta modern western, a klasszikus elemek imádatával és kifigurázásával. Tarantino minden mellék karakterrel mesél, érződik egy epikus lore minden fűszáll mögött. Vicces, szórakoztató, végletekig túltolt igazi vérben fröcsögő agymenés.
The Highwaymen
ÚtonállókBonnie és Clyde története, a másik oldalról bemutatva. Miután 2 év alatt sem sikerült a hírhedt párost elfogni, az állam (valójában az FBI) felkérte a nyugdíjaztatott két egykori texas rangert, Hammert és Gaultot, hogy vadássza le őket.
A premissza érdekes, két elvetemült gyilkos után, két öreg profi fejvadászt küldeni, akik önmaguk is épp csak hogy a szürke zónában, épphogy csak a törvény és a bűn vékonyka határvonalán egyensúlyozva dolgoznak, pontosan tudván, hogy itt egyetlen egy lehetséges kimenet valósulhat meg: szitává lőni a másikat, kérdés és gondolkodás nélkül.
Ehhez társul Kevin Costner és Woody Harrelson ígéretes jelenléte, csak azért, hogy aztán hideg zuhanyként emlékeztessen minket a Netflix logó arra, hogy nyugodtan lejjebb adhatjuk az elvárásunkat.
A film nem rossz, de jónak sem mondanám. A két színész remek, de a karakterük és a köréjük írt karakter építő jelenetek, .. hát.. nincsenek megírva. A történetet ismerjük, a folyton egy lépéssel lemaradó üldözés leköti a nézőt, még úgy is, hogy a film maga, nagyon lassú.
Egy megnézést mindenképpen megér, tényleg a két gyilkost üldöző gyilkosok témakör, ad némi újdonságot a történetnek, és jól áll neki, hogy nem hogy nem isteníti a két bűnőzőt, de mert kritikával élni a kultusz ellen.
Arra viszont, hogy én ezt a filmet megnéztem, pár hónap múlva már biztos nem fogok emlékezni. -
E.T. the Extra-Terrestrial
E.T. A földönkívüliGyermek korom egy meghatározó filmje. Kellett hogy legyen. Mert hogy az alapokon túl (E.T. telefon haza, meg a bicikli ég és föld között), azért olyan túl sok mindenre nem emlékszem. Gondoltam naivan.
Aztán jött a Corvin Mozi, Sci-fi csütörtök. És imádom, hogy a középső sorok zavaró jelenléte ellenére is, ilyeneket tudok moziban újrázni (nem is olyan rég például a Harmadik típusú találkozások-at, mely több szinten is áthallásos a jelenleg tárgyalt művel). Megérte.
Steven Spielberg rendezése eltéveszthetetlen. Nincs egy jelenet, mely ne lenne érdekes perspektívából, vagy legalább érdekes kameramozgással fűszerezve. A zene, a zene az valami hihetetlen. John Williams egyszerűen egy másvilágból érkezett zseni. Olyan elánnal dübörög, annyira a film részét képzi, hogy kedvem lett volna a karakterrel együtt bringára pattanva repkedni a teremben.
A dallamok kicsit Star Warsos áthallása pedig csak külön fűszer az amúgy több SW-re utalásos jelenettel együtt.
Az arctalan öltönyösök, E.T. menekülős jelenete, alapból add a filmnek egy jó adagnyi feszültséget. Mellette mégis annyira aranyos, családbarát kis kaland film, hogy közben nem is ugrott be, hogy én ezen valamiért anno dramatizálva lettem erősen.
Aztán jött a haldoklós szekvencia és visszajött minden emlék. Hát bakker, a rendező nem finomkodott. Az érzésre a film jó negyedét kitöltő lélektani terror, mely végén konkrétan együtt zárjuk le a főszereplő semmibe révedő halott szemeit, az még most is bekussoltatta a teli torokból üvöltve röhögő "Halljátok? Én is itt vagyok! Jaj de vicces! Itt vagyok, halljátok hogy itt vagyok és milyen jól szórakozom?!!" nézőket is.
Konkrétan, még úgy is, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége, még engem is sokkolt az a nyers kegyetlenség, ahogy ez a rész tálalva van. Gyerekeknek! Pedig aztán utána tényleg minden jóra fordul. De mégsem! Illetve de, , csak hát ezt is egy végtelenül megható, könnyes búcsú jelenet zárja. Mármint ténylegesen az utolsó képkockát is.
Hát ja. Már tudom miért is volt ez olyan hatásos akkoriban. Hatásos, mesterien összerakott, a mai napig egy igazi filmvarázs, és valószínűleg még nagyon sokáig az is marad.
-
1983-ban, George Lucas, filmforgatás közben összebarátkozott egy fiatal, alacsony növésű kölyökkel, és írt neki egy mesét.
Ron Howard pedig 5 évre rá, készített belőle egy filmet. Egy egészen családbarát kis mozit, könnyed humorral, szerethető karakterekkel és meseszerű történettel (L.Mole).És bár a mese, inkább gyerek mese, nem éppen egy túlbonyolított történettel, a vértelen jeleneteket azért jócskán megdobja a a csontvázakkal tarkított díszletek, a töménytelen mennyiségű statiszta, praktikus effektek, kaszkadőr és színészi munka, a valódi és sokszínű helyszínek, illetve az ezek és a rendezés által biztosított hangulat.
Jó, azért a koboldoknál és a beszélő mongúz-holló-kecske varázslónál lehet hogy agyban egy kicsit kikapcsoltam, de hát mint mondottam, ez végső soron, egy mese. Mese, remekül megfilmesítve, szerethetően előadva, meglepően élvezhetővé varázsolva.
Szíve van, és könnyen megszeretteti magát, úgyhogy aki eddig kihagyta (én is elsősorban csak Val Kilmer emlékére vettem elő), nyugodtan pótolhatja ezt a hiányosságot. Disney-n mindenesetre fent van.
-
válasz
Yodamest
#171310
üzenetére
miért, ha elmondom, hogy számomra a könyv olvasás élményét, a világ hangulatát visszaadta (és nem, nem a betű szerinti lapokat, hanem az élményt) - a képi világ, a jelenetek konkrét festményszerű megjelenítése, a zene és világteremtés összessége -
de ha megjelölöm a jelenetet, amiben Paul felszólal a tanács és nép előtt, mikor Stilgar kihívja, mert a legerősebbnek kell vezetnie a népet, annál konkrétan szorítottam a karfát,
vagy azt, mikor belépünk Giedi Prime egyedi szín csökkentett világába, áll leejtő élményt okozott,
ahogy az első féreglovaglás is belenyomott a moziszék mélyére,
az változtat bármin is?Neked továbbra is szar élmény volt, nekem továbbra is hatalmas élmény volt.
-
-
Nem tudom, vegig olvasva (marmint nezve) a konyvet, az Elektronikus Allam cim (mar a konyv is erre volt forditva) , meg passzolt is hozza. Lassu, melankolikus utazas Amerika kisvarosain, videkein at, hatalmas kabeldzsungelek tarkitotta tajakon, vr szemuveg alatt elsorvadt emberi roncsok, hatalmas lepusztult munka robotok es oriasi hadi monstrumok kozott.
(kar, hogy a trailer alapjan a film pont nem ilyennek igerkezik)
-
válasz
arcitec
#171161
üzenetére
Nekem annyiba jelent, hogy ha nem jutok el Cinefesztre vagy kihagyok pár dolgot a Művészbe, azért az Oscar "kisebb" díjazottai között, mindig találok olyant, amit vétek lett volna kihagyni.
Ilyen volt idén a Sing Sing, nekem a Flow, és a Memoir of a Snail is.
Ezeket biztos kihagytam volna különben (de lehet a shortok, a szeptember 5 és a the real pain is erre a sorsra jutott volna, bár az utóbbi kettőre már korábban is felfigyeltem.. az más kérdés hogy a ~180 darabos wishlistemre felkerülvén, mikor kerülnének sorra
) -
válasz
proci985
#171154
üzenetére
, sikerült így a betegség+munka miatti lemaradásból egy gyors tempóváltással felzárkóznom.
A fő jelöltek közül csak 3mat nem sikerült megnézni, abból is igazából csak az Ainda Estou Aqui -t sajnálom (I'm still here).Amit akartam, abból már csak az Apprentice maradt ki (meg az amúgy nem is jelölt Challenger) , illetve az egyik kedvenc kategóriám a dokumentum filmek, de ezeket akkor majd utólag pótlom.
-
és akkor egy időre most végeztem
Dane-ye anjir-e ma'abed
A szent füge magjaFrancba. Sajnálom, hogy pont egy ilyen témáról fogok rosszat mondani. Előre leszögezem, egyéni vélemény és rossz ízlés, nem a mondanivalót, csak a tálalást kritizálnám.
Ez egy 3 órás alkotás, egy olyan kérdéskörről, melyet, főleg napjainkban, kifejezetten fontosnak érzek kifejteni. Kritika az elnyomás ellen, a kiépülő autokrata hatalom gyakorlással szemben, mesél az önkényuralom eszközeiről, a megfélemlítésről, ellehetetlenítésről, és az egész rendszert kiszolgáló állami intézmények dolgozóinak a meghasonulásáról.
Nem egyszerű téma, és nem egyszerű beszélni sem róla. Ezt a készítők is megtapasztalhatták. Állami támogatás nélkül, jószerivel titokban forgatták le, és bizony a fogadtatás sem maradt el. A résztvevőket, mindenkit aki a készítésbe részt vett, számon lett kérve. Akire csak tudták, bár nem mindenkire direktben a film miatt, de ráhúzták a hazaáruló jelzőt.
A szokásos, ismerjük, attól függően, hogy a propaganda melyik pöcegödre felől fúj a szél, vagy a guruló dollárok vagy a guruló hrivnyák által finanszírozott, Soros bérenc szerepével bélyegzik.. hé.. várj. Nem, ez nem az az ország. Bocsánat, keverem, hirtelen egy egy másik állam jutott eszembe. Túlságosan is sok volt az áthallás a filmen látott, hatalmi rezsim által leuralta közmédia jeleneteivel.
Szóval, javítom magam, ez itt egy sokkal veszélyesebb helyen történt meg, Iránban. Ahol dúl a béke és a szeretet. Ha mást mondasz, akkor pedig, ha szerencséd van, csak egy polgári megszégyenítésben és röpke 5-8-10 évnyi börtönben lehet részed. Ha szerencséd van.
Úgyhogy a készítők közül aki tudott, az elmenekült, aki maradt, az meg kihallgatáson mondhatta fel, hogy mennyire megtévesztették őt a külföldi hazug eszmék és mekkora hibát követett el.
Igen, a film témája súlyos, a körülményei még inkább. A látott felvételek gyomorforgatóak, de maga a film, sajnálom, de 2 órával hosszabb a kelleténél. Nagyon elnyújtott, nagyon darabos, félstílus kavalkád, mely számomra nagyon nagyon nem akart összeállni.
Szerencsére ezzel kisebbségben vagyok, a kritikákat olvasva és a nézők reakcióját átélve (kivéve a szokásos nem normálist aki azon vihog, jó hangosan, hogy mindenki tisztán hallja körülötte, hogy ő mennyire jól szórakozik azon, hogy bedugnak egy kábelt egy erősítőbe, vagy hogy valaki az életéért fut), nagyjából mindenki más szerette.
Tehát a téma adott, a film elég széles spektrumon játszik, sok mindennel kísérletezik, úgyhogy mindenkinek szíve joga, tegyen vele egy próbát, ne rám hallgasson.The Wild Robot
A vad robotA végére hagytam egy könnyedebb darabot. Hja, nem sírtam rajta, nem én nem.
Rettentően szép mese, kívül és belül. Gyönyörű látvány, színpompás jelenetek, gazdag aprólékos részletek. Lelke van, humora van, és mersze is. Nem hátrál meg a halál témájától, az élet körforgása majdnem hogy a történet központja.
Lenne, mert a végén azért elmegy disney irányokba, és mindent megold a szeretet és mindenki aki addig ette a másikat, most örök barát, de nem számít. Megható és szerintem amekkora sikere lett egy meghatározó mese, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Kicsit helyre tette a lelkem.
-
Sok lesz belőlem, de mindegy, ez van
Conclave
KonklávéAprólékosan megtervezett felvételek, kosztümök és díszletek, lenyűgöző és kifejezetten izgalmas kompozíciók. Nézni, látni ezt a filmet igazi gyönyör.
A történet, a vége hülyeséget leszámítva teljesen klisés és igazi meglepetéssel is csak abban a bizonyos végső párbeszédbe történik meg, de ezek mellett is megmarad izgalmasnak, szövevényesnek és igazából még érdekfeszítőnek is. Konkrétan egy krimi és egy politikai thriller keveréke, a pápa választás hivalkodó köpönyegébe csomagolva.
A színészi játék legalább annyira mesteri mind a képi világ. Nem hozott akkora katarzist mint vártam, de film élménynek tényleg élmény volt.
Kíváncsi voltam erre a felhajtásra. Nos, ez pontosan az a kényelmetlen, direkt feszengős, kínos jelenetek közt őrlődő alkotás, amire számítottam. Mégis sikerült meglepnie.
Pörögnek a white trash jelenetek, megy a pénzszórás, az unga bunga, közte meg a kanapén heverészős, konzolon játszó, beszélgetni véletlenül se beszélgessünk szituációk. Aztán "szerelem" és házasság. A sztriptíz táncos és az orosz maffiafönök Amerikában dőzsölő elkényeztetett fiacskája között.
Na, és a film itt indul be. Kár, hogy ehhez kellett 45 egész percnyi felvezetés. Az érdektelen popmaszlag szál átfordul izgalmassá, egy hisztérikus vígjáték drámába. Az orosz "megoldó" emberes szál, veszett mód élvezetes. Ez a pár hülye hihetetlen ámokfutást lerendez anélkül, hogy bármiféle fegyver előkerülne közben. Tetszett a klissék megkerülése.
Persze, értettem én, hogy miért kellett az első felét ilyenre csinálni. Szép párhuzamot épít fel a felszínesség és mélyebb érzelmek közé, megalapozza a konfliktust követő agyfaszt, és már egy teljesen egyszerű kis szóváltás az Igor verőember és a főszereplő között is már fényévekkel magasztosabbnak tűnik, mint bármely korábbi jelenetben elhangzott párbeszéd az ifjú szerelmes pár között.
Jó volt, a színészi játék kifejezetten erős volt itt is. De ez most személyes, amennyire nem bírok végig nézni egy Mónika vagy Balázs showt, úgy a film eleji (de igazából a végéig kitartó) trash életérzést is nehezen tudtam átérezni. Fargo-i magasságokba nem sikerült jutnia.
A végére kifejezetten jól szórakoztam, de az a nagy hype a film körül, nálam nem biztos hogy megfelelő táptalajra talált.
-
Akkor kezdjük a jóval:
Straume (ismeretes angolul úgy hogy Flow)
ÁradásAmbiciózus ötlet, remek megvalósítás.
Egy egész estés animáció, egy ingyenes 3D-s szoftverrel, emberi szereplők és párbeszéd nélkül. Mindezt úgy, hogy minden egyes állat (ami amúgy nem rajzfilmes, (túl) humanizált, hanem ténylegesen (jó, talán kicsit túlságosan is ügyes eszköz használattal és ok-okozati viszony felismeréssel), élő lélegző valódi élőlényeknek hatnak, miközben messzemenőleg több személyiséggel és karakterrel rendelkeztek, mint az elmúlt két napban látott filmelőzetesek nagy részében fellelhető emberi lények.
Az animáció stílusa konkrétan 3 másodpercig volt zavaró, utána már csak a képi világgal tovább sodródva nagyszerű látványt kaptam. Az érzelmi töltet maximumon, a történet pedig egy meglepő misztikummal átszőtt road movie. Ezekből konkrétan semmire sem számítottam, vagy legalábbis nem pont így.
A rajzfilm gyerekkel nézhető, de a hangulat feszült, a lezárás pedig keser-édes és zavarba ejtő. Külön ismételt köszönet a Corvin moziba dolgozó hölgynek, aki a végén szólt, hogy nyugodtan üljünk vissza, van még egy 5 másodperces stáblista utáni jelenet, amit javaslok mindenkinek megvárni, mert ha nem is add a történethez hozzá semmit, de az érzelmekre rászór egy kis adagnyi plusz édesebb ízt, hogy kicsit nyugodtabb lélekkel álljál fel a film elől.
Ez egy hatalmas élmény volt.
És, hát.. volt egy másik .. hmm.. érdekes élmény is.
Igen, én tudtam, hogy mire jelentkeztem. De mivel imádom az elborult, impulzív musicaleket (Repo! A genetikus opera, Rocky Horror Picture Show, stb), és láttam az El Mal betétdal jelenetét (illetve nem borulok ki a "reprezentálásra" szánt témától), felkeltette a kíváncsiságomat. Maximum katasztrófa turistáskodom.
Húúúú...
Először is, a nézőközönség teljesen meglepett. Oké, én poénkodtam azon, hogy ha erre bárki, de főleg ha nyugdíjas emberek beülnek, akkor az egy irtózatosan félrevezetett marketing eredménye lesz.. és baszki, a terem tömve volt az idősebb korosztállyal. És ami a meglepőbb volt, közülük sétáltak ki a legkevesebben. Sőt, szerintem ők élvezték a legjobban (igaz, ha kicsit merhetek ilyent mondani, a filmnek meg is volt az a klasszikus brazil szappanopera beütése ami lehet hogy nézőközönségre talált).
Másrészt, a filmet, lehetett élvezni. Nem, nem volt jó, musicalként közel értékelhetetlen volt. De Zoé Saldana és a transznemű főszereplő, a még el sem kezdődő karrierjét nem rég végkép megsemmisítő Karla Sofía Gascón, kifejezetten jól játszott. Jó, mikor nem a "gonosz férfi gengszter hangját" erőltette akkor legalábbis.
Selena Gomez meg megmutatta a seg.. mármint.. valamit biztos megmutatott. Az énekhangját biztos nem. Ahogy senki más sem. A szöveg, a szöveg.. te.. az, az valami botrány. Ilyen rossz szövegkönyvet, az bakker, külön díjat érdemelne.
Ahogy a rendezés is. Látszik, hogy volt egy ötlet, de hogy aztán, abból hogy lett ez a vonatszerencsétlenség arra nem fogok tudni rájönni.
Mindenesetre engem 2 órára lekötött, ingereket megkaptam, megsérteni meg nem engem sértettek. Nem volt jó élmény, de volt már rosszabb is. Egy biztos, ez emlékezetes marad.
Amúgy, ha karikatúrának nézzük, akkor még működik is.
-
A Real Pain
RokonszenvedésPszichó-terápiás road movie, mely során a zsidó családi gyökereiket felfedezni vágyó amerikai unokatestvérek meglátogatják Lengyelországot, egy erre szervezett túra keretében.
Az állandóan szorongó "tesót" az önmagát alakító Jesse Eisenberg játssza rutinosan, viszont a másik rokont, az (általam) nagyon meglepő mód, piszok erőset játszó Kieran Culkin viszi. Egy szabadszájú, hippi beütésű, érzelmi kitörések és mély depresszív melankólia epizódok között tengődő, mély fájdalmat magában hordozó karaktert alakít, félelmetesen természetes magabiztossággal.
A terápia során derülnek is ki dolgok, meg nem is, kénytelenek vagyunk rájönni, hogy a cél nem a megoldás keresés és feloldás, sokkal inkább a megnyílás a másik felé, és maga, az együtt létezés, a közös utazás.
Ezt meg is kapjuk. Érzelem dús, üde, könnyed köntösbe bújtatott súlyos terhekkel megrakott film, bár nem teszem a legmagasabbak közé, de mindenképpen értékelem, hogy láthattam.
September 5
Szeptember 5.24 óra, egy nap, mely alatt a média, a tv közvetítések világa gyökerestül megváltozott. A nap, mikor gépfegyverrel felszerelkezett palesztin terroristák, 11 izraeli sportolót ejtettek túszul a müncheni olimpiai falúban.
Rettentően feszült, igazán izgalmas film, pedig végig a stúdió belsejében járunk, onnan egy percre sem lépünk ki. Minden, amit kint zajlik, csakis a külső kamerák képén, és a kintiek rádióbeszélgetése által élünk át, de az egész annyira lélegzik, annyira valós, annyira átérezhető, hogy ez válik a film erősségévé.
Pedig van itt bőven más is. A rendezés, a fentiek tükrében egyértelmű, hogy remek, A hangok, a képi világ, a vágás szintén. A betekintés a kor élő közvetítésének technikai világába, engem szintén érdekelt és lekötött, sőt! Kifejezetten izgalmas volt látni, hogy működött ez akkoriban.
A forgatókönyv az ABC munkatársak és a média szerepét, felelősségét sem kendőzi el, az ellentmondásos téma, hogy mit és hogyan lehet és kell bemutatni, az e körül kialakult nézeteltérések, végig a felszínen vannak. Nem ment fel senkit, de nem is ítéli el őket. Talán egy kicsit pedig ez utóbbit lehetett volna. Helyette inkább embereket mutat be, azokat akik akkor és ott, jelen voltak.
A téma súlyos, és a film erőteljes hatással bír. Nem volt könnyű felkelni utána a moziszékből. És ez az érzés egy ideig még velem marad.
-
Csak egy kérdéssel kezdenék: ez hogy a francban nem szerepel az oscar legjobb film jelöltjei között?
Nagyszerű élmény volt, visszafogott, érzelmes, a forgatókönyv nagyon ügyesen manőverezik a megható és lélek emelő jelenetek között. Rengetegszer elmehetne erőteljesebb, sokkal impulzív irányokba, de ilyenkor mindig visszahúzza kicsit a tempót. Hagyja a nézőt elmerülni a filmben, kicsit talán be is vonja, a részesévé teszi.
Persze, így sokkal kevésbé figyelemfelkeltő, kevésbé harsány, de annál inkább természetes és hihetőbb.
De hogy is ne lenne az, hiszen elég csak megnézni a szereplőket. Rá sem kell keresni a nevükre, hogy pontosan tudd, a nagy részük honnan jött, és kicsoda.
A főbb szerepekben már ismerősebb nevek is vannak, Paul Raci-nak kifejezetten örültem, a Sound of Metal után ismét lehozott egy hibátlan alakítást. Ahogy Colman Domingo és Clarence Maclin, de igazából baszki, mindenki más is a legjobbját hozta.
Nem mondom azt, hogy a világot megváltó film, de az hogy megkönnyeztem, és hogy úgy fájt, hogy közben felemelt, az azért mindig egy nagyon jó jel arra, hogy egy remek filmről volt szó.
-
Folytatva a szokásos évi hagyományomat, végig pörgettem, mely oscaros rövidekhez lehet idehaza, a legkevesebb trükközéssel, hivatalos (remélem) helyekről hozzáférni.
Beautiful Men
Elérhető: Vimeo ondemand
(rövid animáció)
Stop-motion kisfilm és kis történet, a férfi maszkulinitásról, kritika az önképzavarról és talán kicsit a hiúságról. Jóval több meztelenséggel, mint amire fel voltam készülve. Önreflexív humorral bír (a 3 kopasz testvérből nem nehéz kitalálni, hogy nézz ki a készítő), látványos és aprólékos a megvalósítás, egy kicsit kevés a történet.The Only Girl in the Orchestra
Az egyetlen lány a zenekarban
Elérhető: Netflix
(rövid dokumentumfilm)
Bensőséges dokumentum film Orin O'Brien-ről, a New York-i Filharmonikusok első hölgytagjáról, végig kísérve az ő visszavonulását.
Kicsit túlhozták, kicsit erőltetetten próbálják őt a legnagyobbnak beállítani, miközben a hölgy annál jobban bezárkózik, hiszen ilyen a természete. Minden amit elmesél arról szól, hogy mennyire nem akart kitűnni a tömegből. Úgyhogy az ő kényelmetlensége kicsit ráül erre a dokumentum filmre is.
A többi része, a tanítványaival, hangszereivel eltöltött idő, az aranyos volt.Beurk !
Elérhető: Vimeo ondemand
(rövid animáció)
Ha már aranyos, akkor itt egy kis nosztalgikus (balatoni nyaralás hangulatú) mese, az első "csókról" (szájra pusziról) és a felcseperedés során feléledő kíváncsiság okozta zavarodottságról.Anuja
Elérhető: Netflix
(rövid film)
Ahogy a legtöbb mostani rövid film, igazából dokumentum filmként is megállná a helyét. Figyelem felhívó alkotás, két, az indiai nyomorban tengődő árváról, az ott még nyomokban fellelhető emberségről és a reményről.Ik ben geen robot
Elérhető: NewYorker
(rövid film)
És ha már említettem, ez az egy ami a megnézett rövid film kategóriában az egyedüli kitalált történet. De vajon tényleg az? (igen, az).
Megvan, hogy mikor századszorra töltöd ki helyesen a CAPTCHA-t, és valamiért az istenért sem akarja elfogadni, hogy nem vagy robot? Igen? És mi van, ha a captcha-nak van igaza?
Igen, tudom, ez nem így működik, de ilyen századeleji/kora 60-70es scifi novelláknak a modernizálására, ez egy tök jó felvetés.Instruments of a Beating Heart
Elérhető: NYTimes
(rövid dokumentumfilm)
Betekintés a japán oktatási rendszerbe, egy picike rálátás arra, hogy milyen türelemmel és nyugodt higgadtsággal (sok esetben rettentően tudatosan és ridegen) alakítják ki a kollektív felelősség vállalást, fegyelmet és odaadást, annak előnyeivel és árnyoldalaival/visszásságával együtt.
Na, én ezt itt most nagyon nagyon nem bírtam rendesen megfogalmazni, ellenben ez a kisfilm tökéletesen megteszi ezt helyettem is, úgyhogy tessék szépen megnézni, ingyen van.In the Shadow of the Cypress
Elérhető: Vimeo ondemand
(rövid animáció)
Megható kisfilm a PTSD témaköréről, meglepően jól működő allegória az önmagunkkal, múltunkkal való szembenézéséről, démonjaink leküzdéséről.Incident
Elérhető: NewYorker
(rövid dokumentumfilm)
Nehéz téma, és nézni még nehezebb. CCTV és rendőrségi test-kamera felvételekből összevágott párhuzamos jelenetsorok egymásba fűzése, egy rendőri intézkedésről, és annak borzalmas végkimeneteléről.
A fotelből könnyű okosnak lenni, úgyhogy nem kezdeném el kielemezni, hogy abban a másodpercek töredéke alatt megtörtént akció és reakció során, kik és hogyan hibáztak, de látni és tudni, hogy mi lett a vége, az szívszorító.
A formátum, talán pont a fent említettekre ráerősítés végett rettentően kényelmetlen és kaotikus, nyers és közvetlen. Ezáltal befogadni, értékelni is nehezebb, mint bármi mást a listáról.
A felvétel kitakarás nélkül mutatja be egy emberi élet elpusztítását, úgyhogy csak ennek tudatában kattints rá.A Lien
Elérhető: vpn + Filmshortage
(rövid film)
Egy végletekig feszített, megrázó történet az amerikai kormány által képviselt bevándorlás ellenes politika és ezt végrehajtó állami szervezet működésével és hatalom gyakorlásával szemben.Wander to Wonder
Elérhető: Vimeo ondemand
(rövid animáció)
Én... én.. most én mit láttam?
Szóval, ilyen az, mikor a Robot Chicken felkészül rendesen arra, hogy minden díjat besöpörjön (jó, a kettőnek köze sincs egymáshoz, csak.. hát, csak nézd meg és megérted!)Covjek koji nije mogao sutjeti
Elérhető: Arte
(rövid film)
1993-ban, Európában, megállítanak egy vonatot. Az utasok személyazonosságát és vallási hovatartozását vizsgálják. Egy ember, egy volt katonatiszt mer egyedül felszólalni a bánásmód ellen.
A vonat, 19 utassal kevesebbel indul tovább Belgrád felé.
Félelmetes, feszült film, a csenddel, a fényekkel, az emberek arcával mondja el azt a szörnyűséget, amit nem kell hangosan kimondani, anélkül is pontosan ismerjük. -
Witness
A kis szemtanúVajon mit tudhat az a film, mely összbevétel tekintetében, a 85 februárban bemutatott filmek közül a legtöbb bevételt hozta, megelőzve szintén a hónapban megjelent, The Breakfast Club-ot is (ha rákattintasz, és csak az első két bekezdést olvasnád el, mert meguntad, jelezném, hogy az a film nekem tetszett, csak erre a monológ végén térek ki - volt már ebből félre értés)?
Nos, nem sokat. Nem rossz film, egy thrilleres felütéssel és lezárással végződő, lassú, romantikus film, egy meglepően jól színészkedő és kényelmetlenül túl vonzó Harrison Forddal a főszerepben. Megnéztem, jól elvoltam vele, de nem csak hogy semmi újdonságot nem tudott felmutatni, de amivel gazdálkodik, azzal is csak mérsékletesen.
Szerethető történet az amish és az amerikai kultúra közötti ellentétről, egy párkapcsolatról, ami sosem valósulhat meg, összetartásról, meg az ezzel erősen kontrasztba állított bűnüggyel, de igazából egyik szállal sem kezd túl sokat. A krimi vonal egyszerű és gyorsan lezavart, a szerelmi és kulturális szál hosszú, és nagyjából addig jut, hogy mindenki kicsit jobban elfogadja a másikat, és ennyi, egyszer csak vége.
Igaz, azt meg kell hagyni neki, hogy amerikai közönség filmként sem szájba rágós, mer az érzelmekkel, tekintetekkel és mozdulatokkal mesélni, és ahol giccses is lehetne, ott mer még azelőtt megállni.
Egy mozis estére teljesen megfelelt.
-
Így van, ezek szerint te még megúsztad ? Amúgy egyetértek, nem kell ide magyarázat. Egyrészt, a film szerintem nem indokolja, egy lezso6 féle indoklással, simán élvezhető a történet, ha meg valakinek kevés, ahogy írtad is, van bőven tere ötletelni, nagyjából bármit bele lehet mesélni.
Valamikor tavaly télen újráztam én is, kb 10.jére, még mindig leköt (és még mindig untat a vége felé), egy romantikus kicsit misztikusabb, csavarosabb limonádénak, bármikor elővehető újra és újra (és újra és újra).
-
The Thing (2011)
A dolog (2011)Emlékeztem rá, hogy nem sikerült ez rosszul, és tényleg nem. A rengetek utalás a 82-es "folytatásra", így egybe végig nézve a kettőt, nagyon jól működött. A képi világ, a zene, egy az egyben egy klasszikus 80-90es horror-akció film hangulatát hozza.
A dolog, kap némi árnyalást, melyet kifejezetten nem hiányoltam, de ha már ott volt, jól esett, legalábbis az elején, mikor a csillagokra nézve, a szokásosnál is idegenebbül ragyognak. Igaz, ennél mélyebbre menni, már nem igazán lett volna szükség.
Az Amoung Us-os (Gyilkosos, Farkasemberes "szerep"/társas játékos) paranoid hangulat működött, kár hogy 1 nagyobb és két kisebb jeleneten kívül, sokkal többet nem képviseltette magát. A trükkök, az elején kicsit zavaróan is, rosszul öregedő CGI, de meg kell hagyni, amit megvalósítottak vele, az azért elégé betegre sikerült. Hiába folyik szét az arc, mikor rád bámul a képernyőn keresztül, azért rád hozza a frászt (főleg ha az ottani karakterek helyébe gondolod magad).
Tetszett, megalapozta a hangulatot.
The Thing (1982)
A dolog (1982)Hát igen, eltelt 43 év azóta. És ez nagyon meglátszik rajta. A tempója lassú, nagyon lassú. A szörnyes "támadások", a kor technikai lehetőségeihez idomul. Cserébe, a praktikus effekt, még ha lassú is, látványosan ötletes és gusztustalan.
A karakterek, vannak. Fele annyira se elhihető csapat, mint a 2011es folytatásban, viszont minden karakter kapott egy látványos, egyedi stílust, mellyel alaposan megkülönböztethető mindenki. MacReady karaktere a kor szófukar, kemény tökű túlélő karakterét formálja meg, a többiek pedig asszisztálnak mellé. Általában úgy, hogy látványosan elhullanak.
A hangulat feszült, a helyszín zárt, klausztrofóbikus, a hangulata sötét és paranoid. A történet vége elégé nyitott, félve kíváncsi vagyok a játék ezt mennyire "zárja" le (végül is most pont a remastered miatt vettem elő ezt a két részt is). A film, bár talán most szégyenemre a 11-est talán kicsit jobban élveztem, méltán vívta ki a klasszikus titulusát, nélküle se folytatás, se a stílus követői nem létezhetnének (legyen az játék, x-akta epizód, bármi egyéb mely innen ihletődött).
Sokadszorra láttam, és biztos hogy nem utoljára. -
Memoir of a Snail
Egy csiga emlékirataiWow. Nem hittem volna, hogy ilyen erősen kezd a legjobb animációs szekció az Oscar jelöltek felzárkózásom. Egy igazi hangulat-hullámvasút volt, és nagyon nagyon örülök neki, hogy nem életrajzi ihletésű alkotásról beszélünk.
Emberi sorsokról, kegyetlen történetről mesélő, egyedi, sajátos, a stílushoz tökéletesen passzoló képi világgal rendelkező stop-motion animáció, mely a depresszív sötétségben is olyan szerethető mondanivalóval, remek (és meglepően felnőtt témájú) humorral, és nem utolsó sorban, reménnyel képes ragyogni úgy is, hogy a képi világa (színek tekintetében főleg) kicsit Tim Burton-ösen sötét.
Mindenkinek ajánlom, figyelmébe, mert mellettem is majdnem elsuhant, olyan halkan érkezett. Nem gyerekeknek!
-
A Complete Unknown
Sehol se otthonEgy fiatal ismeretlen zenész, nagy példaképeit keresve, a hidegháború előszele és a társadalmi változások által forrongó New Yorkjába érkezik. A történet egy rövid 5 évet dolgoz fel, ami alatt a névtelen senkiből a stílus egyik ikonikus alakja, majd saját hangját keresvén annak "árulója" lesz.
Egy klasszikus felemelkedés történet, nem mentes a sablonoktól, igazán semmi igazán újszerűt nem hozz be, ennek ellenére, vagyis ezek mentén is, jó kis mozi élmény volt. Ehhez három dolog hozzá tesz: a zene, a színészi játék és a hangkeverés. Ez a hármas, első osztályú.
Bár a szövegkönyv a néha igazán szörnyű "hé.. na bébi.. come on" és a beteg mód művészi között csapong, szerencsére a zene közbe lép, és a filmben a karakterek helyett is beszél. A hang pedig, tényleg, ennyire jól és autentikusan szóló filmet, már nagyon régen láttam.
És mindezt azzal, hogy minden színész, ténylegesen maga játszik a hangszereken, végig ők énekelnek, és mindezek mellett jól hozzák a megformált karaktereket is, add neki némi plusz ízt az egésznek.
Már Edward Norton is remekelt az öreg folk énekes szerepében, de Monica Barbaro, mint Joan Baez, kifejezetten csodálatos volt (a House of The Rising Sun előadása pedig hideg rázós). De a fődíjat, Timothée Chalamet vitte.
Még akkor is, ha maga az ének hang, nem éppen Bob Dylan legnagyobb erőssége (bár tény, hogy az egyik jellegzetessége).
-
The Brutalist
A brutalistaHát, ez engem kidobott. Bár a még előttem álló filmek listáját tekintve, valószínűleg ez a fájdalom azért kicsit feljebb fog még értékelődni az Oscar díjátadóig.
Röviden: a színészi játék, Adrien Brody és Guy Pearce tekintetében, remekel. A karakterek gusztustalanok, de a megformálás erős. A rendezés és a technikai részek, hát igen, ha ilyen filmet akarsz készíteni, akkor azt így kell. Úgyhogy elismerem.
És hogy milyen filmet készítettek? Számomra erősen fárasztót, brutálisan kényelmetlent, nagyon zavarba ejtőt. Rájátszik ezzel minden lehetséges eszközzel. A jelenetek, a sima jelenetek is sokszor (rém)álom szerű víziók. Egy a háborútól messze, amerikában, egy emlékműhöz szükséges betont szállító vonat, megidézi konkrétan Auschwitz halál járatait. Képi világgal, sikolyt idéző "zenéjével", hangulatával. A zene szinte végig zörejekkel tarkított káosz, ahogy az erre, vagy éppen a néző/rendező/valaki gondolataira rájátszó vágóképek sorozata is az. De maga a történet vezetés is impulzív, igaz, ez valamelyest illik is mindkét főbb karakterhez.
Persze, biztos van itt még bőven mondanivaló a felsőbbrendűségnek, dominanciának tükröt nyújtogató nyilvánvalósága mellett is, de ezzel a tálalással, ez a 3 óra nekem most nagyon sok volt.
Mindenesetre a kritikákat és véleményeket nézegetvén, a hiba az én készülékemben van. Majd még alszok rá párat. -
btw, akiknek bejött a Nosferatu és még Dafoe játéka is, azoknak nagyon bátran ajánlom A vámpír árnyékát. (véleményem)
Az eredeti 22-es film forgatásáról szól, egy kicsit, a valóságtól elrugaszkodott szellemben. Dafoe-t megtámogatták John Malkovich-al és Udo Kier-el, úgyhogy a totális agyfasz garantált
-
válasz
proci985
#170737
üzenetére
Marmint Jon Voightra gondolsz? Vagy en lemaradtam Gene Hackmanrol a film nezese kozben/vagy lepattantam egy poenrol?
Amugy egyet ertek, piszok eros film elmeny volt, jogosan szerepel a kotelezok kozott (meg ha a pontozasban talan ilyen magasra en szemely szerint nem tettem)
)
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- NVIDIA GeForce RTX 5080 / 5090 (GB203 / 202)
- NVIDIA GeForce RTX 5070 / 5070 Ti (GB205 / 203)
- Audi, Cupra, Seat, Skoda, Volkswagen topik
- Hardcore café
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- CES 2026: Kojima segítségével tesz minden korábbi notebookot elavulttá az ASUS
- Máris limitálja egy európai disztribútor a GeForce-ok szállítását
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 9***(X) "Zen 5" (AM5)
- OLED TV topic
- Interactive Brokers társalgó
- További aktív témák...
- Akciós kisWorkstation! Dell Precision 3570 i7-1255U 4.7GHz / 32GB / 1000GB / Quadro T550 4GB FHD 15"
- Bontatlan! Mega AKCIÓ! 2028.12.11 Gari! Apple Macbook Air 15.3 M4! 10C/16GB/256GB
- 188 - Lenovo LOQ (15IRX10) - Intel Core i5-13450HX, RTX 5060
- HIBÁTLAN iPhone 14 256GB Starlight -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3799
- Dell Precision 7560 - Intel Core i9-11950H RTX A4000 32GB 1TB SSD FHD
Állásajánlatok
Cég: Laptopszaki Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest